Fulham FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fulham FC
Fulham-FC.png
Csapatadatok
Teljes csapatnév Fulham Football Club
Becenév The Cottagers
The Whites
Székhely Fulham, London, Anglia
Alapítva 1879. október 19.
Stadion Craven Cottage
Vezetőedző Anglia Kit Symons
Elnök Pakisztán Shahid Khan
Bajnokság Championship
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik

A Fulham Football Club egy angol futballcsapat London délnyugati részén, Fulhamben. 1879-ben (október 19.) alapították, tehát 2004-ben volt 125 éves a klub. Jelenleg az angol labdarúgás másodosztályában, a Championship-ben szerepel. A Fulham a legrégebbi londoni profi klub (létezik egy Gray Wanderers nevű csapat, melyet 1860-ban hoztak létre, de az félprofi státuszban van).

Az 1960-as évek legnagyobb részét az élvonalban töltötték, de komolyabb sikert máig nem értek el. 1975-ben, másodosztályúként bejutottak az FA Kupa döntőjébe, de kikaptak a West Ham Unitedtől. 2002-ben az UEFA-Kupába is bejutottak, miután az Intertotó-kupában legyőzték a Bolognát. Európa második legrangosabb nemzetközi kupasorozatából a Hertha Berlin ellen estek ki. Az 1990-es évek közepén egy rövid időszakot a negyedosztályban is eltöltöttek, de a 2000-es évek elejére látványosan megerősödtek.

Stadionjuk 1896 óta a Craven Cottage, mely a Temze folyó partján található. Két évet a Loftus Roadon is eltöltöttek, mikor a Craven Cottage-et felújították, hogy megfeleljen a Premier League kritériumainak. A csapat edzőpályája a Motspur Park közelében található. Itt van még a Fulham ifiakadémiája és a tartalékok kis stadionja is. A Fehérek női csapata is itt játszott, amíg meg nem szüntették (azóta a klubtól függetlenül újra megalakult).

A Fulham a 2007/08-as szezon utolsó napján, a Portsmouth legyőzésével maradt bent a Premier League-ben. Az Európa Liga első, 2009-10-es kiírásának a döntőjéig menetelt, de ott az Atlético Madrid bizonyult jobbnak.

Klubtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1879–1898: Amatőr évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fulhamet 1879-ben hívők alapították Fulham St Andrew's Church Sunday School néven. 1887-ben a csapat megnyerte a Nyugat-Londoni Amatőr Kupát, egy évvel később rövidítették le nevüket a mostani formájára. 1893-ben először indultak a Nyugat-Londoni Ligában, melyet rögtön meg is nyertek. Első saját mezük félig piros, félig fehér volt és az 1886/87-es idényben vezették be. 1896-ban költöztek a Craven Cottage-re, a stadionavatót egy ma már nem létező csapat, a Minerva ellen játszották.

1898–1907: Southern League[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1898. december 12-én a Fehérek profivá váltak és beléptek a Southern League (Déli Liga) másodosztályába. A Southern League-nek két lépcsője van, melyek ma a heted- és nyolcadosztálynak felelnek meg. Ekkor a játékosok olyan mezeket viseltek, melyek ma leginkább az Arsenaltól megszokottak. Az 1902/03-as idényben bejutottak a Southern League elsőosztályába, ekkor teljesen fehér szerelésre váltottak. Kétszer is megnyerték az SL-t, 1906-ban és 1907-ben.

1907–1949: Belépés a Labdarúgó Ligába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második Souther League-sikert követően a csapat belépett az Angol Labdarúgó Ligáa (The Football League). A másodosztályba sorolták őket és 1907. szeptember 3-án lejátszották első meccsüket, melyen 1-0-ra kikaptak a Hull Citytől. Az első győzelemre mindössze négy napot kellett várni, a Fulham 1-0 arányú sikert aratott a Derby County ellen idegenben. Első szezonjukban negyedikek lettek, mindössze három ponttal lemaradva a feljutást érő második helyről. Ennek alapján mindenki jobb folytatást várt, de sokáig ez maradt a legjobb szezonjuk ebben az osztályban. Az 1927/28-as idényben 42 meccsükből mindössze 13-at nyertek meg és kiestek a harmadosztály déli csoportjába.

