Coventry City FC
| Coventry City | |||
 |
|||
| Csapatadatok | |||
| Teljes csapatnév | Coventry City Football Club | ||
| Becenév | Égszínkékek (Sky Blues) | ||
| Székhely | Coventry, Anglia | ||
| Alapítva | 1883. augusztus 13. | ||
| Klubszínek | kék, fehér | ||
| Stadion | Ricoh Arena | ||
| Vezetőedző |  Chris Coleman |
||
| Elnök |  Ray Ranson |
||
| Bajnokság | Championship | ||
| Nemzeti sikerek | |||
| Kupagyőztes |
1 alkalommal | ||
| Statisztika | |||
| Legtöbb mérkőzés | 601, Steve Ogrizovic | ||
| Legtöbb gól | 181, Clarrie Bourton | ||
| Csapatmezek | |||
|
|||
A Coventry City Football Club egy labdarúgócsapat Coventryben, Angliában. 1992-ben alapító tagjai voltak a Premier League-nek.
A csapat jelenleg a The Championshipben, azaz az angol másodosztályban szerepel. Eddigi egyetlen nagy trófeájukat 1987-ben nyerték, amikor az FA Kupa döntőjében 3-2-re verték a Tottenham Hotspurt. A Ligakupában kétszer (1981, 1989) az elődöntőig jutottak.
1899-től 2005-ig a Coventry City a Highfield Road stadionban játszotta hazai meccseit. Az 1980-as években ez lett az első angol stadion, melyben kizárólag ülőhelyek voltak. A következő évtizedben a vezetőség úgy döntött, nagyobb stadionra van szükség, a Ricoh Arena 2005 augusztusában készült el.
Tartalomjegyzék |
Klubtörténet [szerkesztés]
A kezdetek [szerkesztés]
A csapatot 1883-ban egy bicikligyár dolgozói alapították, és munkahelyük után Singersnek nevezték el. Tíz évvel később a gárda profivá vált, miután az 1891/92-es szezonban a Birmingham Kupát, a Wednesbury Kupát és a Walsall Kupát is. A triplázás tiszteletére egy helyi dohánygyáros, David Cooke (aki később elnöke is lett a csapatnak) kiadta a "Three Cups Tobaccót", azaz a "Három Kupa Cigarettát". 1898-ban a klubot átnevezték Coventry Cityre, majd röviddel ezután a Highfield Roadra költöztek, melyet 106 évig nevezhettek otthonuknak.
A City beceneve eredetileg Bantams, azaz Baromfiak volt, ugyanúgy, mint a Bradford Citynek. Ezt egy helyi újság ragasztotta rájuk 1908-ban, addig azon kevés csapat közé tartoztak, melyeknek nem volt becenevük. Egészen 1962-ig nevezték Baromfiaknak a gárdát, amikor Jimmy Hill átkeresztelte őket Égszínkékekre.
Út a csúcsra [szerkesztés]
Az első világháború után a Coventry bekerült a másádosztályba. Első szezonjuk végén az utolsó előtti helyen álltak és már csak két Bury elleni meccsük volt hátra. Előbb 2-2-es döntetlent játszottak, majd 2-1-re nyertek, így a Lincoln City esett ki. Három évvel később, 1923-ban azonban az Angol Labdarúgó-szövetség (F.A.) vizsgálatot indított és arra jutott, hogy a Coventry és a Bury megegyezett egymással a meccsek végeredményéről. Ekkor a City elnökét, Cooke-ot és még tíz vezetőt életük végéig eltiltották a futballtól.
Ugyanebben a szezonban a csapat tizenegy meccsen (997 percen át) nem tudott gólt szerezni, ami máig negatív rekord Angliában. 1934 áprilisában újabb rekordot állítottak be, de erre már büszkébbek lehetnek, 9-0-ra verték a Bristol Cityt, ami máig klubrekordnak számít. A találkozón Clarrie Bourton öt gólt szerzett, aki egy szezonban szerzett 50 góljával csúcstartó a csapatnál.
1962-ben a Coventry teljesen világoskék mezre és rövidnadrágra váltott, ezzel az övék lett az első csapat, mely ugyanolyan színű felsőben és sortban futballozott. Ezzel a váltással a csapat pályán mutatott teljesítménye elkezdett felfelé ívelni. Az 1966/7-es szezonban bajnokként zárták a másodosztályt. Ez alatt az idő alatt az átlag nézőszám folyamatosan emelkedett, 1967. április 29-én egy Wolverhampton Wanderers FC elleni meccsen 51 455 szurkoló zsúfolódott össze a Highfield Roadon, ami máig érvényes klubrekord.
