Kispéter Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kispéter Mihály
Kispéter Mihály sírja.JPG
Személyes adatok
Születési dátum 1919. október 9.
Születési hely Szeged, Magyarország
Halálozási dátum 1966. január 19. (46 évesen)
Halálozási hely Tata, Magyarország
Becenév Kalács
Poszt hátvéd
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
? –1939 Magyar 1919-1946 Móravárosi TE
19391945 Magyar 1919-1946 Szolnoki MÁV
19451947 Magyar 1946-1949 Debreceni VSC
19471957 Magyar 1946-1949 Ferencvárosi TC[1] 215 0(7)
Válogatottság
19411953 Magyar 1946-1949 Magyarország 011 0(0)
Edzőség
Időszak Klub
19571963 Magyar 1957-2000 Ganz-Mávag SE
19631966 Magyar 1957-2000 Bp. Honvéd
Díjak, elismerések
Az év labdarúgója (1948–49)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Kispéter Mihály (Szeged, 1919. október 9.Tata, 1966. január 19.) válogatott labdarúgó, hátvéd, majd edző.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klubcsapatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülővárosában kezdett futballozni, a Móravárosi TE csapatában. 1939-ben igazolt a Szolnoki MÁV csapatához. Tagja volt az 1941-ben magyar kupagyőztes és az 1941–42-es idényben bronzérmes csapatnak. 1941-ben a válogatottban is bemutatkozott, ami akkoriban az egyik legnagyobb elismerés volt egy vidéki játékos számára. A második világháborút követően Debrecenben játszott, majd 1947-ben, 28 évesen igazolt a Ferencvároshoz. Az 1948–49-es idényben a bajnokcsapat tagja volt. Rudas Ferenc súlyos sérülése után őt ajánlotta maga helyett csapatkapitánynak. Az 1952-es idényben, amikor a csapat nehéz, kiesés közeli helyzetbe került, a pályán és a pályán kívül is erején felül vállalt. Az egész szezonban ragyogóan játszott. A csapat sorsa az utolsó, Salgótarján elleni Üllői úti mérkőzésen dőlt el. Kispéter nem egy-két embert, egy egész csatársort lefogott. A Ferencváros 1-0-ra győzött. Egykori csapattársa, így nyilatkozott róla:


A 90 perc annyira kivette minden energiáját, hogy az öltözőben percekig meg sem tudott szólalni. Ahogy erőt vett magán, felállt és sorban minden játékosnak megköszönte a helytállást. Ő köszönte meg, aki a győzelemért a legtöbbet tette…

Mészáros József

Bár pályafutása javarészét Kinizsi-mezben és piros-fehérben játszotta, a kezdeti zöld-fehér sikerek után megadatott neki, hogy úgy is fejezze be a pályafutását. Utolsó bajnoki meccsét 1956. április 21-én még a Kinizsi színeiben játszotta (1–2 a Honvéd ellen a Népstadionban), ám a Fradi híres ausztráliai túráján, immáron újra zöld-fehérben még kilenc mérkőzést játszhatott. A legutolsót, Newcastle városában, 1957. augusztus 4-én, Hongkong válogatottja ellen. A Ferencvárosban összesen 291 mérkőzésen szerepelt (215 bajnoki, 54 nemzetközi, 22 hazai díjmérkőzés) és 9 gólt szerzett (7 bajnoki, 2 egyéb).

A válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1941 és 1953 között 11 alkalommal szerepelt a válogatottban. A csúcsformáját hosszú éveken át tartotta, a válogatottban azonban a sikeres bemutatkozás után mégis mellőzték. Hiába követelte a közönség a válogatottba, ő soha nem panaszkodott emiatt. Szerényen megjegyezte, a helyén játszó másik nála is jobb. Persze, ahogy mindenki, ő is tisztában volt vele, egyetlen bűne az volt, hogy az Üllői úton játszott és ebből nem volt hajlandó engedni. Képességei és kitűnő átlagteljesítménye, megbízhatósága alapján többször is helye lett volna a válogatottban. A mellőzés azonban nem csökkentette akaraterejét. Legemlékezetesebb válogatottbeli teljesítményét 1953. október 4-én, a Bulgária elleni találkozón (1–1) nyújtotta.

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visszavonulása után 1957-től a Ganz-Mávag edzője lett, majd 1963-tól a Bp. Honvéd vezetőedzőjeként dolgozott. 1966. január 19-én a tatai edzőtáborban, futballozás közben végzett vele egy szívroham. Emlékére az FTC Utánpótlás Centrumában az egyik pályát Kispéter Mihály-pályának nevezték el.[2]

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kispéter Mihály sírja a Farkasréti temetőben

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 Magyarország
# Dátum Helyszín Hazai Eredmény Vendég Kiírás Gólok Esemény
1. 1941. április 6. Köln Németország  7 – 0  Magyarország barátságos -
2. 1941. november 16. Zürich, Hardturm-stadion Svájc  1 – 2  Magyarország barátságos -
3. 1942. június 14. Budapest, Üllői úti pálya Magyarország  1 – 1  Horvátország barátságos -
4. 1943. november 7. Budapest, Üllői úti pálya Magyarország  2 – 7  Svédország barátságos -
5. 1947. október 12. Bukarest Románia  0 – 3  Magyarország Balkán-kupa -
6. 1948. május 2. Bécs, Práter stadion Ausztria  3 – 2  Magyarország Európa-kupa -
7. 1948. május 23. Tirana, Qernal Stafa-stadion Albánia  0 – 0  Magyarország Balkán-kupa -
8. 1948. június 6. Újpest, Megyeri úti stadion Magyarország  9 – 0  Románia Balkán-kupa -
9. 1949. október 30. Újpest, Megyeri úti stadion Magyarország  5 – 0  Bulgária barátságos - becserélve 82'
10. 1952. május 27. Moszkva, Dinamo-stadion Moszkva-válogatott Szovjetunió 2 – 1  Magyarország barátságos -
11. 1953. október 4. Szófia, Levszki-stadion Bulgária  1 – 1  Magyarország barátságos -
Összesen 11 mérkőzés 0 gól

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1949–50: ÉDOSZ SE, 1951–56: Bp. Kinizsi néven szerepelt a klub
  2. Kispéter Mihály-pálya - www.magyarfutball.hu. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
  3. Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. ápr. 29.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kispéter Mihály témájú médiaállományokat.