Az 1907/08-as szezon egyik legjobb meccse fulhami szempontból a Luton Town 8-3-as legyőzése volt az FA Kupában Ekkor a gárda az elődöntőbe is bejutott, de ott megalázó, 6-0-s vereséget szenvedtek. 1910-ben megnyerték a London Challenge Cupot.

Ebben az időszakban a klub elnöke, az üzletember és politikus Henry Norris akaratán kívül hozzájárult a később nagy riválissá vált Chelsea megalapításában. Egy Gus Mears nevű üzletember szerette volna arra a helyre költöztetni a Fulhamet, ahol ma a Stamford Bridge, a Kékek stadionja áll, de Norris ezt elutasította. Mears ekkor úgy döntött, megalapítja saját csapatát, így alakult meg a Chelsea.

A londoniak negyedik próbálkozásra, az 1931/32-es évadban megnyerték a harmadosztály déli csoportjának küzdelmeit és feljutottak a második vonalba. Menetelésük során 111 pontot gyűjtöttek és 10-2-re verték a Torquay Unitedet. Kis híján rögtön az élvonalig szárnyaltak, de harmadikok lettek a Tottenham Hotspur és a Stoke City mögött. Ezt követően váltakozó eredmények követték egymást, közben egyszer ismét eljutottak az FA Kupa elődöntőjébe. 1938. október 8-án regisztrálták a máig legtöbb nézőt a Craven Cottage-en, az aznap rendezett Millwall elleni meccsre 49 335-en zsúfolódtak össze a lelátókon.

1939-ben kitört a második világháború, ami miatt a hivatalos bajnokságok szüneteltek. A harcok utáni első teljes idény az 1946/47-es volt. Az 1948/49-es szezonban a Fulham a másodosztály bajnoka lett és így feljutott az élvonalba.

1949–1969: a Fulham az élvonalban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feljutás után elkeserítő eredmények következtek, előbb 17., majd 18. lett a gárda. Harmadik élvonalbeli szezonját pedig utolsóként zárta, így kiesett. 1951. május 20-án első alkalommal léptek pályára Észak-Amerikában, akkor egy labdarúgást népszerűsítő meccset játszottak a Celtic ellen Montréalban, 29 000-es tömeg előtt.

Néhány, Secon Divisionban eltöltött év után a csapat 1958-ban bejutott az FA Kupa elődöntőjébe, de ott, immár harmadszor kikaptak. Az 1958/59-es idény hozta meg a várva-várt feljutást. Ebben az időben igazolták le Graham Leggatot, aki 277-szer lépett pályára a fehérmezeseknél és 134 gólt szerzett, ezzel ő lett a klub ötödik legtöbb gólt szerző játékosa. 1960-ban 10. helyen zárták a pontvadászatot, ami egészen 2004-ig érvényes rekord volt (a 2003/04-es szezonban kilencedikek lettek).

Ezekben az években szinte mindig több, mint 30 000-en látogatták a Craven Cottage-en rendezett meccseket, annak allanére, hogy a csapat szenvedett. Többször is látványosan menekültek meg a kieséstől, az egyik legemlékezetesebb az 1956/66-os szezon hajrája volt. 1966. február 26-án még csak 15 pontjuk volt 29 meccsből, az utolsó 13 meccsükből viszont 9-et megnyertek és 2-t döntetlenre adtak és ez elég volt a bent maradáshoz. 1968-ban már nem volt ilyen szerencséjük és kiestek, majd ezt követően rögtön még egy osztályt zuhantak, így a harmadik vonalban találták magukat.

