Gottfried Dienst
| Gottfried Dienst | |||||||
| Személyes adatok | |||||||
| Teljes név | Gottfried Dienst | ||||||
| Születési dátum | 1919. szeptember 6. | ||||||
| Születési hely | Bázel, Svájc | ||||||
| Halálozási dátum | 1998. június 1. | ||||||
| Halálozási hely | Svájc | ||||||
| Egyéb foglalkozás | postai alkalmazott | ||||||
| Hazai szereplés | |||||||
|
|||||||
| Nemzetközi szereplés | |||||||
|
|||||||
Gottfried Dienst (Bázel, 1919. szeptember 6. – 1998. június 1.) svájci nemzetközi labdarúgó-játékvezető, a svájci posta telefonközpontjának üzemvezetője.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Pályafutása
[szerkesztés] Labdarúgóként
Gyermekkorában műugrott és úszott. Hosszú ideig balhátvédként művelte a labdarúgást. 1932-1944 között az FC Basel kölyökcsapatában balhátvédként kezdte a labdarúgást, majd 18 éves korában bekerült az A-ligában szereplő csapatba, ahol az egyik mérkőzésen súlyos térdsérülést szenvedett. Levezetésként 1944-1948 között az FC Kleinhüningen egyesületében szerepelt. A labdarúgáshoz való ragaszkodását jól bizonyítja, hogy az edzői oklevelet is megszerezte, de a játékvezetés mellett döntött.
[szerkesztés] Labdarúgó-játékvezetőként
[szerkesztés] Nemzeti játékvezetés
Játékvezetői vizsgát játékos pályafutásának végén, viszonylag idősen 1948 -ban tette le, az aktív működést 1968 -ban fejezte be. Játékvezetői pályafutása alatt több mint 823 találkozót vezetett. Első osztályú bajnoki mérkőzéseinek száma: 252.
[szerkesztés] Nemzetközi játékvezetés
A nemzetközi bírói elit Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) tagja aránylag fiatalon 1955-ben lett, amit 1968 -ig, pályafutása végéig meg is őrzött. 1964-ben a Brazil Futballszövetség jubileumi tornájára kapott meghívást, ahol a Brazília – Argentína, valamint a Brazília – Portugália találkozókat vezette. Ugyan ebben az éveben a jugoszláv földrengés áldozatainak megsegítésére az UEFA rendezett egy jótékonysági mérkőzést, a Jugoszlávia – Európa válogatott (2:7) részvételével, amit szakmai munkájának elismeréseként vezetett. 1965-ben az Olasz Labdarúgó-szövetség felkérésére az olasz labdarúgó bajnokság kimenetele szempontjából döntő jelentőségű Internazionale–AC Milan-mérkőzést vezette. Az angol John Lewis-hez hasonlóan kettő nemzetközi tornán vezethetett döntő mérkőzést, az elsőt 1966-ban a világbajnokságon, a másodikat 1968-ban, a Nemzetek Európa Kupája döntőjében tehette meg. 32 különböző minősítésű nemzetközi labdarúgó találkozót vezetett. Járt 20 ország 44 városában. Válogatott mérkőzéseinek száma: 30 - 24 nemzetek közötti "A", 6 nemzetek közötti "B".
[szerkesztés] Világbajnokság
Chile volt, a VII., az 1962-es labdarúgó-világbajnokság döntő küzdelmeinek színhelye, ahol kettő csoportmérkőzést, a Brazília – Mexikó (2:0) és a Mexikó – Csehszlovákia (3:1) találkozót valamint az egyik elődöntő mérkőzést, a Csehszlovákia – Jugoszlávia (3:1) mérkőzést vezette. A FIFA elvárásának megfelelően, ha nem vezetett mérkőzést, akkor valamelyik társának partbíróként segített. Partbíróként egy csoportmérkőzésen és az egyik negyeddöntőben segítette játékvezető társát.
