Burnley FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Burnley
100px-Burnley FC.png
Csapatadatok
Teljes csapatnév Burnley Football Club
Becenév The Clarets
Székhely Burnley, Anglia
Alapítva 1882
Stadion Turf Moor
Vezetőedző Anglia Sean Dyche
Elnök Anglia Barry Kilby
Bajnokság The Championship
Nemzeti sikerek
angol Bajnokcsapat 2 alkalommal
angol Kupagyőztes 1 alkalommal
angol Szuperkupa-győztes 2 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli

A Burnley Football Club egy angol futballcsapat Bunleyben, Lancashire-ben. 1888-ban alapító tagjai lettek a Labdarúgó Ligának, jelenleg az FA Premier League-ben játszanak. A mezük kék és vörösbor-színű. Alapításuk (1882) óta a Turf Moorban játsszák hazai meccseiket.

A csapat kétszer nyert bajnokságot, az 1920/21-es és az 1959/60-as szezonban. 1914. április 25-én az FA Kupát is megnyerték a Liverpool elleni meccsen. 1961-ben a BEK negyeddöntőjéig meneteltek, majd vereséget szenvedtek a Hamburgtól.

1976 óta idén először szerepelnek az élvonalban. 1985-től kezdte hét éven keresztül a negyedosztályban voltak, és 1987-ben kis híján az ötödosztályba kerültek. 2000 és 2009 között a második vonalban játszottak.

Klubtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek: 1882–1912[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Burnley kerete 1889-ből

1882 májusában a Burnley Rovers Football Club vezetősége úgy döntött, befejezik a rögbit és helyette labdarúgással kezdenek foglalkozni. Első éveikben különböző kék és fehér mezekben játszottak. 1882 októberében játszották le első hivatalos meccsüket az Astley Bridge ellen, melyen 8-0-s vereséget szenvedtek. Először az 1885/86-os idényben indultak az FA Kupában, de a tartalékokat küldték ki a Darwen ellen és 11-0-s verésbe szaladtak bele. A Burnley is alapító tagja lett a Labdarúgó Ligának 1888-ban, első szezonjában a 9. helyet szerezte meg. A következő szezonban mindössze egy utolsó előtti helyezésre futotta, ami nem meglepő tudván, hogy első 17 meccsükből egyet sem tudtak megnyerni. Mégis ez az évad hozta meg a csapat számára az első trófeát, hiszen megnyerték a Lancashire Kupát a Blackburn Rovers legyőzésével. Az 1896/97-es idényben nem sikerült elkerülniük a kiesést, de utána rögtön feljutottak, 30 meccsükből mindössze 2-t elveszítve. Ebben az időben még nem volt automatikus feljutás, a másodosztály bajnokságnak úgynevezett teszt mérkőzést kellett játszania az élvonal utolsó helyezettjével. A Burnley és a Stoke City csatája meglehetősen unalmas 0-0-val végződött, ezt máig a "lövés és gól nélküli meccs"-ként emlegetik. Ekkor döntöttek a liga vezetői az automatikus feljutás bevezetése mellett. Ironikus módon éppen ekkor történt az élvonal kibővítése is, így felesleges volt a Stoke elleni szenvedés. Az 1899/00-es szezon ismét kiesést hozott, ráadásul a csapat kapusa, Jack Hillman botrányba is keveredett, mert állítólag a szezon utolsó meccsén lefizette a Nottingham Forest játékosait. Emiatt a következő szezon teljes egészéről eltiltották. A 20. század első évtizedében a Burnley a Division Two-ban maradt.

Sikerek az I. világháború előtt és után: 1912–1930[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat meze az 1910/11-es szezonban változott zöldről a mostani vörösborszín-kék színösszeállításúra. Állítólag ez azért történt, hogy hasonló sikereket élvezhessenek, mint az Aston Villa. Az 1912/13-as évadban visszajutottak az élvonalba és bejutottak az FA Kupa elődöntőjébe is, ahol kikaptak a Sunderlandtől. 1914-ben aztán elhódították a kupát a Liverpool ellen. Az első világháború után az 1919/20-as volt az első hivatalos évad, ekkor a csapat második lett a West Bromwich Albion mögött, de nem elégedtek meg ennyivel. A következő szezonban első bajnoki címüket ünnepelhették. Nem indult jól a bajnoki szereplésük, hiszen első 3 meccsüket elvesztették, de ezután 30 találkozón keresztül veretlenek maradtak. Ez hivatalos veretlenségi rekord volt, amíg az Arsenal meg nem döntötte a 2003/04-es szezonban. A Burnley nem tudta megismételni sikereit a következő szezonokban, sőt 1930-ban ki is esett az élvonalból.

