Lakat Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lakat Károly
Személyes adatok
Születési dátum 1920. november 27.
Születési hely Győr, Magyarország
Halálozási dátum 1988. december 3. (68 évesen)
Halálozási hely Budapest, Magyarország
Becenév Tanár úr
Poszt fedezet
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19381941 Magyar 1919-1946 Győri AC
19411943 Magyar 1919-1946 Szegedi AK
19431952 Magyar 1946-1949 Ferencvárosi TC [1] 0228 (4)
Válogatottság
19451950 Magyar 1946-1949 Magyarország 013 (0)
Edzőség
Időszak Klub
1954–? Magyar 1949-1956 Gödöllői Dózsa
?–? Magyar 1949-1956 Vörös Meteor
19561957 Magyar 1957-2000 Szegedi Haladás
19571962 Magyar 1957-2000 Tatabányai Bányász
19591960 Magyar 1957-2000 Magyarország, olimpiai, pályaedző
19631972 Magyar 1957-2000 Magyarország, olimpiai
19651966 Magyar 1957-2000 MTK
19671969 Magyar 1957-2000 Ferencvárosi TC
19701974 Magyar 1957-2000 Tatabányai Bányász
19741976 Magyar 1957-2000 Bp. Honvéd SE
19771978 Magyar 1957-2000 Salgótarjáni BTC
19791980 Magyar 1957-2000 Magyarország
19801982 Magyar 1957-2000 Tatabányai Bányász
19821983 Magyar 1957-2000 Volán SC
19831984 Magyar 1957-2000 Debreceni MVSC
1985 Magyar 1957-2000 Tatabányai Bányász
Díjak, elismerések
az FTC örökös tagja (1974)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Lakat Károly (Győr, 1920. november 27.Budapest, 1988. december 3.) válogatott labdarúgó, mesteredző. 1963 és 1972 között az olimpia válogatott szövetségi kapitányaként két arany- és egy ezüstérem volt a csapat eredménye. Több magyar csapat vezetőedzője 1957 és 1985 között. Összesen 625 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon, ami 2008. szeptember 19-ig magyar rekord volt. A magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya. Fia Lakat T. Károly újságíró.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferencváros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1943 augusztusában mutatkozott be a Ferencváros első csapatában. A következő idényben magyar kupagyőztes lett a csapattal, a bajnokságban pedig a második helyen végeztek. A II. világháború utáni első bajnokságban szintén másodikak lettek. Két bajnoki érem nélküli idény után 1947-1948-ban harmadikok, a következő idényben bajnokok, majd másodikak lettek a bajnokságban. Az 1948-1949-es bajnokcsapat tagjainak jelentős részét kényszerrel átigazolták Újpestre (Deák, Henni) és a Kispestből alakult Bp. Honvédhoz (Budai, Kocsis). 1952-ben az akkor Bp. Kinizsi néven szereplő Ferencvárosban fejezte be az aktív labdarúgást. Összesen 302 mérkőzésen szerepelt a Fradiban (228 bajnoki, 47 nemzetközi, 27 hazai díjmérkőzés) és 6 gólt szerzett (4 bajnoki, 2 egyéb).

Válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945 és 1950 között 13 alkalommal szerepelt a válogatottban.

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956-ban a szegedi Haladásnál kezdte edző pályafutását, ahol egészen 1957 tavaszáig dolgozott.1957 tavasztól 1963 tavaszáig Tatabányán tevékenykedett. Eközben 1959 és 1960 között az olimpiai válogatott pályaedzője volt, amely a római olimpián bronzérmet szerzett. 1963-ban az olimpia válogatott szövetségi kapitánya lett. Két olimpián keresztül állt a csapat élén. 1964-ben, Tokióban és 1968-ban Mexikóvárosban is a válogatott aranyérmes lett.

Az 1965-ös és 1966-os bajnoki idényben az MTK vezetőedzője volt. 1967-től 1969-ig három idényen át a Ferencváros dolgozott, ahol két bajnokság, majd egy bronzérem volt a mérlege. Az 1967-1968-as Vásárvárosok kupájának a döntőjéig vezette a csapatot, ahol végül mindössze egy góllal maradtak alul az angol Leeds United-del szemben. A következő idényben, a BEK-ben indult volna az ereje teljében lévő csapat, de a politika közbe szólt, mert a Varsói Szerződés országainak csehszlovákiai bevonulása miatt a magyar csapatokat visszaléptették az európai kupaküzdelmektől.

