Sergio Gonella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sergio Gonella
Személyes adatok
Teljes név Sergio Gonella
Születési dátum 1933május 23. (81 éves)
Születési hely Asti Olaszország
Egyéb foglalkozás Banktisztviselő
Hazai szereplés
Évek Bajnokság Státusz
19641978. I. Liga Játékvezető
Nemzetközi szereplés
Évek Konföderáció Státusz
19721978. FIFA-tag Játékvezető

Sergio Gonella (Asti, 1933. május 23.–?) olasz nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Civil életében is agilis és törekvő banktisztviselő, később bankigazgató volt.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgóként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal korában 1947-1952 között szülőhelyének csapatában, az AS Astiban rúgta a labdát. Hamar felismerte, hogy mint játékos nem sokra fogja vinni, egy határozott döntéssel háttérbe szorította magát.

Nemzeti játékvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékos pályafutása végén 1952-ben szerezte meg a játékvezetői engedélyt. Kezdetben csak korosztályos, illetve amatőr mérkőzések dirigálásával bízták meg, majd 1957-ben bemutatkozhatott a negyedik ligában. Egy esztendővel később a Serie C-ben vezetett, majd 1963-tól a profik között működött - igaz, csak a B-ligában. 1964-ben átesett az élvonalbeli tűzkeresztségen is. Az aktív játékvezetői tevékenységet 1978-ban hagyta abba. A statisztikusok összegyűjtötték "trófeáit", az olasz futball történetében ő ítélte a legtöbb tizenegyest (92) és ő mutatta fel a legtöbb piros lapot (64). Serie A mérkőzéseinek száma: 175.

Nemzeti kupamérkőzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetett kupadöntők száma: 1

Olasz labdarúgókupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény
1974. május 23. Olimpiai Stadion, Róma döntő BolognaPalermo 1 : 1

Nemzetközi játékvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Olasz Labdarúgó-szövetség JB felterjesztésére 1972-ben lett a nemzetközi játékvezetői kar tagja, és kapott Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) jelvényt, amit egészen 1978-ig, aktív pályafutása végéig megőrzött. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett,vagy működő társának partbíróként segített. A hetvenes évek második felének utolérhetetlen sztárbírója, a korszak non plus ultrája volt. Az európai labdarúgó sporttörténelemben másodszor fordult elő (az első Gottfried Dienst), hogy ugyan az a személy vezethette az Európa-bajnokság döntőjét, majd a következő labdarúgó-világbajnokság döntőjét. A 5. labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjét, első olaszként vezethette. Az olasz nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 16. helyet foglalja el 7 találkozó szolgálatával. Válogatott mérkőzéseinek száma: 17.

Labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világbajnoki döntőhöz vezető úton Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokság ra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vetett, akkor partbíróként tevékenykedett. Kettő csoportmérkőzésen 2. számú besorolást kapott. Egy csoportmérkőzés levezetése után, az Európai csúcsot követően megkapta a világbajnoki csúcsot, a döntő vezetését. Szakmai értékelés szerint a megbízatás kissé a fejébe szállt, aminek következtében a mérkőzés kicsúszott a kezei közül. A mérkőzés előtt a holland sportdiplomácia mindent elkövetett annak érdekében, hogy egy európai labdarúgó nagyhatalom játékvezetője dirigálja a döntőt. A mérkőzésen nem tudta megfogni a durvaságokat, öntelten (talán a fejére helyezett glória árnyéka miatt), eufóriában, idegesen, indiszponáltan, a nézőktől kissé befolyásoltan vezette a mérkőzést. Húsz szabadrúgást ítélt az Argentinok ellen és negyvenhatot a Hollandok ellen. Négy sárga lapot osztott ki - nem akkor és nem azoknak, akiknek kellett volna. A tizenegyedik világbajnokság döntőjét 11. európaiként, első olaszként vezethette. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 2 (partbíró).

1978-as labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Selejtező mérkőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1977. március 26. Bosuil Stadion, Antwerpen előselejtező (4. csoport) BelgiumHollandia 0 : 2 48 343
1977. október 12. Lansdowne Road Stadion, Dublin előselejtező (5. csoport) ÍrországBulgária 0 : 0 25 000
Világbajnoki mérkőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1978. június 7. Városi Stadion, Mar del Plata csoportmérkőzés (3. csoport) BrazíliaSpanyolország 0 : 0 40 000
1978. június 25. Monumental Stadion, Buenos Aires döntő Argentína–Hollandia 3 : 1 70 000

Labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1972-ben Csehszlovákiában az U23-as labdarúgó-Európa-bajnokság tornáján, mint leendő nemzetközi játékvezetőt mutatta be az európai labdarúgás résztvevőinek.

