Játékvezetésből1957-ben Peruban vizsgázott. A nemzeti bajnokság élvonalába – családi sportvezetői segédlettel – üstökösként robbant be. 1958-ban Peruban lett az I. Liga játékvezetője. A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. A mexikói I. Liga játékvezetőjeként 1975-ben vonult vissza.
Előbb a Perui labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) (1961–1966 ), majd a Mexikói labdarúgó-szövetség JB (1966–1975) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1961-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a spanyolt és az angolt beszélte. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1974-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 30. "A" minősítés: 23, "B" minősítés: 7.
A világbajnoki döntőkhöz vezető úton Chilébe a VII., az 1962-es labdarúgó-világbajnokságra, Angliába a VIII., az 1966-os labdarúgó-világbajnokságra, valamint Mexikóba a IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. A FIFA JB előírása szerint, ha nem működik játékvezetőként, akkor partbíróként segíti valamelyik játékvezető társát. 1962-ben az egyik legjobb dél-amerikai játékvezető volt, minden mérkőzését a nehéz kategóriába sorolták. Foglalkoztatása miatt a többi dél-amerikai játékvezető egy mérkőzésen vezetett, illetve csak partbíróként tevékenykedett. Egy csoportmérkőzésen tevékenykedett partbíróként. 1966-ban kettő csoportmérkőzésen és az egyik negyeddöntőben volt a játékvezető segítője. 1970-ben Diego de Leo társaságában a legjobb játékvezetőnek tartották. Az egyik német játékos Uwe Seeler emlékirataiban a vereséget úgy állítja be, hogy a játékvezető az olaszokhoz húzott. Kettő csoporttalálkozón segített partbíróként. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 5 + 6 (partbíró).
Mexikóban rendezték a XIX., nagy magasságú1968. évi nyári olimpiai játékok olimpiai labdarúgó torna döntő mérkőzéseinek, ahol a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. A FIFA JB elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik működő társának segített partbíróként. Kettő csoportmérkőzésen és a döntőben, a magyar–bolgár mérkőzésen Diego De Leonak lehetett az egyes számú partbírója. Az első számú partbíró egyik feladata, játékvezető sérülése esetén átvegye a játék irányítását. Vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 3 (partbíró).
Az aktív játékvezetői pályafutását követően a Mexikói labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságában (JB) tevékenykedett, 2006-ban vonult vissza. Idős kora ellenére 2008-ban a perui Labdarúgó-szövetség szaktanácsadójaként tevékenykedik.
Az 1962-es labdarúgó-világbajnokságon Chilében mutatott játékvezetői teljesítményének elismeréseként a FIFA jelen lévő vezetője, Stanley RousEzüst Síp elismerésben részesítette.
1978-ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki.
Peru
Mexikó