Ha a Fulham történelméről van szó, nem lehet kihagyni Johnny Haynes nevét, aki a csapat egyik ikonja volt, gyakran "Mr. Fulham"-ként is emlegetik.1950-ben, még tanulóként került a Craven Cottage-re és 1952 karácsonyán mutatkozhatott be a Southampton ellen. Haynes további 18 éven keresztül volt a klub játékosa és 657 meccsen lépett pályára. 1970. január 17-én játszotta búcsúmeccsét. Őt tartják az FFC valaha volt legkiválóbb játékosának. Az angol válogatottba is többször meghívták, de 1962-es autóbalesete után nem tudott olyan formába kerülni, mint előtte, így az 1966-os VB-re sem hívták meg. 2005-ben ismét autóbalesetet szenvedett, melyben életét vesztette.

1970–1994: Változó sikerek az élvonalon kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harmadosztályból az 1970/71-es szezonban jutottak fel a Fehérek másodikként. Megszerezhették volna történetük legnagyobb trófeáját az 1975-ös FA Kupa-döntőben, de ott 2-0-s vereséget szenvedtek a West Ham Unitedtől. Az 1970-es évek közepén több elismert játékost igazoltak le, például Alec Stockot, Alan Mulleryt és Bobby Moore-t.

A kupában való menetelés során a Fulha 11 meccs alatt jutott el a döntőbe, melyre a Wembley Stadionban került sor. Ekkor íródott a Viva el Fulham kezdetű szurkolói dal, melyet máig játszanak és énekelnek a meccseken. 1974-ben a Fulham-Milwall meccs volt az első brit találkozó, melyet vasárnap játszottak le.

A teljesítmény ismét romlani kezdett és az 1979/80-as szezonban a londoniak mindössze 11 meccset nyertek meg a maximális 42-ből, így kiestek a harmadosztályba. Ekkor Bobby Campbell menedzsert kirúgták és helyére Malcolm Macdonald került. Az 1980-as évek felében meglehetősen erős kerete volt a Fulhamnek, így nem csoda, hogy az 1981/82-es szezonban visszajutottak a Second Divisionba. 1980-ban a vezetőség megalapította Harlequins Rugby League nevű rögbi bajnokságot a bevételek növelése érdekében.

Nem sok kellett volna ahhoz, hogy visszajussanak az élvonalba is, de az 1982/83-as idény utolsó meccsén kikaptak a Derby Countytól. A találkozót egyébként a 88. percben félbe kellett szakítani, mivel a szurkolók berohantak a pályára. A klub adósságai egyre növekedtek, így meg kellett válnia legjobbjaitól, ezért senki nem lepődött meg az 1986-os kiesésen. 1987-ban kis híján tönkre ment a csapat, az is felmerült, hogy esetleg egyesülnek a QPR-ral, de ez nem történt meg. Végül egy korábbi játékos, Jimmy Hill segített a gárdának elkerülni a megszűnést.

1992-ben megalakult a Premier League, ekkor az FFC a harmadosztályban volt, melyet Third Divisionról Secon Divisionra neveztek át. Ezért több szurkoló is azzal viccelődött, hogy a csapat játék nélkül egy osztállyal feljebb került. Azonban 1994-ben innen is kiestek és a liga legalsó osztályába, a negyedosztályba kerültek.

1994–1996: A leggyengébb időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivan Branfoot lett a Fehérek új menedzsere, aki első szezonjában nyolcadik helyig vezette csapatát. Ezt követte a valaha volt legrosszabb szezonjuk, az 1995/96-os, amikor mindössze a 17. helyet érték el. Az idény közben egyszer a Torquay Unitedtől is kikaptak, akik a legutolsó helyen álltak, bár ekkor a Fulham utolsó előtti volt. Branfoot hamar távozott a menedzseri posztról, de a klubnál maradt, egyéb feladatoka ellátva.

1996 februárjában az egyik akkori játékost, Micky Adamst nevezték ki menedzserré, ekkor kezdett újjászületni a csapat új időszámítás kezdődött a Craven Cottage-en. Adams először a kieséstől való félelmet hárította el, majd az 1996/97-es szezonban második helyen feljuttatta a fehérmezeseket. A mai rendszerben bajnokok lettek volna, mivel ugyanannyi pontjuk volt, mint a Wigannek és jobb volt a gólkülönbségük is, de ekkor még az számított, hogy ki lőtte a több gólt, ebben pedig a Latics bizonyult jobbnak.