Mélypontok a II. világháború végéig: 1930–1945[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat szenvedett a másodosztályban, az 1931/32-es szezonban két pont választotta el őket attól, hogy még tovább zuhanjanak. A második világháború kitöréséig egyáltalán nem jártak a feljutás közelében, de 1935-ben eljutottak az FA Kupa elődöntőjéig. A háború alatt főként regionális ligákban szerepeltek, a hivatalos bajnokság az 1946/47-es szezonnal indult újra.

A legjobb évek: 1946–1976[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháborút követő első szezonban a Burnley a másodosztály második helyén végzett, ami természetesen feljutást eredményezett. Ez az évad az FA Kupa-szereplés miatt is emlékezetes marad a szurkolók számára, hiszen csapatuk az Aston Villát, a Coventry Cityt, a Luton Townt, a Middlesbrough-t és a Liverpoolt is megverte. A döntőben a Charlton Athletic volt az ellenfél, melytől hosszabbítás után 1-0-s vereséget szenvedtek. Remekül sikerült az első élvonalbeli szezon (1947/48), hiszen harmadik lett a csapat és ezek után folyamatosan a bajnokesélyesek közé tartoztak. Az 1956/57-es idényben máig érvényes klubrekordot állítottak fel, hiszen az FA Kupában 9-0-ra verték a New Brightont. A következő szezonban egy korábbi játékos, Harry Potts vette át a csapat irányítását. Az 1950-es években főként két középpályásra, Jimmy Adamsonra és Jimmy McIlroyra épült a gárda, a duónak nagy szerepe volt az 1959/60-as bajnoki címben is. Ekkor a Spurs és a Wolverhampton Wanderers volt a két legnagyobb rivális a bajnokságban, de végül a Burnley lett a győztes, miután 2-1-re megverte a Manchester Cityt, 1960 május 2-án. Érdekesség, hogy ezt követően a csapat soha nem állt az élvonal tabellájának élén. A következő szezonban a BFC története során először bemutatkozhatott az európai porondon. 1961/62-ben másodikak lettek és bejutottak az FA Kupa döntőjébe is, de ott 3-1-es vereséget szenvedtek a Tottenham Hotspurtől. Bár a Burnley nem volt kétemberes csapat, nagyon rosszul érintette, hogy McIlroy a Stoke Cityhez igazolt, Adamson pedig visszavonult. 1966-ban kerültek a legközelebb ahhoz, hogy ismét bajnokok legyenek, akkor a harmadik helyen végeztek. Az 1966/67-es idényben a Vásárvárosok Kupája negyeddöntőjéig meneteltek, de ott az Eintracht Frankfurt megállította őket. Az évtized további részében leginkább a középmezőnyben tanyáztak. 1970-ben Adamson menedzserként visszatért, de az 1970/71-es évadban kiesett vele a csapat, ezzel véget ért a hosszú, élvonalbeli szereplés. Ebben az időszakban a Burnley-ben több válogatott játékos is játszott.

Az 1972/73-as szezonban a másodosztály bajnokaként jutottak fel, ekkor még mindig Adamson volt a vezetőedző. Ekkoriban Martin Dobson volt a gárda legfontosabb játékosa és vele feljutás után hatodik helyet értek el és bejutottak az FA Kupa elődöntőjébe is, de kiestek a Newcastle United ellen. A következő szezonban tizedikek lettek, bár Dobsont eladták az Evertonnak. Ekkor azonban egy nagy sokk is érte a gárdát az FA Kupában hazai pályán 1-0-ra kikaptak a ligán kívüli Wimbledontól. Az 1975/76-os idény ismét kiesést hozott, azóta nem is sikerült visszajutniuk az élvonalba.

Visszaesés és kis híján megszűnés: 1976–1987[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három átlagos szezon után a BFC kiesett a harmadosztályba (1979/80). 42 bajnoki meccsén sem az első sem az utolsó 16 meccsén nem produkált győzelmet a gárda. Két szezonnal később, már Brian Miller vezetésével visszajutottak a második vonalba. Nem tartott azonban sokáig a másodosztályú szereplés, már az első szezon után kiestek, de a kupákban nagyobb szerencséjük volt. Az FA Kupában a negyeddöntőig, a Ligakupában pedig az elődöntőig jutottak, menetelésük során legyőzték többek között a Tottenham Hotspurt és a Liverpoolt. A rossz eredmények miatt folyamatosan váltották egymást az edzők a klubnál, az 1984/85-ös szezonban, John Benson irányítása alatt a Burnley története során először kiesett a negyedosztályba. Az 1986/87-es szezonban az Angol labdarúgó-szövetség bevezette az automatikus kiesést és feljutást a negyed- és ötödosztály között, ez a BFC-t is érintette, hiszen katasztrofálisan szerepeltek. A szezon végén muszáj volt győzniük a Leyton Orient ellen, hogy megőrizzék ligatagságukat. Végül 2-1 arányban sikerült is legyőzniük ellenfelüket, így a negyedosztályban maradtak.