Csúcson maradás [szerkesztés]
A Citynek sikerült bent maradnia első szezonjában az élvonalban és utána is hosszú ideig folyamatosan ellent mondtak a fogadóirodáknak, akik szinte mindig kiesőesélyesként számoltak velük.
A CCFC 1970-ben szerezte története egyik leghíresebb gólját egy Everton elleni hazai meccsen. A Coventry szabadrúgáshoz jutott az ellenfél tizenhatosának sarkán, Willie Carr a két lába közé fogta a labdát, majd felugorva a mögötte álló Emie Hunthoz juttatta azt, aki kapásból az Everton-sorfal fölött a kapu felső sarkába lőtt. A gólt ugyan megadták, de később az F.A. megtiltotta a technika használatát.
A csapat az 1970/71-es idényben Noel Cantwell menedzser irányítása alatt máig egyetlen alkalommal szerepelhetett az európai porondon, a Vásárvárosok Kupája keretében. A bolgár Takia Plovdivot összesítésben 6-1-re legyőzték, majd a Bayern Münchennel kerültek össze. Az első meccsen nagy meglepetésre még 2-1-re győzni tudtak, de végül a bajorok jutottak tovább 7-3-as összesítéssel.
1975-ben a klub korábbi híres menedzsere, Jimmy Hill lett az elnök, aki átépíttette a Highfield Roadot az első olyan stadionná alakítva, melyben csak ülőhelyek voltak. Hill jelmondata, mely szerint "Nem lehetsz huligán, ha lülsz", egy Leeds United elleni Ligakupa-meccsen megdőlt, amikor a leedsi szurkolók a helyükről kitépett székekkel kezdtek dobálózni. Szintén a Highfielden vezettek be először elektromos eredményjelző táblát, mely az ország összes meccsének eredményeit mutatta. 1980-ban a gárda bejutott a Ligakupa elődöntőjébe, ahol kis különbséggel, de vereséget szenvedtek a West Ham United ellen. Az 1983/83-es szezonban a Coventry hazai pályán 4-0-ra kiütötte azt a Liverpoolt, mely akkoriban vitathatatlanul a világ legjobb csapata volt.
FA Kupa-siker és az azt követő néhány év [szerkesztés]
1987-ben az Égszínkékek megnyerték máig legnagyobb trófeájukat, az FA Kupát, a döntőben a remek játékosokat foglalkoztató Tottenham Hotspurt verték 3-2-re. Sokak szerint ez volt az egyik legjobb FA Kupa-döntő, ami a szép játékot, a sportszerű játékot és az izgalmakat illeti. A diadal ellenére a csapat nem indulhatott a KEK-ben, mivel a Heysel-tragédia miatt az angol csapatokat kitiltották az európai kupasorozatokból.
Ugyanebben az évben a Coventry ificsapata is megnyerte a fiatal számára kiírt kupát, az FA Youth Cupot, a Cityn kívül csak az Arsenal, a Liverpool és az Everton tudott elérni ilyen duplát.
A korszak legfontosabb játékosai Steve Ogrizovic, Brian Kilcline, Dave Bennett, Lloyd McGrath, Cyrille Regis és Keith Houchen voltak.
Az 1988/89-es idényben a klub hetedik helyen végzett a bajnokságban, ami a második legjobb eredményük. Többek között olyan, sokkal jobb anyagi helyzetben lévő csapatokat előztek meg, mint a Manchester United vagy a Tottenham Hotspur. Az FA Kupában azonban nagyon gyengén teljesítetek és már a harmadik fordulóban kiestek a Sutton United ellen. Ez volt az utolsó eset, hogy egy ligán kívüli csapat kiejtett egy élvonalbelit. Egy évvel később a gárda ismét bejutott a Ligakupa elődöntőjébe, de ott ismét kikaptak, ezúttal a későbbi győztes Nottingham Forest ellen.
