| Dunai Antal |
 |
| 2011. augusztus 27. |
| Személyes adatok |
| Teljes név |
Dujmov Antal |
| Születési dátum |
1943. március 21. (70 éves) |
| Születési hely |
Gara, Magyarország |
| Magasság |
183 cm |
| Testtömeg |
78 kg |
| Poszt |
csatár |
| Junior klubok |
| Időszak |
Klub |
| 1953–1961 |
Baja Bácska Posztó |
|
| Profi klubok1 |
|
|
| Válogatottság |
|
|
| Edzőség |
|
|
| Díjak, elismerések |
|
|
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok száma) |
Dunai Antal, született Dujmov Antal (Gara, 1943. március 21. – [1]) olimpiai bajnok magyar labdarúgó, edző, sportvezető. A sportsajtóban Dunai II néven szerepelt. Baján közgazdasági technikumban érettségizett 1961-ben.[1]
Pályafutását a Bajai Bácska csapatában kezdte 1953-ban, majd 1961-ben a Pécsi Dózsához került,[1] majd 1964-ben az Újpesti Dózsa csatára lett.[1] Hamar bekerült a kezdőcsapatba. Ebben az évben tagja volt az olimpiai csapatnak.[1] Első magyar bajnokságát 1969-ben nyerte meg az Újpesti Dózsával, melyet 1975-ig sorozatban hétszer megnyert. Emellett háromszor nyerte meg a Magyar Népköztársaság Kupáját (1969, 1970, 1975).
Pályafutása során három alkalommal volt gólkirály (1967, 1968, 1970). 1967-ben Ezüstcipőt, 1968-ban Bronzcipőt nyert. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián tagja volt az aranyérmet, ill. az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet szerző magyar válogatottnak.[1]
Az Újpesttől 1976-ban távozott, majd egy szezont töltött a Debreceni VSC-nél. Későbbi edzői pályafutása mellett játszott a Chinoin és az osztrák Simmering csapatában. 1981-ben fejezte be aktív pályafutását. Belső csatárként stílusára a gyors, lendületes ás rendkívül gólveszélyes játék volt a jellemző.
Testvére, Dunai I János szintén labdarúgó volt, olimpiai bronzérmet szerzett 1960-ban.
1978-ban az Újpesti Dózsa edzője lett, majd 1981-ben Spanyolországban kezdett dolgozni. Edzősködött a Jereznél (1981–1982, a Real Betisnél (1982–1983) és a Castellón csapatánál (1985–1986). Ekkor rövid időre hazatért és a Zalaegerszegi TE vezetőedzője lett. 1987-ben visszament Spanyolországba, ahol a Real Murcia vezetedzője volt egy szezonban, majd visszatért Zalaegerszegre. 1990 és 1991 között a veszprémi labdarúgó-csapat vezetőedzője volt.
1993-ban a Magyar Labdarúgó-szövetség kinevezte az olimpiai válogatott szövetségi edzőjévé, ahol edzői pályafutásának legnagyobb sikerét érte el, amikor kijutott a válogatottal az 1996-os atlantai olimpiára. Ebben az évben kinevezték az utánpótlás-válogatottak konzultánsává. Közben volt az ÚTE labdarúgó szakosztályának igazgatója 1995 és 1996 között, valamint 1997-ig a DVSC vezetőedzője is. Az olimpiai válogatottól 1998-ban távozott. 2001-ben rövid időre visszatért az utánpótlás-válogatotthoz.
1998-tól az Ifjúsági- és Sportminisztériumban miniszteri biztosként és tanácsadóként dolgozott, ahonnan 2001-ben vonult nyugdíjba. 2006-ban a Magyar Labdarúgó-szövetség szakmai ügyekért felelős alelnökévé választották. A Magyar Olimpiai Bizottság tagja.
- Olimpiai játékok
- aranyérmes: 1968, Mexikóváros
- ezüstérmes, 1972, München
- Európa-bajnokság
- Magyar bajnokság
- bajnok: 1969, 1970-tavasz, 1970–71, 1971-72, 1972–73, 1973-74, 1974-75
- gólkirály: 1967, 1968, 1970
- ezüstcipő: 1967
- bronzcipő: 1968
- Magyar Népköztársasági Kupa (MNK)
- győztes: 1969, 1970, 1975
- Vásárvárosok Kupája (VVK)
- az Újpesti Dózsa örökös bajnoka: 1985
Mérkőzései a válogatottban [szerkesztés]
Mérközései olimpiai szövetségi kapitányként [szerkesztés]
Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.
Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.