Palotai Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Palotai Károly
Személyes adatok
Születési dátum 1935. szeptember 11. (78 éves)
Születési hely Békéscsaba, Magyarország
Magasság 175 cm
Testtömeg 75 kg
Poszt jobbfedezet
Junior klubok
Időszak Klub
19501953 Magyar 1949-1956 Békéscsabai Előre
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19531955 Magyar 1949-1956 Békéscsabai Előre
19551956 Magyar 1949-1956 Győri Vasas ETO
19561958 NSZK Freiburger FC
19591967 Magyar 1957-2000 Győri Vasas ETO 171 (45)
Válogatottság
19631964 Magyar 1957-2000 Magyarország, olimpiai 015 0(2)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Palotai Károly[1] (Békéscsaba, 1935. szeptember 11. –) olimpiai bajnok, magyar labdarúgó, nemzetközi labdarúgó-játékvezető, ellenőr és sportvezető. A bíró elit legjobb futballistája. Polgári foglalkozása sportvezető. Testvére, Palotai János válogatott labdarúgó volt, fia, Palotai Zsolt elismert lemezlovas.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgóként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klubcsapatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1950-tól a másodosztályú Békéscsabai Előre, 1955 és 1956 között a Győri Vasas ETO labdarúgója volt. 1956-ban válogatott kapus bátyjával, Palotai Jánossal és Pálffy Antallal elhagyta az országot. Az NSZK-ban élt, a Freiburg csapatában játszott és a Siemens cégnél dolgozott. 1958-ban tért haza. 1959-től szerepelhetett újra a győri együttesben, ahol 1967-ig volt a csapat tagja.

Az 1963-as őszi idényben a bajnokcsapat tagja volt. Sorozatban háromszor nyert Magyar Népköztársasági Kupát a Győrrel: 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben. 1965-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupája elődöntőjében az Benfica ellen kieső csapat tagja volt. 1955 és 1967 között összesen 171 bajnoki mérkőzésen 45 gólt szerzett.

1967-ben a Magyar Népköztársaság Kupa-döntőn megsérült ezért a játékos pályafutását be kellett fejeznie.

Az olimpiai válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1964-es tokiói olimpián a magyar csapat kapitányaként lett olimpiai bajnok, de a döntőn sérülés miatt nem vehetett részt. Aranyérmet a hazai szurkolóktól kapott. Az olimpiai válogatottban 15 mérkőzésen 2 gólt szerzett. A B-válogatottban 8 alkalommal játszott és 1 gólt szerzett.

Labdarúgó-játékvezetőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Palotai Károly
Személyes adatok
Beszélt nyelvek német, orosz, angol
Egyéb foglalkozás Sportvezető
Hazai szereplés
Évek Bajnokság Státusz
19691970. NB. I. Játékvezető
Nemzetközi szereplés
Évek Konföderáció Státusz
19701983. FIFA-tag Játékvezető

Nemzeti játékvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékvezetőként még eredményesebb életpályát mondhat magáénak. Már játékosként, 1959-ben levizsgázott a szabályokból, pályafutását befejezve 1967-től a megyében különböző, labdarúgó osztályokban szerezte meg a szükséges tapasztalatokat. 1969-ben NB. II-es játékvezető lett, 1970-ben mutatkozott be bíróként az NB. I.-ben. Az aktív nemzeti játékvezetést 1983-ban fejezte be. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1973/1974-es bajnoki idényben Petri Sándor társaságában 17 találkozót, az 1978/1979-esben 22 mérkőzést, az 1982/1983-as-ban 18 összecsapást vezethetett. 1970-1983 között 215 élvonalbeli mérkőzést vezetett és ezzel az örök ranglistán Bede Ferenc valamint Puhl Sándor mögött a harmadik legtöbbet foglalkoztatott játékvezető.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény
1970. október 11. Rohonci úti stadion, Szombathely első NB. I. Szombathelyi HaladásSalgótarjáni BTC 1 : 2
1971. február 3. Rohonci úti stadion, Szombathely utolsó NB. I. Szombathelyi Haladás–MTK 1 : 1

