Rudolf Kreitlein
| Rudolf Kreitlein | |||||||
| Személyes adatok | |||||||
| Teljes név | Rudolf Kreitlein | ||||||
| Születési dátum | 1919. november 14. | ||||||
| Születési hely | Stuttgart, Németország | ||||||
| Hazai szereplés | |||||||
|
|||||||
| Nemzetközi szereplés | |||||||
|
|||||||
Rudolf Kreitlein (Fürth, 1919. november 14. - Stuttgart, 2012. július 31.) német nemzetközi labdarúgó-játékvezető.
Tartalomjegyzék |
Pályafutása [szerkesztés]
Labdarúgóként [szerkesztés]
Fiatal felnőtt koráig aktív labdarúgó játékos volt, majd egy súlyos térdsérülés miatt pályafutásának vége lett.
Labdarúgó-játékvezetőként [szerkesztés]
Stílusa [szerkesztés]
Alkalmazott taktikája elősegítette azt a hozzáállást, hogy a játékszabályok és azok szelleméből eredő döntések biztosítsák a játék szolgálatát. Szabályalkalmazása határozott, ítélkezése következetes, játékos párti sportember. Kifogástalan fizikai- és szellemi állapota biztosította, hogy a valósághoz viszonyított taktikája eredményes legyen. Fellépése erélyes, de nem erőszakos, szolgálata nem részrehajló. Szabályszerűen büntette a durvaságot, az alattomos játékot, a túlzott erő alkalmazását illetve a súlyosan sportszerűtlen magatartást.
Nemzeti játékvezetés [szerkesztés]
1952-ben tett játékvezetői vizsgát, majd különböző labdarúgó bajnokságokban szerezte meg a szükséges tapasztalatokat. Egyre jelentősebb mérkőzéseket bíznak rá. Ellenőrei, sportvezetői javaslatára lett országa legmagasabb osztályának játékvezetője. 1967-ben, 48 évesen, több, mint 1 000 mérkőzés levezetésével vonult vissza aktív nemzeti játékvezetés szolgálatától.
Nemzetközi játékvezetés [szerkesztés]
A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) Játékvezető Bizottsága 1962-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést, kupatalálkozón működött közre vezető bíróként. 1967 végével Londonban, az Anglia–Szovjetunió találkozó levezetésével búcsúzott az aktív nemzetközi játékvezetéstől.
Világbajnokság [szerkesztés]
Anglia volt a VIII., az 1966-os labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzéseinek házigazdája, amely pályafutásának utolsó nagy eseménye lehetett. Vezethette a Szovjetunió–Olaszország (1:0) csoportmérkőzést és az egyik negyeddöntőt, az Anglia–Argentína (1:0) találkozót. A játékvezető két segítője a két európai játékvezető legenda Gottfried Dienst (Svájc) és Zsolt István voltak. Ezen a mérkőzésen a játékvezető, a durva szabálysértést elkövető, majd vitázó Argentin Antonio Rattín-t kiállította, a játékos nyolc percig nem volt hajlandó elhagyni a játékteret. Közben a nézőtérről leérkező Kenneth Aston - a FIFA rendező bizottságának tagja -, aki kiválóan beszélt spanyolul oldotta fel a kialakult helyzetet. Rattín később ezt a sportszerűtlen magatartást azzal indokolta, hogy nem értette a németül beszélő bírót! Ezzel a bírói ítélettel - a vesztes szempontjából mindig a játékvezető a hibás - magyarázzák Anglia győzelmét. A FIFA elvárásának megfelelően, ha nem működött, akkor partjelzőként segítette valamelyik társát, egy csoportmérkőzésen volt partbíró. Ezeknek a helyzeteknek a megoldására Aston kidolgozta a sárga és a piros lapok alkalmazásának módszerét, amit a játékvezetők Mexikóban rendezett IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzésein alkalmaztak először.
Vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 1 (partjelző)
Nemzetközi kupamérkőzések [szerkesztés]
Vezetett kupadöntők száma: 1.
UEFA-kupa [szerkesztés]
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) Játékvezető Bizottság felkérésére, szakmai munkájának nemzetközi elismeréseként 1966-ban Brüsszelben, a Heysal-stadionban, a Partizán Zágráb– Real Madrid (1:2) döntő találkozót irányíthatta.
2009-től az UEFA-kupa Európa Liga néven folytatódik, 5 játékvezető tevékenykedik a szabályszerűség biztosítása érdekében. A hagyományos három játékvezető - a játékvezető és kettő asszisztens - kiegészül kettő gólbíróval.
Források [szerkesztés]
- Hornyák Lajos: A labdarúgás játékszabályai (Labdarúgó játékvezetők kézikönyve) - HOT-FIVE Kft. 2002 ISBN 963-202-807-4
- Játékvezető - 1965. VI, évfolyam
- Népszabadság - 1966. május 12.