1970 és 1974 között a Tatabányai Bányász trénere volt. 1972-ben az MNK döntőig vezette a csapatot, majd sorozatban kétszer nyerték meg a Közép-európai kupát. 1974 és 1976 között a Honvéd vezetőedzője lett, 1977-től egy idényen át a Salgótarjáni BTC-nél dolgozott.

Lakat Károly sírja Budapesten. Farkasréti temető: 2/5-4-1.

1979-ben ismét az olimpiai válogatott szövetségi kapitánya lett. Csapatát, az akkor fénykorát élő Diósgyőri VTK-ra építette. A hazai mérkőzések a diósgyőri stadionban kerültek megrendezésre. Az előselejtezőn 1979. áprilisában, idegenben kikaptunk Romániától 2-0-ra, de a diósgyőri pályán sikerült a fordítás és a 3-0-s győzelem a magyar csapat továbbjutását jelentette. A magyar csapat ezt követően Csehszlovákiával és Lengyelországgal került egy csoportba. Az első csoportmérkőzésen, Lengyelország ellen Wroclawban 1-0-s vereséget szenvedett a csapat. Az ezt követő két hazai mérkőzésen kiválóan játszva győzőtt: Lengyelország, 2-0, Csehszlovákia 3-0. A csapat mérlege 5 mérkőzésen: 3 győzelem és 2 vereség, 8 rúgott gól, és 3 kapott gól. Hazai pályán veretlen maradt a csapat, még gólt sem kapott, de idegenben épp ellenkezőleg gólképtelen volt és kétszer kikapott. 1980. április 13-án ezek után került sor Prágában a mindent eldöntő Csehszlovákia elleni mérkőzésre, ahol a 3-2-es vereség a házigazdák továbbjutását jelentette, akik Moszkvában az olimpiai aranyérmet is megszerezték. 1979-ben Kovács Ferenc lemondása után 6 mérkőzésen át a válogatott szövetségi kapitánya is lett 1980-ig.

1980 és 1985 között a Tatabánya, a Volán, a Debrecen, majd ismét a Tatabánya vezetőedzője volt, ahol 65 évesen befejezte edzői pályafutását.

Összesen 625 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon, ezzel második az örökranglistán. (2008. szeptember 19-ig az első volt)

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferencváros

  • Magyar bajnokság
    • bajnok: 1948-1949
    • 2.: 1943-1944, 1945, 1949-1950
    • 3.: 1947-1948
  • Magyar kupa (MNK)
    • győztes: 1944
  • az FTC örökös tagja: 1974

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • mesteredző

Ferencváros

  • Magyar bajnokság:
    • bajnok: 1967, 1968
    • 3.: 1969
  • Vásárvárosok kupája (VVK)
    • döntős: 1967-1968

Tatabányai Bányász

olimpiai válogatott

  • Olimpia
    • Aranyérem: 1964, Tokió, 1968, Mexikóváros
  • Mesteredző (1961)

Személyes rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • összesen 625 magyar bajnoki mérkőzés edzőként - az örök ranglistán a második.

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Dátum Helyszín Ellenfél Eredmény Kiírás Esemény
1. 1945. augusztus 19. Budapest  Ausztria 2 – 0 barátságos
2. 1945. augusztus 20. Budapest  Ausztria 5 – 2 barátságos
3. 1945. szeptember 30. Budapest  Románia 7 – 2 barátságos
4. 1946. április 14. Bécs  Ausztria 2 – 3 barátságos
5. 1946. október 6. Budapest  Ausztria 2 – 0 barátságos
6. 1946. október 31. Esch-sur-Alzette  Luxemburg 7 – 2 barátságos
7. 1947. május 4. Budapest  Ausztria 5 – 2 barátságos
8. 1949. május 8. Újpest  Ausztria 6 – 1 Európa-kupa
9. 1949. június 12. Újpest  Olaszország 1 – 1 Európa-kupa
10. 1949. június 19. Stockholm  Svédország 2 – 2 barátságos
11. 1949. július 10. Debrecen  Lengyelország 8 – 2 barátságos
12. 1950. október 29. Budapest  Ausztria 4 – 3 barátságos
13. 1950. november 12. Szófia  Bulgária 1 – 1 barátságos lecserélve 46'