Palotai Károly unikum a világ legjobb bírói között. Senkinek sincs olyan gazdag játékos pályafutása mint neki. Senki sem volt olimpiai bajnok, senki nem nyert bajnoki címet, senki nem szerepelt a BEK elődöntőjében. Palotai az egyetlen ember, aki játékosként és játékvezetőként is részt vett a BL-ben, illetve még annak elődjében, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. Egy időben ő volt Európa legjobban foglalkoztatott FIFA-játékvezetője. Véleménye a játékvezetői sikerről: A világbajnoki döntő vezetése a játékvezető karrierjének csúcsa. Ez a bíró halhatatlansága, neve fennmarad az idők végezetéig. A sport szaksajtó értékelése szerint az egyik, sporttörténeti besorolás szerint a "második nagy" magyar játékvezető. Az első Zsolt István, a harmadik Puhl Sándor. A "nagyok" közül egyedül Puhlnak adatott meg a világbajnoki döntő vezetése.

Nemzeti kupamérkőzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetett Kupa-döntők száma: 1.

Magyar Népköztársasági Kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1974. május 1. Népstadion, Budapest döntő FerencvárosKomlói Bányász SK 3 : 1 10 000

Nemzetközi játékvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) felterjesztésére lett Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) játékvezető, 1970-1983 között - 143 nemzetközi mérkőzést vezetett, ebből 27 válogatott találkozót. Az 1970-es és 1980-as évek egyik világhírű labdarúgója és játékvezető sportembere. A vezetett kupamérkőzések nemzetközi örök ranglistáján 45 találkozó irányításával, a 25. helyet foglalja el. A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 3. helyet foglalja el 13 találkozó szolgálatával.1983-ban a CsehszlovákiaRománia Európa-bajnoki selejtező mérkőzéssel búcsúzott a nemzetközi porondtól.

Világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három világbajnoki döntőhöz vezető úton Németországba a X., az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra és Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra valamint Spanyolországba a XII., az 1982-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Az NSZK-ban egy csoportmérkőzést vezetett és a döntőn - Hollandia–NSZK (1:2) - negyedik játékvezető lehetett. A FIFA ezen a tornán alkalmazta először a negyedik játékvezető feladatkört. Az angol John Keith Taylor tartalékja volt. Argentínában a második csoporttalálkozón, az Argentína-Brazília összecsapáson pazar teljesítményt nyújtva sárga kártya nélkül hozta le a találkozót. Spanyolországban partjelző volt a nyitómérkőzésen, az Argentína-Belgium (0:1) csoportmérkőzésen. Az előzetes tervek szerint ő vezette volna a nyitó mérkőzést, de a hazaiak sportpolitikájának (a sporttörténelemben többször is sikeresek voltak sajátos igényeikkel) köszönhetően csak lengetett. Előzőleg egy kupamérkőzésen a Real Madridból a magyar sportember kiállított három játékost és ezt nehezményezte a hazai sportvezetés. Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 4 + 8 (partjelző). Világbajnokságon a döntőben ő volt az első negyedik játékvezető: 1.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1974. június 15. Niedersachsenstadion, Hannover selejtező (3. csoport) Hollandia–Uruguay 0 : 2 55 000
1976. október 10. Ramón Sánchez Pizjuán Stadion, Sevilla előselejtező (8. csoport) SpanyolországJugoszlávia 1 : 0 19 217
1977. november 16. Wembley Stadion, London előselejtező (2. csoport) Anglia–Olaszország 2 : 0 92 500
1978. június 3. José Amalfitani Stadion, Buenos Aires selejtező (3. csoport) Ausztria–Spanyolország 2 : 1 49 000
1978. június 18. Városi Stadion, Rosario második kör (B. csoport) ArgentínaBrazília 0 : 0 46 000
1981. szeptember 9. Heysel Stadion, Brüsszel előselejtező (2. csoport) BelgiumFranciaország 2 : 0 52 525
1982. június 28. Vicente Calderon Stadion, Madrid selejtező (D. csoport) Ausztria–Franciaország 1 : 0 37 000
Európa-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Jugoszláviába az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra, Olaszországba a VI., az 1980-as labdarúgó-Európa-bajnokságra, valamint Franciaországba a VII., az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1975. október 15. Olimpiai Stadion, Amszterdam előselejtező (5. csoport) HollandiaLengyelország 3 : 0 56 030
1978. szeptember 1. Princes Park Stadion, Párizs előselejtező (5. csoport) Franciaország–Svédország 2 : 2 44 703
1979. október 17. Hampden Park Stadion, Glasgow előselejtező (2. csoport) Skócia–Ausztria 1 : 1 67 895
1980. június 12. Giuseppe Meazza San Sir Stadion, Milánó selejtező (B. csoport) Olaszország–Spanyolország 0 : 0 46 816
1983. november 16. Volksparkstadion, Hamburg előselejtező (6. csoport) Észak-ÍrországNSZK 0 : 1 61 418
1983. november 30. Tehelne pole Stadion, Pozsony előselejtező (5. csoport) CsehszlovákiaRománia 1 : 1 46, 002
Olimpiai játékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kettő alkalommal Német Szövetségi Köztársaságba a XX., az 1972. évi nyári olimpiai játékok, majd Kanadába az 1976. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó torna döntőjén a FIFA JB bírói szolgálattal bízta meg. Münchenben az egyik legkiemelkedőbben foglalkoztatott bíró volt, öt találkozón kapott szakmai feladatot. Olimpián vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 6 (partbíró).