1997–2001: Az al-Fájed alatti feltámadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyiptomi milliomos, Mohammed al-Fájed az 1997/98-as évad előtt felvásárolta a csapatot és kirúgta Adamst egy gyenge rajt után. A tulajdonos nagynevű mesterekből szervezte meg klubja szakmai stábját és azt a célt tűzte ki, hogy öt éven belül már a Premier League-ben legyenek.

Az addigi vezetőedzőnek, Ray Wilkinsnek 1998 májusában távoznia kellett, feladatát Kevin Keegan vette át, aki az 1998/99-es szezonban a lehetséges 138-ból 101 pontot gyűjtött a csapattal, így a feljutás igen látványosra sikerült. Ebben az időben Chris Coleman volt a csapatkapitány és a legdrágább, első két osztályon kívüli játékos. Keegan távozott, hogy az angol válogatott szövetségi kapitánya legyen, ekkor al-Fájed a veterán játékost, Paul Bracewellt ültette le a kispadra.

Bracewellnek 2000 márciusában mennie kellett, miután a jó kezdet után látványosan javult a Fulham formája. Érkezett a francia Jean Tigana, aki több tehetséges fiatalt is leigazolt, például Louis Sahát. A 2000/01-es szezonban a Fehérek öt szezonon belül harmadszor ünnepeltek feljutást. 1968 után tehát először jutottak fel a legmagasabb osztályba, ráadásul nem öt, ahogy al-Fájed tervezte, hanem mindössze négy évre volt szükség ehhez. Közben Chris Coleman autóbalesetet szenvedett, ami miatt be kellett fejeznie profi karrierjét.

2001–2003: Bemutatkozás a Premiershipben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány szkeptikuson kívül mindenki azt várta, hogy a Fulham tulajdonképpen gond nélkül bent marad az élvonalban, a legbátrabbak UEFA-Kupát vagy Bajnokok Ligáját érő helyezésekről beszéltek. Végül a tiszteletre méltó 13. pozíciót kaparintották meg. A 2002/03-as idényben veszélyesen közel kerültek a kieséshez, ekkor Al-Fayed úgy döntött, nem hosszabbítja meg Tigana szerződését. Távozás előtt a francia mester még megdöntötte az átigazolási klubrekordot Steve Marlet megszerzésével, aki 11,5 millió fontba került.

2003-tól napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fulham (világoskékben) a Bolton ellen az FA Kupában, 2005-ben

Tigana távozása után Coleman vette át az irányítást a Craven Cottage-en, aki előbb 13., majd 12. helyig vezette a fehérmezeseket, közben Louis Saha a Manchester Unitedhez került. Ő lett az FFC legdrágábban eladott játékosa 13 millió fonttal. A 2005/06-os idény során több szép eredményt is elértek, például 6-1-re verték a West Bromwichot, legyőzték a rivális Chelsea-t és Liverpoolt is.

A 2006/07-es idény nem is kezdődhetett volna szörnyebben, rögtön az első fordulóban 5-1-es vereséget szenvedtek a Manchester Unitedtől. Ennek eredményeképp a fogadóirodák a Fulham kiesését tartották a legvalószínűbbnek. A januári átigazolási időszakban Coleman leigazolta Alexey Smertint, Clint Dempsey-t, Simon Daviest és kölcsönvette Vincenzo Montellát az AS Romától. 2007. április 10-én rossz eredmények sorozata után felbontották Coleman szerződését.

Lawrie Sanchez vette át az irányítást, Coleman kirúgása után nem sok jel mutatott a fejlődésre, de a 2007/08-as szezon első meccsén kis híján sikerült legyőzniük a bajnokesélyes Arsenalt. David Healy már az első percben megszerezte a vezetést, de Robin van Persie egyenlített, Alexander Hleb pedig a 90. percben belőtte a győztes találatot. 2007. decemberében a fehérmezesek a kiesőzónában voltak, így Sancheznek mennie kellett.