Mérkőzései szövetségi kapitányként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első időszak (olimpiai csapat)

# Dátum Helyszín Ellenfél Eredmény Kiírás Esemény
  1963. május 4. Budapest  Svédország 4 – 0 olimpiai selejtező
  1963. december 3. Dakar  Szenegál 8 – 3 barátságos (olimpiai)
  1963. december 5. Abidjan  Elefántcsontpart 4 – 1 barátságos (olimpiai)
  1963. december 8. Lomé  Togo 3 – 2 barátságos (olimpiai)
  1963. december 15. Accra  Ghána 2 – 1 barátságos (olimpiai)
  1963. december 26. Algír  Algéria 3 – 0 barátságos (olimpiai)
  1964. április 15. Göteborg  Svédország 2 – 2 olimpiai selejtező
  1964. április 29. Palma de Mallorca  Spanyolország 2 – 1 olimpiai selejtező
  1964. május 6. Budapest  Spanyolország 3 – 0 olimpiai selejtező
  1964. október 11. Tokió (JPN)  Marokkó 6 – 0 olimpiai B csoport
  1964. október 15. Tokió (JPN)  Jugoszlávia 6 – 5 olimpiai B csoport
  1964. október 18. Jokohama (JPN)  Románia 2 – 0 olimpiai negyeddöntő
  1964. október 20. Tokió (JPN)  Egyiptom 6 – 0 olimpiai elődöntő
  1964. október 23. Tokió (JPN)  Csehszlovákia 2 – 1 olimpiai döntő
  1968. október 13. Guadalajara (MEX)  Salvador 4 – 0 olimpiai C csoport
  1968. október 15. Guadalajara (MEX)  Ghána 2 – 2 olimpiai C csoport
  1968. október 17. Guadalajara (MEX)  Izrael 2 – 0 olimpiai C csoport
  1968. október 20. Guadalajara (MEX)  Guatemala 1 – 0 olimpiai negyeddöntő
  1968. október 22. Mexikóváros (MEX)  Japán 5 – 0 olimpiai elődöntő
  1968. október 26. Mexikóváros (MEX)  Bulgária 4 – 1 olimpiai döntő

Második időszak

# Dátum Helyszín Ellenfél Eredmény Kiírás Esemény
  1979. április 18. Piteşti  Románia 0 – 2 olimpiai selejtező
  1979. május 30. Miskolc-Diósgyőr  Románia 3 – 0 olimpiai selejtező
1. 1979. szeptember 12. Nyíregyháza  Csehszlovákia 2 – 1 barátságos
2. 1979. szeptember 26. Bécs  Ausztria 1 – 3 barátságos
3. 1979. október 17. Debrecen  Finnország 3 – 1 Eb-selejtező
4. 1979. október 26. Budapest  Egyesült Államok 0 – 2 barátságos
  1979. október 31. Wrocław  Lengyelország 0 – 1 olimpiai selejtező
  1979. november 14. Miskolc-Diósgyőr  Lengyelország 2 – 0 olimpiai selejtező
  1979. november 24. Miskolc-Diósgyőr  Csehszlovákia 3 – 0 olimpiai selejtező
5. 1980. március 26. Budapest  Lengyelország 2 – 1 barátságos
  1980. április 13. Prága  Csehszlovákia 2 – 3 olimpiai selejtező
6. 1980. április 30. Kassa  Csehszlovákia 0 – 1 barátságos

Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.

Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az FTC nevei: 1949-1950: ÉDOSZ, 1951-1956: Bp. Kinizsi volt

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lakat Károly: Labdarúgás (Budapest, 1954)
  • Lakat T. Károly: Apám regénye (Budapest, 1996)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányai
Előző kapitány:
Kovács Ferenc
Lakat Károly


1979-1980

Következő kapitány:
Mészöly Kálmán