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1972. augusztus 31. Városi Stadion, Ingolstadt selejtező (A. csoport) MarokkóMalajzia 6 : 0 2 500
1976. július 25. Varsity Stadion, Toronto egyik negyeddöntő Brazília–Izrael 4 : 1 18 601
Brit Bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották meg.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény
1976. május 15. Hampden Par Stadion, Glasgow selejtező SkóciaAnglia 2 : 1
1977. június 4. Wembley Stadion, London selejtező Anglia–Skócia 1 : 2
Nemzetközi kupamérkőzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) Játékvezető Bizottsága kiemelkedő szakmai felkészültségének elismeréseként öt alkalommal bízta meg az UEFA által szervezett kupatorna döntőjének koordinálásával. Játékvezetőként több mint tizenöt BEK-mérkőzést vezetett.

Vezetett Kupa-döntők száma: 5.

Bajnokcsapatok Európa-kupája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1976. május 12. Hampden Park Stadion, Glasgow döntő FC Bayern MünchenSaint-Étienne 1 : 0 54 864
1981. május 27. Princes Park Stadion, Párizs döntő LiverpoolReal Madrid CF 1 : 0 48 360
UEFA-kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1975. május 7. Rheinstadion, Düsseldorf döntő első találkozó Borussia MönchengladbachFC Twente 0 : 0 42 000
Kupagyőztesek Európa-kupája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1979. május 16. St. Jakob-Stadion, Bázel döntő FC BarcelonaFortuna Düsseldorf 4 : 3 58 500
UEFA-szuper kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Szuperkupát évente rendezik meg a BEK és a KEK tornasorozat győztese között.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Partbírók
1978. december 4. Emile Versé Stadion, Brüsszel döntő első találkozó RSC Anderlecht–Liverpool 1 : 1 Tompa István/Győri László

Sportvezetőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1971-1995 között a Győr-Sopron megyei Sportigazgatóság helyettes vezetője. 1985-ben a FIFA oktatási paneljében dolgozott instruktorként és játékvezető-ellenőrként 1997-ig. Szintén 1985-ben az UEFA játékvezető-ellenőre is lett, ahol 2005-ig dolgozott. 1990 és 1994 között a FIFA Játékvezető Bizottság tagja volt. 1983 és 1985 között a Magyar Olimpiai Bizottság tagjaként is működött. 1990-ben a Győr-Moson-Sopron Megyei Labdarúgó-szövetség elnökévé választották, mely posztot 1998-ig viselt. 1990-től az MLSZ JT elnökhelyettese, majd a JB alelnöke. 1993 és 1996 között a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségi tagja volt. 1971 és 1990 között a Győr-Moson-Sopron Megyei Sportigazgatóság helyettese vezetője volt. 1990-1998 között a Győr-Moson-Sopron megyei LSZ elnöke. 1985 és 2005 között a FIFA, az UEFA és az MLSZ JB ellenőre. 1990 és 2006 között az MLSZ JT elnökhelyettese, a JB alelnöke.

A Győr-Moson-Sopron megyei labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottsága új elemmel kívánja megújítani a bírók értékelését és elismerését, ezért megalapította A megye játékvezetéséért életműdíjat. 2009-ben megyei labdarúgó-játékvezetők hagyományos évadzáró-évadnyitó farsangi bálján Palotai Károly, egykori kiváló FIFA-játékvezető kapta meg ezt a megtisztelő elismerést.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Palotai, az első magyar sztárbíró címmel könyv jelent meg olimpiai bajnok labdarúgóról, világhírű játékvezetőről. A szerző Papp Győző, a Kisalföld sportrovatának vezetője.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Labdarúgás
Olimpiai játékok
arany
1964, Tokió
labdarúgás

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Dátum Helyszín Ellenfél Eredmény Kiírás Esemény
  1963. május 4. Budapest  Svédország 4 – 0 olimpiai selejtező gól
  1963. december 3. Dakar  Szenegál 8 – 3 barátságos (olimpiai) becserélve
  1963. december 5. Abidjan  Elefántcsontpart 4 – 1 barátságos (olimpiai) becserélve
  1963. december 8. Lomé  Togo 3 – 2 barátságos (olimpiai)
  1963. december 15. Accra  Ghána 2 – 1 barátságos (olimpiai)
  1964. április 29. Palma de Mallorca  Spanyolország 2 – 1 olimpiai selejtező
  1964. május 6. Budapest  Spanyolország 3 – 0 olimpiai selejtező
  1964. október 11. Tokió (JPN)  Marokkó 6 – 0 olimpiai B csoport
  1964. október 15. Tokió (JPN)  Jugoszlávia 6 – 5 olimpiai B csoport
  1964. október 18. Jokohama (JPN)  Románia 2 – 0 olimpiai negyeddöntő
  1964. október 20. Tokió (JPN)  Egyiptom 6 – 0 olimpiai elődöntő

Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.

Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.

Kupadöntők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Concetto Lo Bello

UEFA-kupa döntő
1974–1975

Utódja:
Paul Schiller

Elődje:
Michel Kitabdjian

BEK döntő
1975–1976

Utódja:
Robert Wurtz

Elődje:
Ulf Eriksson

UEFA-szuperkupa döntő
1978

Utódja:
Nicolae Rainea

Elődje:
Heinz Aldinger

KEK döntő
1978–1979

Utódja:
Vojtěch Christov

Elődje:
Antonio Garrido

BEK döntő
1980–1981

Utódja:
Georges Konrath

Kupamérkőzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Manuel Mejuto González (45)

UEFA kupamérkőzések száma
1955–2007

Utódja:
Kurt Tschenscher (45)

Elődje:
Somlai Lajos

Magyar labdarúgókupa döntő
1973–1974

Utódja:
Ismeretlen

Élvonalbeli mérkőzéseienek száma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Győri László/213

NB. I-es vezetési örökranglistán
1983/215

Utódja:
Puhl Sándor/225

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikona szerint Priskin néven született. Ugyanakkor Papp Győző: Palotai, az első magyar sztárbíró című könyvben így nyilatkozik: A győri barátaim néha azzal cukkolnak: engem nem Palotainak kereszteltek. Nos, ebből annyi igaz, az apám, aki tűzoltóként szolgált Békéscsabán, a harmincas években magyarosított Priskinről Palotaira, én viszont már ezen a néven születtem.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]