Anglia volt a VIII., az 1966-os labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzéseinek házigazdája, ahol egy csoportmérkőzést, az Olaszország – Chile (2:0) találkozót és a a világbajnoki torna koronájának tekinthető, Anglia – NSZK (4:2) döntőt vezette. Partbíróként egy csoportmérkőzésen és az egyik nyolcaddöntőben segítette játékvezető társát. Vezetett mérkőzéseinek száma: 5 + 4 (partjelzés)
[szerkesztés] Európa-bajnokság
Franciaországban, Párizsban volt az I., az 1960-as labdarúgó-Európa-bajnokság döntő küzdelmeinek helyszíne.
- A selejtezőkben 1958. október 1-én Párizsban, a Parc des Princes Stadionban, 37 000 néző előtt, a Franciaország–Görögország (7:1) mérkőzést vezette.
- A selejtezők folytatásában 1958. november 2-án Bukarestben, az Augusztus 23-a Stadionban, 67 000 néző előtt, a Románia–Törökország (3:0) összecsapást koordinálta.
Olaszország-ban, Róma adott otthont a III., az 1968-as labdarúgó-Európa-bajnokság döntő küzdelmeinek, ahol a döntő első mérkőzését, az Olaszország – Jugoszlávia (1:1) mérkőzést vezette, amely a 2x15 perces hosszabbítás után sem változott. A korabeli versenykiírás szerint döntetlen esetén meg kellett ismételni a mérkőzést.
- A 3. csoportban 1967. október 31-én Athénban, a Szpirosz Louisz Stadionban, 38 000 néző előtt, a Görögország–Szovjetunió (0:1) találkozót irányította.
- A negyeddöntőben 1968. április 20-án Nápolyban, a San Paolo Stadionban, 95 000 néző előtt, az Olaszország–Bulgária (2:0) összecsapás bírója lehetett.
Vezetett mérkőzéseinek száma: 5.
Vezetett döntőinek száma: 1.
[szerkesztés] Nemzetközi kupamérkőzések
Vezetett Kupa-döntők száma: 5
[szerkesztés] Világ-kupa
Kettő világ-kupa döntőt vezetett.
[szerkesztés] Bajnokcsapatok Európa-kupája
Az első BEK kupadöntőjére 1961-ben került sor, amikor az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) Játékvezető Bizottsága (JB) szakmai munkájának elismeréseként felkérte az SL Benfica – FC Barcelona (3:2) találkozó irányítására.
1965-ben a második BEK döntőt, az Internazionale – SL Benfica (1:0) mérkőzést vezette. Vezetett mérkőzéseinek száma: 8.
[szerkesztés] Vásárvárosok Kupája (VVK)
1965 -ben Torinó-ban a kupadöntőben, a Ferencváros – Juventus FC (1:0) találkozót vezette. Vezetett mérkőzéseinek száma:16.
[szerkesztés] Sportvezetőként
A labdarúgás szeretetének hatására az edzői szakvizsgát is elvégezte, de a pedagógiai gyakorlatban (csak a játékvezetésben) nem alkalmazta.
[szerkesztés] Sikerei, díjai
Az 1962-es Chilében rendezett világbajnokságon mutatott kiemelkedő szakmai munkájának elismeréseként a FIFA elnöke kitüntette az Ezüst síppal. 1966-ban az angol világbajnokság döntőjében való tevékenységének emlékére a FIFA játékvezető bizottságának vezetése átadta részére a világbajnoki kupa aranyozott mását.
[szerkesztés] Magyar vonatkozás
1961-ben a Népstadionban, a Magyarország–Ausztria (1:2) találkozón bíráskodott.
1966-ban Budapesten az Újpesti Dózsa–Leeds United Vásár Városok Kupája visszavágó mérkőzésen szolgálta játékvezetőként a labdarúgást.
[szerkesztés] Források
- Dénes Tamás-Pongrácz György: Bírókirályok (Avagy a síp művészei), Mécs László Kiadó 1997 ISBN 963-79-74-33-4
- (1962.) „újságcikk”. Játékvezető III. évfolyam 7-8. szám.
- (1966.) „újságcikk”. Játékvezető VII. évfolyam szám.
- (1966.) „újságcikk”. Labdarúgás XII. évfolyam 4. szám.

