Sergio Gonella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sergio Gonella
Személyes adatok
Teljes név Sergio Gonella
Születési dátum 1933. május 23.
Születési hely AstiOlaszország olasz
Beszélt nyelvek olasz
Egyéb foglalkozás Banktisztviselő
Hazai szereplés
Évek Bajnokság Státusz
19641978. I. Liga Játékvezető
Nemzetközi szereplés
Évek Konföderáció Státusz
19721978. FIFA-tag Játékvezető

Sergio Gonella (Asti, 1933. május 23. –?) olasz nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Civil életében is agilis és törekvő banktisztviselő, később bankigazgató volt.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgóként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal korában 1947-1952 között szülőhelyének csapatában, az AS Astiban rúgta a labdát. Hamar felismerte, hogy mint játékos nem sokra fogja vinni, egy határozott döntéssel háttérbe szorította magát.

Labdarúgó-játékvezetőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti játékvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékos pályafutása végén 1952-ben szerezte meg a játékvezetői engedélyt az Olasz Játékvezetők Egyesületében. Kezdetben csak korosztályos, illetve amatőr mérkőzések dirigálásával bízták meg, majd 1957-ben bemutatkozhatott a negyedik ligában. Egy esztendővel később a Serie C-ben vezetett, majd 1963-tól a profik között működött - igaz, csak a B-ligában. 1964-ben átesett az élvonalbeli tűzkeresztségen is. Az aktív játékvezetői tevékenységet a "csúcson", 1978-ban hagyta abba. A statisztikusok összegyűjtötték "trófeáit", az olasz futball történetében ő ítélte a legtöbb tizenegyest (92) és ő mutatta fel a legtöbb piros lapot (64). Első ligás mérkőzéseinek száma: 175.

Nemzeti kupamérkőzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetett Kupa-döntők száma: 1

Olasz-kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olasz JB elismerve szakmai felkészültségét megbízta a döntő találkozó koordinálásval.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény
1974. május 23. Olimpiai Stadion, Róma döntő BolognaPalermo 1 : 1

Nemzetközi játékvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Olasz Labdarúgó-szövetség JB felterjesztésére 1972-ben lett a nemzetközi játékvezetői kar tagja, és kapott Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) jelvényt, amit egészen 1978-ig, aktív pályafutása végéig megőrzött. A hetvenes évek második felének utolérhetetlen sztárbírója, a korszak non plus ultrája volt. Az európai labdarúgó sporttörténelemben egyedült fordult elő, hogy ugyan az a személy vezethette az európai kontinens labdarúgó tornájának, az Európa-bajnokság döntőjét, majd a következő labdarúgó-világbajnokság döntőjét. Válogatott mérkőzéseinek száma: 17. Az olasz nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 16. helyet foglalja el 7 találkozó szolgálatával.

Világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világbajnoki döntőhöz vezető úton Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokság ra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Egy csoportmérkőzés levezetése után, az Európai "csúcsot" követően megkapta a világbajnoki "csúcsot, a döntő vezetését. Szakmai értékelés szerint a megbízatás kissé a fejébe szállt, aminek következtében a mérkőzés kicsúszott a kezei közül. A mérkőzés előtt a holland sportdiplomácia mindent elkövetett annak érdekében, hogy egy európai labdarúgó nagyhatalom játékvezetője dirigálja a döntőt. A mérkőzésen nem tudta megfogni a durvaságokat, öntelten (talán a fejére helyezett glória árnyéka miatt), eufóriában, idegesen, indiszponáltan, a nézőktől kissé befolyásoltan vezette a mérkőzést. Húsz szabadrúgást ítélt az Argentinok ellen és negyvenhatot a Hollandok ellen. Négy sárga lapot osztott ki - nem akkor és nem azoknak, akiknek kellett volna. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 2.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1977. március 26. Bosuil Stadion, Antwerpen előselejtező (4. csoport) BelgiumHollandia 0 : 2 48 343
1977. október 12. Lansdowne Road Stadion, Dublin előselejtező (5. csoport) ÍrországBulgária 0 : 0 25 000
1978. június 7. Városi Stadion, Mar del Plata selejtező (3. csoport) BrazíliaSpanyolország 0 : 0 40 000
1978. június 25. Monumental Stadion, Buenos Aires döntő Argentína–Hollandia 3 : 1 70 000
Európa-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1972-ben Csehszlovákiában az U23-as labdarúgó-Európa-bajnokság tornáján, mint leendő nemzetközi játékvezetőt mutatta be az európai labdarúgás résztvevőinek.

Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Jugoszláviába az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Érdekességek: a döntő találkozót, gólképtelenség miatt 120 percig vezette, az Európa-bajnokságok történetében először büntető párbaj (5:4) állapította meg a győztest. Kifejezetten jól dirigálta a döntőt, még a vesztes németek sajtója is bravúrosnak minősítette teljesítményét.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1974. december 7. Központi Stadion, Lipcse előselejtező (7. csoport) NDK–Belgium 0 : 0 20 577
1975. november 19. Racecourse Stadion, Wrexham előselejtező (2. csoport) WalesAusztria 1 : 0 27 578
1976. június 20. Crvena Zvedza Stadion, Belgrád döntő CsehszlovákiaNSZK 2 : 2 30 790
Brit Bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották meg.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény
1972. május 27. Hampden Park Stadion, Glasgow egyik körmérkőzés SkóciaAnglia 0 : 1
Nemzetközi kupamérkőzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetett Kupa-döntők száma: 1

UEFA-szuperkupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Szuperkupát évente egy alkalommal rendezik meg a BEK és a KEK, későb az UEFA győztes csapatok között.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1975. szeptember 9. Olimpiai Stadion, München döntő első találkozó Bayern München–Dinamo Kijev 0 : 1 30 000
Bajnokcsapatok Európa-kupája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Újpest egyik legsikeresebb meneteléseként az elődöntőben, a második találkozón későbbi győztes Bayertől kapott ki (3:0)-ra .

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény
1967. október 28. Ujpesti Stadion, Budapest elődöntő első találkozó ÚjpestBayern München 1 : 1

Pozitív sztori[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1974-ben az olasz válogatottnak vezethetett mérkőzést. A XIX. század végén a XX. század elején, a futball hőskorában előfordult, hogy hazai játékvezető vezette a hazai nemzetközi mérkőzést. Hasonló volt a helyzet az osztrák Hugo Meisl, Hajós Alfréd, Fehéry Ákos és több más játékvezetőkkel is, de ilyen a XX. században is csak elvétve fordulhatott elő. A bolgárok elleni találkozót úgy vezethette, hogy az eredetileg kijelölt spanyol Pablo Sánchez Ibáñez nem érkezett meg a találkozóra. Nem volt mit tenni, a két csapat megállapodása alapján felkérték játékvezetőnek. A bolgár játékosok és csapatvezetők egyetlen ítéleténél sem vitatkoztak. Tudott semleges maradni.

Sportvezetőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aktív pályafutást befejezve a játékvezetők küldéséért volt felelős, előbb a második ligában, majd az első ligában. Országos játékvezetői ellenőrként tevékenykedett. 1998-tól 2000-ig a olasz Játékvezető Bizottság (Referee Federation) elnöke volt.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1976-1977-ben egész éves kiváló teljesítményének elismeréseként a Guerin Sportivo az Év játékvezetője aranyszobrával tüntette ki.

Magyar vonatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eza mérkőzés a jugoszláv válogatott szempontjából számított főpróbának, a spanyolok elleni világbajnoki selejtező előtt. Kubala László a spanyolok szövetségi kapitánya személyes jelenlétével tüntette ki a találkozót.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1973. szeptember 26. Központi Stadion, Belgrád felkészülési JugoszláviaMagyarország 1 : 1 25 000

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Aurelio Angonese

Kupa döntő
1973–1974

Utódja:
Alberto Michelotti

Elődje:
Ismeretlen

UEFA-szuperkupa
1975

Utódja:
Dogan Babacan

Elődje:
Ferdinand Marschall

Euurópa-bajnoki döntő
1976

Utódja:
Nicolae Rainea

Elődje:
John Keith Taylor

Világbajnoki döntő
1978

Utódja:
Arnaldo Coelho