Az új menedzser Roy Hodgson lett, aki azt a feladatot kapta, hogy tartsa bent a gárdát. Az új mester egy Bolton elleni döntetlennel kezdett, de öt nap múlva, az Aston Villa ellen első sikerét is begyűjtötte. Ezt egy újabb siker követte, a BL-be jutásért küzdő Everton ellen. A döntés azonban az utolsó fordulóra maradt, ahol Danny Murphy fejesével a Fehérek 1-0 arányban megverték a Portsmouth-t, így sikerült bent maradniuk.

Gera Zoltán a magyar válogatott csapatkapitánya 2008-ban elfogadta a Fulham FC ajánlatát, melynek értelmében 3+1 évre elkötelezte magát a dél-londoni klubhoz.

A klub a 2008.-2009.-es idényben a 7. helyet szerezte meg amellyel kiharcolta az Európa-liga szereplést.

A klub a 2009-2010-es szezonban a bajnokságban a középmezőnyben tanyázott, viszont az Európa-ligában látványos menetelésbe kezdtek, kiverték többek között a Juventust és a Hamburgot is, és a döntőbe jutottak, ahol azonban az Atlético Madrid Forlán duplájával 2-1-es győzelmet aratott. A klub kulcsemberei ebben a szezonban a center Bobby Zamora és az árnyék-ék Gera Zoltán.

Nemzetközi kupaszereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szezon Esemény Forduló Ellenfél 1. mérk. Visszav. Össz.
Intertotó-kupa 2002 2. forduló finn FC Haka 0–0 1–1 1–1 (ilg)
3. forduló görög PAE Egáleo 1–0 1–1 2–1
Előddöntő francia Sochaux 1–0 2–0 3–0
Döntő olasz Bologna 2–2 3–1 5–3
UEFA-kupa 2002–2003 1. forduló horvát Hajduk Split 1–0 2–2 3–2
2. forduló horvát Dinamo Zagreb 3–0 2–1 5–1
3. forduló német Hertha BSC 1–2 0–0 1–2
Európa-liga 2009–2010 selejtező, 3. forduló litván FK Vėtra 3–0 3–0 6–0
selejtező, rájátszás orosz Amkar Perm 3–1 0–1 3–2
csoportkör bulgária CSZKA Szofija (i) 1–1
svájc FC Basel (o) 1–0
olasz AS Roma (o) 1–1
olasz AS Roma (i) 1–2
bulgária CSZKA Szofija (o) 1–0
svájc FC Basel (i) 3–2
egyenes kieséses szakasz
ukrajna FK Sahtar Doneck (o) 2–1
ukrajna Sahtar Doneck (i) 1–1
olaszország Juventus FC (i) 1–3
olaszország Juventus (o) 4–1
németország VfL Wolfsburg (o) 2–1
németország VfL Wolfsburg (i) 1–0
németország Hamburger SV (i) 0–0
németország Hamburger SV (o) 2–1
döntő spanyolország Atlético Madrid 1–2

Összesítés

Esemény M Gy D V Lg Kg Gk
Európa-liga 015 08 4 3 018 011 0+7
UEFA-kupa 06 03 2 1 09 05 0+4
Intertotó-kupa 09 04 4 1 11 06 0+5
Összesen 30 15 10 4 38 22 +16

M = Lejátszott mérkőzések; Gy = Győzelmek; D = Döntetlenek; V = Vereségek; Lg = Lőtt gólok; Kg = Kapott gólok; Gk = Gólkülönbség

Stadionok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1879 és 1896 között a csapat nem rendelkezett saját otthonnal, így kényszerűségből rengeteg különböző pályán kényszerült a mérkőzéseit lejátszani. Ezekben az években többször előfordult, hogy csak egy füves terület szolgált a mérkőzés helyszínéül, emiatt nem ismerjük pontosan ezt az időszakot. Az alábbi listán is több ilyen helyszín szerepel. Mikor 1894-ben megvásárolták a mai Cravan Cottage területét még két évig kellett várniuk, mire játszhattak ott.

Vezetőedzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név -tól -ig
Anglia Harry Bradshaw 1904 1909
Skót Phil Kelso 1909 1924
Anglia Andy Ducat 1924 1926
Anglia Joe Bradshaw 1926 1929
Anglia Ned Liddell 1929 1931
Anglia James McIntyre 1931 1934
Anglia Jimmy Hogan 1934 1935
Anglia Jack Peart 1935 1948
Anglia Frank Osborne 1948 1949
Anglia Bill Dodgin 1949 1953
Anglia Frank Osborne 1953 1956
Skót Doug Livingstone 1956 1958
Anglia Bedford Jezzard 1958 1964
Anglia Vic Buckingham 1965 1968
Anglia Bobby Robson 1968 1968
Anglia Bill Dodgin, Jr. 1969 1972
Anglia Alec Stock 1972 1976
Anglia Bobby Campbell 1976 1980
Anglia Malcolm MacDonald 1980 1984
Anglia Ray Harford 1984 1986
Anglia Ray Lewington 1986 1990
Anglia Alan Dicks 1990 1991
Skót Don Mackay 1991 1994
Anglia Ian Branfoot 1994 1996
Anglia Micky Adams 1996 1997
Anglia Ray Wilkins 1997 1998
Anglia Kevin Keegan 1998 1999
Anglia Paul Bracewell 1999 2000
Franciaország Jean Tigana 2000 2003
Wales Chris Coleman 2003 2007
északír Lawrie Sanchez 2007 2007
Anglia Roy Hodgson 2007 2010
Anglia Ray Lewington 2010 2010
Wales Mark Hughes 2010 2011
Hollandia Martin Jol 2011 2013
Hollandia René Meulensteen 2013

Rivális csapat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fulham legnagyobb riválisa a szintén londoni Chelsea FC. Mivel nem férhet kétség a két csapat közti kvalitásbeli különbségekhez, melyek leginkább az utóbbi években éleződtek ki, így a csapatok azon rivalizálnak, hogy ki nyeri az egymás közti meccseket. Ha a Fulham nyer, akkor az elégtétel, ha a Chelsea, az papírforma.

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013. december 1. szerint

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Poszt Név
3 NOR V John Arne Riise
4 SUI V Philippe Senderos
5 NOR V Brede Hangeland
7 ENG KP Steve Sidwell
8 SUI KP Pajtim Kasami
9 BUL CS Dimitar Berbatov
10 CRC CS Bryan Ruiz
11 SWE KP Alexander Kačaniklić
13 ENG K David Stockdale
14 GRE KP Jórgosz Karangúnisz
15 ENG KP Kieran Richardson
16 IRE KP Damien Duff
# Poszt Név
17 ENG V Matthew Briggs
18 NIR V Aaron Hughes
19 MOR KP Adel Taarabt (kölcsönben a QPR-től)
20 COL CS Hugo Rodallega
22 MNE V Elsad Zverotić
23 GHA KP Derek Boateng
24 IRN KP Ashkan Dejagah
27 GER V Sascha Riether
28 ENG KP Scott Parker
35 Venezuela V Fernando Amorebieta
39 ENG CS Darren Bent

Kölcsönben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Poszt Név
29 ITA CS Marcello Trotta
36 Bissau-Guinea KP Mesca
38 PHI K Neil Etheridge
1 NED K Maarten Stekelenburg

Tartalék keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Poszt Név
19 SUI K Pascal Zuberbühler
24 FRA CS Gaël Kakuta (kölcsönben a Chelseatől)
28 ENG V Matthew Briggs
36 FIN CS Lauri Dalla Valle
37 SWE KP Alex Kačaniklić
38 PHI K Neil Etheridge
ENG K Marcus Bettinelli
NIR CS Jonathan Cosgrove
# Poszt Név
TUR KP Kerim Frei
ENG KP Courtney Harris
NED CS Danny Hoesen
FIN K Jesse Joronen
WAL CS Richard Peniket
ENG KP Matthew Saunders
ENG V Alex Smith
ITA CS Marcello Trotta

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]