---

Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Jugoszláviába az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Érdekességek: a döntő találkozót, gólképtelenség miatt 120 percig vezette, az Európa-bajnokságok történetében először büntető párbaj (5:4) állapította meg a győztest. Kifejezetten jól dirigálta a döntőt, még a vesztes német sajtó is bravúrosnak minősítette teljesítményét. A 5. labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjét, első olaszként vezethette.

1976-os labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Selejtező mérkőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1974. december 7. Központi Stadion, Lipcse előselejtező (7. csoport) NDK–Belgium 0 : 0 20 577
1975. november 19. Racecourse Stadion, Wrexham előselejtező (2. csoport) WalesAusztria 1 : 0 27 578
Európa-bajnoki mérkőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1976. június 20. Crvena Zvedza Stadion, Belgrád döntő CsehszlovákiaNSZK 2 : 2 30 790
Brit Bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották meg.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény
1972. május 27. Hampden Park Stadion, Glasgow egyik körmérkőzés SkóciaAnglia 0 : 1

Nemzetközi kupamérkőzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetett kupadöntők száma: 1.

Bajnokcsapatok Európa-kupája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Újpest egyik legsikeresebb menetelése az elődöntőben, a második találkozón a későbbi győztes Bayertől kapott ki (3:0)-ra.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény
1967. október 28. Megyeri úti Stadion, Budapest elődöntő első találkozó ÚjpestFC Bayern München 1 : 1
Kupagyőztesek Európa-kupája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény
1973. szeptember 19. Fáy úti Stadion, Budapest előselejtező (1. forduló) Vasas SCSunderland AFC 0 – 2
UEFA-szuperkupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1975. szeptember 9. Olimpiai Stadion, München döntő első találkozó Bayern München–FK Dinamo Kijiv 0 : 1 30 000
UEFA-kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény
1972. március 22. Grbavica Stadion, Szarajevó egyik negyeddöntő FK Željezničar SarajevoFerencvárosi TC 1 – 2
1977. október 19. Szusza Ferenc Stadion, Nantes előselejtező (2. forduló) Újpesti DózsaAthletic Bilbao 2 – 0

A magyar labdarúgó-válogatott mérkőzései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a mérkőzés a jugoszláv válogatott szempontjából számított főpróbának, a spanyolok elleni világbajnoki selejtező előtt. Kubala László a spanyolok szövetségi kapitánya személyes jelenlétével tüntette ki a találkozót.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1973. szeptember 26. Központi Stadion, Belgrád felkészülési JugoszláviaMagyarország 1 : 1 25 000

Pozitív sztori[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1974-ben az olasz válogatottnak vezethetett mérkőzést. A XIX. század végén a XX. század elején, a futball hőskorában előfordult, hogy hazai játékvezető vezette a hazai nemzetközi mérkőzést. Hasonló volt a helyzet az osztrák Hugo Meisl, Hajós Alfréd, Fehéry Ákos és több más játékvezetőkkel is, de ilyen a XX. században is csak elvétve fordulhatott elő. A bolgárok elleni találkozót úgy vezethette, hogy az eredetileg kijelölt spanyol Pablo Sánchez Ibáñez nem érkezett meg a találkozóra. Nem volt mit tenni, a két csapat megállapodása alapján felkérték játékvezetőnek. A bolgár játékosok és csapatvezetők egyetlen ítéleténél sem vitatkoztak. Tudott semleges maradni.

Sportvezetőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1978–1981 között a Serie C1 és Serie C2 osztályok játékvezetői küldését koordinálta.
  • 1988–1990 között a Serie A bírók küldéséért volt felelős.
  • 1998-2000 között a olasz Játékvezető Bizottság (Referee Federation) elnöke, az UEFA JB tagja.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1972-ben megkapta a Dr. Giovanni Mauro alapítvány elismerő díját,
  • 1976-1977-ben egész éves kiváló teljesítményének elismeréseként a Guerin Sportivo az Év játékvezetőjének aranyszobrával tüntette ki,
  • 2013-ban Cesare Gussoni kollégájával felkerült az Olasz Labdarúgó Hall of Fame falára,

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Fulvio Pieroni

Giovanni Mauro díj
1972

Utódja:
Paolo Toselli

Elődje:
Aurelio Angonese

Olasz labdarúgókupa döntő
1973–1974

Utódja:
Alberto Michelotti