Joël Quiniou

Joël Quiniou (Cretiel, 1950. november 17.) francia nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Egyéb foglalkozása a belügyminisztérium informatikusa.

Joël Quiniou
Személyes adatok
Teljes név	Joël Quiniou
Születési dátum	1950. november 17.
Születési hely	Cretiel, Franciaország
Egyéb foglalkozás	informatikus
Hazai szereplés
Évek Bajnokság Státusz 1979–1994 I. Liga játékvezető
Nemzetközi szereplés
Évek Konföderáció Státusz 1980–1994 FIFA-tag játékvezető

Pályafutása

Labdarúgóként

Ifjúsági korában 1966-1968 között a Bourg-la-Reine csapatában játszott, nem nagy sikerrel. Az egyik mérkőzésükön nem jelent meg az egyik partjelző, az edzője felkérte, hogy szálljon be segítőnek, hátha több érzeke van ehhez a tevékenységhez.

Labdarúgó-játékvezetőként

Nemzeti játékvezetés

Szükség játékvezetőként tevékenykedett csapata egyik mérkőzésén. Játékvezetői pályafutását két év múlva kezdte meg, 1970-ben letette a játékvezetői vizsgát. Ellenőreinek, sportvezetőinek javaslatára 1979-ben lett hazája legmagasabb labdarúgó bajnokságának játékvezetője. Az aktív játékvezető tevékenységet 1994-ben fejezte be. A játékvezetők többségére jellemző rögös utat befutva fiatal felnőtt korában 1979-ban került az országos keretbe, ahol egy évvel később előjelölt volt a nemzetközi karrierre.

Nemzeti kupamérkőzések

Vezetett Kupa-döntők száma: 3

Francia Kupa

A Francia Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága szakmai felkészültségének elismeréseként három ( 1986, 1989, 1991) alkalommal kérte fel a kupasorozat döntő találkozójának szolgálatára.

Nemzetközi játékvezetés

A Francia Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága 1980-ban terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzést vezetett. A tagsági viszony elnyerése után 1994-ig vezetett nemzetközi mérkőzéseket.

Világbajnokság

Tizennégy éves nemzetközi játékvezetői pályafutása alatt négyszer vehetett részt labdarúgó világbajnoki döntőben.

Az első 1985-ben rendezett moszkvai, ifjúsági világbajnokság volt.

Az igazi első nagy a Mexikóban rendezett, a XIII., az 1986-os labdarúgó-világbajnokság volt, ahol egy csoportmérkőzést, az Uruguay–Skócia (0:0) találkozót vezethetett. Ekkor ő volt a francia bírói karból a tizenegyedik aki képviselte hazáját valamelyik labdarúgó világeseményen. A FIFA elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik működő társának segített partbíróként. Kettő csoportmérkőzésen volt a játékvezető segítője, partbírója.

Az Olaszországban rendezték a XIV., az 1990-es labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzéseit, ahol a második alkalommal lehetett részese a világtornának. Már nem epizódszereplő volt, sorba vezethetett mérkőzéseket, egy csoportmérkőzést, az Olaszország–Csehszlovákia (2:0), egy nyolcaddöntőt, az Argentína–Brazília (1:0) találkozót és a 3. helyért vívott mérkőzést, az Olaszország –Anglia (2:1) összecsapást vezethette, majd két alkalommal partjelzőként működhetett közre, az egyik csoportmérkőzésen és az egyik elődöntőn volt a játékvezető segítője, partbírója. Partjelzői tevékenységénél előszeretettel avatkozott játékba, sorra nehéz helyzetbe hozva a játékvezetőt. Ennek az aktivitásnak köszönhetően lemaradt a döntő vezetéséről, függetlenül attól, hogy benne volt a kijelölt négyesbe.

Az Amerikai Egyesült Államokban rendezték a XV., az 1994-es labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzéseit, ahol a FIFA harmadik alkalommal hívta meg a rendezvényre. Kettő csoportmérkőzésen, a Svédország– Oroszország (3:1) és a Németország–Dél-Korea (3:2) találkozón működött, majd az egyik nyolcaddöntőn, a Brazília–Egyesült Államok (1:0) összecsapáson, végül az Olaszország–Bulgária (2:1) elődöntő mérkőzést vezethette.

Ő az első játékvezető, aki nyolc mérkőzést vezethetett a világbajnokságok történetében.

Vezetett mérkőzéseinek száma: 8 + 4 (partjelző)

Olimpia

1984-ben Amerikában, Los Angeles városában rendezték, a XXIII., az 1984. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornájának végső szakaszát. Ez a nemzetközi labdarúgó torna volt az első igazán jelentős szereplése, ahol az Amerikai Egyesült Államok–Costa Rica (3:0) csoportmérkőzést vezette.

Vezetett mérkőzéseinek száma: 1

Nemzetközi kupamérkőzések

Vezetett Kupa-döntők száma: 3

UEFA-szuperkupa

1989-ben az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) Játékvezető bizottság (JB) felkérésre a döntő mérkőzést, az FC Barcelona–AC Milan csapatok találkozóját vezette.

UEFA-kupa

1970-ig Vásárvárosok Kupája (VVK), az első UEFA-kupa 1971-ben indult útjára.

1991-ben Milánóban (Olaszország), az Internazionale–AS Roma (2:1) döntőösszecsapást irányította.

2009-től az UEFA-kupa Európa Liga néven folytatódik, 5 játékvezető tevékenykedik a szabályszerűség biztosítása érdekében. A hagyományos három játékvezető - a játékvezető és kettő asszisztens - kiegészül kettő gólbíróval.

Világkupa

A FIFA Játékvezető Bizottság (JB) felkérésére, a év legkiemelkedőbb teljesítményének elismeréseként megkapta, hogy Tokióban (Japán) a Toyota Világkupa döntőjét, a Sao Paulo–Milan (3:2) csapatok közötti összecsapást vezesse.

Sikerei, díjai

Az IFFHS 1991-ben, 1993-ban és 1994-ben a világ második legjobb játékvezetőjének jelölte.

Az IFFHS (Nemzetközi Futballtörténészek- és Statisztikusok Szövetsége) 1987-2011 évadokról tartott nemzetközi szavazásán 151, játékvezető besorolásával minden idők 17, legjobb bírójának rangsorolta, holtversenyben Graham Poll társaságában. A 2008-as szavazáshoz képest 6 pozíciót hátrább lépett.

Egyéb munkássága

2001-től a francia Interior, a hatalom-ellenes bizottság, 2005-től a nemzeti erkölcsi bizottság tagja. Fajgyűlölő-ellenes kampányok rendszeres résztvevője.

Aktív pályafutását követően 2007-ben a Bezahlfernsehsender Canal stúdió rendszeres szakértője.

Források

• Dénes Tamás-Pongrácz György: Bírókirályok (Avagy a síp művészei), Mécs László Kiadó 1997 ISBN 963-7974-33-4
• Játékvezető - 1986. XXVII. évfolyam 2. szám