Az 1990/91-es szezonban visszatértek a Coventry gondjai a bajnokságban és a vezetőség megvált John Sillett menedzsertől. Helyére a korábbi Rangers-játékos, a 32 éves Terry Butcher érkezett. Ő azonban alig egy évig maradt a kispadon, a szezon hátralévő részében Don Howe irányította a csapatot. Végül Bobby Gould érkezett, aki 1988-ban a Wimbledonnal kiejtette a Liverpoolt az FA Kupából.
Élet a Premiershipben [szerkesztés]
Az 1991/92-es évadban a City nagy nehezen megőrizte élvonalbeli tagságát, így a következő szezonban alapító tagja lett a Premier League-nek. A csapat azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a legjobb tíz között végez, optimizmusuk oka főként egy remek képességű csatár, Micky Quinn érkezése volt. A támadó igazolta hírnevét és 17 gólt szerzett, de a csapat a téli időszakban rossz sorozatot produkált, egymás után öt meccsen képtelenek voltak betalálni, így a 15. helyre zuhantak.
Az 1993/94-es idényt nagyszerűen kezdte a gárda, Quinn klasszikus mesterhármasával 3-0-ra verték az Arsenalt, de nem tudtak építeni a sikerre. Gould szezon közben lemondott, helyére Phil Neal érkezett, akivel a 11. helyen zártak.
1995 februárjában a Coventryt meglegyintette a kiesés szele, ez volt az első ilyen alkalom a Premier League megalakítása óta. Nealt kirúgták, helyette Ron Atkinson került, aki korábban a West Bromwich Albionnal, a Manchester Uniteddel és az Aston Villával szép sikereket ért el menedzserként. Vele a csapat képes volt megőrizni élvonalbeli tagságát.
Az 1996/97-es szezonban szinte biztosnak látszott a csapat kiesése, de az utolsó fordulóban legyőzték a Tottenham Hotspurt, a Middlesbrough és a Sunderland pedig képtelen volt nyerni, így bent maradtak.
Ezután néhány szezon erejéig még bent tudtak maradni a tabella második felében elért helyezéseikkel, de 2001. május 5-én elpártolt tőlük a szerencse. A sorsdöntő meccsen ironikus módon éppen a rivális Aston Villától kaptak ki 3-2-re.
Élet a Premiershipen kívül [szerkesztés]
A 2001/02-es szezonból még csak öt forduló telt el, amikor a vezetőség megvált Gordon Strachan menedzsertől. Helyére a csapat veterán játékosa, Rolan Nilsson került, de az évad végén őt is kirúgták, mivel a City bajnokesélyesként a rájátszásra sem kvalifikálta magát. Nilssont Gary McAllister váltotta.
A McAllister irányította csapatnak jó esélyei voltak a rájátszásba jutásra a 2002/03-as szezon közepén, de a 2003-as év kezdete után mindössze egy meccset tudtak megnyerni és a 20. helyen végeztek. A 2003/04-es idény már jobban sikerült a Coventrynek, de McAllister távozott, hogy súlyos beteg feleségét ápolhassa. Eric Black lett az Égszínkékek következő mestere, aki elért pár szép eredményt a gárdával, de a szezon végén megis leváltották, Peter Reid ült le a kispadra.
2005 telén a csapatot a kiesés fenyegette, ezért Reidnek mennie kellett, utódja, Micky Adams bent tartotta a Coventryt. A gárda a szezon végén kiköltözött a Highfield Roadról és átköltözött a Ricoh Arenába A 2005/06-os szezont a 8. helyen zárták.
Cél: a Premiershipbe jutás [szerkesztés]
A 2005/06-os szezon óta a szurkolók komolyan zúgolódtak, amiért egyáltalán nem javult a klub helyzete. A nyomás hatására a vezetőség több pénzt bocsátott Adams rendelkezésére, aki így 11 új játékost igazolhatott a következő idény előtt.
A szezon során sikerült legyőzniük a Ligakupában a Manchester Uniteded, de a bajnokságban csak a 19. helyig jutottak. 2007 decemberében a SISU csoport felvásárolta a csapatot, de a pályán nyújtott teljesítmény nem javult. A 2007/08 szezonban csak az utolsó fordulóban menekültek meg a kieséstől annak köszönhetően, hogy a Leicester City nem tudta legyőzni a Stoke Cityt.