A feltámadás kezdete: 1987–2004[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1988 májusában a Burnley ismét a Wembley stadionban szerepelhetett, ezúttal a Football League Trophy döntőjének keretében, ahol a szintén negyedosztályú Wolverhampton Wanderers volt az ellenfél. Nem csoda, hogy 80 000 néző látogatott ki a helyszínre, hiszen mindkét döntős nagy múltú, akkoriban szenvedő klub volt. Végül a Farkasok nyertek 2-0-ra. Az 1991/92-es szezonban a csapat bajnoki címet ünnepelhetett a negyedosztályban, két évvel később pedig a másodosztályba is feljutottak osztályozók segítségével. Az osztályozóra szintén a Wembley-ben került sor, a Stockport County ellen. Egy szezon után azonban kiestek és az 1997/98-as évadban kis híján ismét a negyedosztályba kerültek, de egy Plymouth Argyle elleni győzelemmel megmenekültek. 1999/00-ben a gárda másodikként végzett, így automatikusan feljutott a másodosztályba, ahol mindmáig szerepel. A következő két idényben komoly esélyük volt a rájátszást érő helyek megszerzésére, utána viszont kisebb visszaesés következett. 2004 júniusában Steve Cotterillt nevezték ki menedzserré.

A Cotterill-csapat: 2004–2007[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Steve Cotterill első szezonjában a csapat mindkét kupában remekelt, a két legnagyobb "áldozat" a Liverpool és az Aston Villa volt. A bajnokságban egy 13. helyre futotta. A mester ezután fiatalította a csapatot, aminek az lett az eredménye, hogy a 2004/05-ös szezonban mindenki a Burnley védelmét dicsérte leginkább a másodosztályban. Ekkor az Aston Villa játékosa, Gary Cahill is a Turf Mooron játszott kölcsönjátékosként.

A 2005/06-os szezon ígéretesen indult a BFC számára, de miután Ade Akinbiyi a Sheffield Unitedhez igazolt, a teljesítmény visszaesett és végül csak a 17. helyen zártak. Cotterill 2006 nyarán több játékost is igazolt, például Steve Jonest, Stephen Fostert és Andy Grayt, utóbbi a Sunderlandtől érkezett, miután kölcsönben is szerepelt a Burnley-ben.

A 2006/07-es idény ismét jól indult a csapat számára, sokan arra számítottak, hogy körülbelül 30 év után ismét az élvonalban szerepelnek majd, de a szezon közepén annyira leromlott a formájuk, hogy közel kerültek a kieső zónához. Ebben része volt annak is, hogy az addigi gólfelelős, Gray lesérült. A gárdán az sem sokat segített, hogy leigazolta Joey Guðjónssont és Steven Caldwellt, valamint kölcsönvette Eric Djemba-Djembát az Aston Villától, hiszen így is csak három ponttal kerülték el a kiesést. Ebben a szezonban egy korábbi negatív rekordot is megdöntött a csapat, sorozatban 18 meccsen győzelem nélkül maradt.

A 2007/08-as idénynek nagy várakozásokkal vágott neki a Burnley, hiszen Cotterill sok olyan játékost igazolt, akik rendelkeztek első- vagy másodosztályú tapasztalatokkal (Király Gábor, Robbie Blake, Clarke Carlisle, Stephen Jordan, David Unsworth, Graham Alexander). A gárda azonban az idény elejétől kezdve hullámzóan szerepelt és nem volt szórakoztató a játéka. Egy Hull City elleni nagyon gyenge teljesítményt követően Cotterill közös megegyezés alapján távozott a Turf Moorból.

Owen Coyle: 2007–[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007. november 22-én Owen Coyle-t nevezték ki menedzserré, első meccsén gólnélküli döntetlent játszott a Burnley a Stoke Cityvel. A téli átigazolási időszakban a mester eladta Andy Grayt a Charlton Athleticnek és kölcsönvedte Stansilav Vargát, Andy Cole-t (mindkettőt a Sunderlandtől és Mark Randallt az Arsenaltól. Végül a BFC 62 pontot gyűjtött Coyle irányítása alatt.

A 2008/09-es szezonra készülve a menedzser leigazolta Martin Patersont, kevin McDonaldot, Christian Kalvenest, a perui Diego Pennyt és Remco van der Schaafot.

Klubszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korai években különböző színösszeállítású mezeket viseltek a Burnley játékosai. Az első nyolc évben a kék és a fehér volt a két főszín. Három év múlva borostyán-lila csíkos mezre váltottak fekete rövidnadrággal. Az 1890-es évek nagy részében a borostyán-fekete csíkos összeállítás volt az uralkodó, de ebben az időszakban volt egy rózsaszín-fehér csíkos meze is a gárdának. 1897 és 1900 között teljesen fekete mezt viseltek a játékosok, majd ezt zöld mezre cserélték fehér sorttal. 1910-től használják mostani színeiket, a vörösbort és az égszínkéket, melyet a bajnok Aston Villától lestek el.

Stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Burnley 1883 óta a Turf Moorban játssza hazai meccseit. A stadionnak négy lelátója, melyek James Hergreaves, Jimmy McIlroy, Bob Lord és David Fishwick neveit viselik, utóbbi a vendégszurkolók számára van fenntartva. Jelenleg 22 546 néző fér be a létesítménybe, melyben csak ülőhelyek találhatók.

Kabala[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat kabalafiguráját Bertie Bee-nek hívják. Mezén az 1882-es szám látható a Burnley alapításának évére utalva. Nagyon népszerű a szurkolók körében, főleg azóta, hogy egyszer látványosan leterített egy pályára berohanó drukkert. A 2006/07-es szezonban párja is volt Stan the Pie Man személyében, aki egy szponzori szerződés részeként lett a BFC kabalája.

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009. szeptember 1. szerint
# Poszt Név
1 Peru K Diego Penny
2 Skócia V Graham Alexander
3 Norvégia V Christian Kalvenes
4 Észak-Írország V Michael Duff
5 Anglia V Clarke Carlisle
6 Skócia V Steven Caldwell (csapatkapitány)
7 Skócia KP Kevin McDonald
8 Izland KP Joey Guðjónsson
9 Skócia CS Steven Fletcher
10 Észak-Írország CS Martin Paterson
11 Anglia KP Wade Elliott
12 Dánia K Brian Jensen
14 Jamaica V Tyrone Mears
15 Kanada V David Edgar
16 Írország KP Chris McCann
17 Anglia V Richard Eckersley
# Poszt Név
19 Anglia CS Jay Rodriguez
20 Anglia CS Robbie Blake
21 Kamerun V André Bikey
22 Anglia CS David Nugent (kölcsönben a Portsmouth-tól)
23 Anglia V Stephen Jordan
24 Skócia V Brian Easton
26 Hollandia KP Remco van der Schaaf
30 Skócia CS Steven Thompson
32 Ecuador KP Fernando Guerrero (kölcsönben a Independiente del Vallétól)
33 Anglia KP Chris Eagles
35 Anglia V Chris Lynch
36 Anglia V Nik Kudiersky
37 Anglia KP Chris Anderson
38 Anglia KP Alex Ray-Harvey
39 Anglia CS Wes Fletcher
40 Anglia V Ben Hoskin

Kölcsönben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Poszt Név
25 Anglia KP Adam Kay (a Chesternél)
27 Skócia CS Alex MacDonald (a Falkirknél)

Híres játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Menedzserek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Hivatali idő Név Hivatali idő
Arthur Sutcliffe (1893–1896) John Bond (1983–1984)
Harry Bradshaw (1896–1899) John Benson (1984–1985)
Ernest Magnall (1899–1903) Martin Buchan (1985)
Spen Whittaker (1903–1910) Tommy Cavanagh (1985–1986)
R.H. Wadge (1910–1911) Brian Miller (1986–1989)
John Haworth (1911–1925) Frank Casper (1989–1991)
Albert Pickles (1925–1932) Jimmy Mullen (1991–1996)
Tom Bromilow (1932–1935) Clive Middlemass (1996 feb-márc)
Alf Boland (1935–1939) Adrian Heath (1996–1997)
Cliff Britton (1945–1948) Chris Waddle (1997–1998)
Frank Hill (1948–1954) Stan Ternent (1998–2004)
Alan Brown (1954–1957) Steve Cotterill (2004–2007)
Billy Dougall (1957–1958) Steve Davis (2007 november)
Harry Potts (1958–1970) Owen Coyle (2007–)
Jimmy Adamson (1970–1976)
Joe Brown (1976–1977)
Harry Potts (1977–1979)
Brian Miller (1979–1983)

Sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajnoki sikerek

Élvonal

  • Bajnok - 1920/21, 1959/60
  • Második - 1919/20, 1961/62

Másodosztály

  • Bajnok - 1897/98, 1972/73
  • Második - 1912/13, 1946/47

Harmadosztály

  • Bajnok - 1981/82
  • Második - 1999/00

Negyedosztály

  • Bajnok - 1991/92

Kupasikerek

FA Kupa

  • Győztes - 1913/14
  • Döntőben vesztes - 1946/47, 1961/62

FA Community Shield

  • Győztes - 1973
  • Megosztva - 1960

Angol-Skót Kupa

  • Győztes - 1978/79

Ferencváros Kupa

  • Döntőben vesztes - 1914

BEK

  • Negyeddöntős - 1961

Riválisok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szurkolók szerint a három legfőbb rivális:

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]