Mezek [szerkesztés]
A Coventry City neve mára összeforrott az égszínkék mezzel, de nem volt ez mindig így. Az 1880-as és 1890-es években fekete-piros szerelést viseltek a klub játékosai. Először 1898-ban került használatba az égszínkék mez és egészen 1922-ig nem változott a dizájn. A szín 1962-ben tért vissza Jimmy Hillnek köszönhetően. Alapításának 125. évfordulójára kék-fehér csíkos mezt terveztetett magának a csapat.
Szurkolók [szerkesztés]
Korábbi Játékosok Szövetsége [szerkesztés]
2007 februárjában a klub történelmével foglalkozó szakember, Jim Brown, néhány önkéntes és egy korábbi játékos, Kirk Stephens megalapították a Korábbi Játékosok Szövetségét (Former Players Association). A szervezet elsődleges célja, hogy összehozza a Coventryben megfordult játékosokat, akik így felidézhetik a régi emlékeket. Eddig 50 korábbi sztár jelent meg a Szövetség gyűlésein.
Égszínkék Sam [szerkesztés]
Égszínkék Sam, azaz Sky Blue Sam a csapat kabalája, aki főként akrobatikus mutatványairól híres. Gyakran látni őt cigánykerekezni vagy hátraszaltózni.
Stadionok [szerkesztés]
_14s07.jpg)
Eddigi Stadionok [szerkesztés]
- Dowells Field 1883-1887
- Stoke Road 1887-1899
- Highfield Road 1899-2005
- Ricoh Arena 2005-
106 év a Highfield Roadon [szerkesztés]
A Coventry City 1899-ben költözött be a Highfield Roadra, bár a csapat csak 1937-ben vásárolta meg a területet, ahol a stadion állt. A rekord nézőszám 51 452 volt, ezt 1967. április 29-én jegyezték fel, amikor itt dőlt el, hogy ki lesz a másodosztály bajnoka. Az ellenfél a Wolverhampton Wanderers volt. A stadionnak érdekes történelme van. 1940-ben lebombázták a Luftwaffe gépei, 1968-ban pedig leégett a fő lelátó, melyet négy hónap alatt újjáépítettek. 1981-ben a Highfield Road lett az első angol stadion, melyben csak ülőhelyek voltak. Az átépítés után a befogadóképesség kb. 21 000 főre csökkent. Az utolsó munkálatokat az 1990-es évek közepén végezték rajta, ekkor tették teljesen zárttá a sarkokat. Az utolsó meccset 2005. április 30-án játszotta itt a Coventry a Derby County ellen.
A Ricoh Arena [szerkesztés]
A csapat a 2005/06-os szezonban költözött be a 32 609 néző befogadására alkalmas Ricoh Arenába. A vezetőség 1998-ban döntött egy új stadion építése mellett, körülbelül 3 mérföldre északra Coventry központjától. A kezdeti tervek szerint ez egy világszínvonalú, mozgatható tetővel felszerelt 45 000 férőhelyes létesítmény lett volna és már a 2001/02-es szezonre elkészült volna. A csapat kiesése a Premier Ligából és a pénzügyi gondok azonban komolyan megváltoztatták a terveket.
A munkálatok csúsztak, így a 2005/06-os szezonban a csapatnak semleges pályán kellett játszania első három hazai meccsét. Először 2005. augusztus 20-án játszhatott a City a Ricoh Arenában, az ellenfél a Queens Park Rangers volt. A hazaiak 3-0-ra nyertek, a stadion történetének első gólját Claus Bech Jorgensen szerezte a meccs 11. percében.
Játékosok [szerkesztés]
- 2009. január 30. szerint
Jelenlegi keret [szerkesztés]
|
|
Kölcsönben [szerkesztés]
|
Eredmények, díjak [szerkesztés]
Klubsikerek [szerkesztés]
Győztes: 1987
Bajnok: 1966/67
Bajnok: 1963/64
- Harmadosztály (déli csoport)
Bajnok: 1935/36
Második helyezett: 1958/59
Év játékosai [szerkesztés]
|
|
|
|
Riválisok [szerkesztés]
- Aston Villa FC
- West Bromwich Albion FC
- Wolverhampton Wanderers FC
- Leicester City FC
- Birmingham City FC
- Nottingham Forest FC
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Hivatalos weboldal
- Szurkolói fórum
- Híroldal
- Sky Blues Talk - szurkolói fórum
- A Coventry Telegraph Coventry Cityvel foglalkozó részlege
