Műugrás és toronyugrás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Korszerű mű- és toronyugrás helyszín

A mű- és toronyugrás vízi sport, amelynek során a versenyzők rugalmas ugródeszkáról, vagy szilárd felületről ugranak a vízbe, különböző magasságokról és különböző nehézségű szaltók és/vagy forgások bemutatása közben. A versenyzők mindig fejjel előre, előre tartott kezekkel érnek a vízbe, a cél a függőleges érkezés és a minél kisebb csobbanás. Műugráskor az ugródeszkák 1 méter vagy 3 méter magasságban vannak a víz felületétől, míg toronyugrás esetén szilárd felületről ugranak el, általában 10 méter magasságból. A szólóversenyeken kívül páros, úgynevezett szinkronversenyeket is rendeznek, amikor a két versenyző ugyanazt a gyakorlatot hajtja végre (szinkronban).

A sportág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A műugrás állítható rugalmasságú ugródeszkákról zajlik. A deszkák 1 méter és 3 méter magasságban lehetnek a víz felületétől. Toronyugrás esetén a versenyzők szilárd felületről ugranak el, világbajnokságokon és olimpiákon 10 méter magasságból (más versenyeken rendezhetnek 5 méteres és 7,5 méteres versenyeket is). Szinkronugráskor két versenyző ugyanazt a gyakorlatot hajtja végre, a lehető legnagyobb szinkronitással. Ritkán látható érdekesség, hogy az ugrók ugyanazt a gyakorlatot eltérő forgásiránnyal mutatják be (a szabályok megengedik).

A sportág első évtizedeiben az amerikai versenyzők voltak az egyeduralkodók, manapság pedig a kínai versenyzők uralják a világversenyeket. A mű- és toronyugró sport legnagyobb férfi versenyzőjének Greg Louganist tartják, aki olyan univerzális versenyző volt, hogy mind műugrásban, mind toronyugrásban szerzett világbajnoki és olimpiai címeket. A nők között az NDK-beli Ingrid Krämer volt hasonló kvalitású versenyző, de ő még a világbajnokságok előtti időszakban versenyzett (1950–60-as évek).

A mű- és toronyugrást világbajnokságokon (Úszó, műugró, műúszó, hosszútávúszó és vízilabda világbajnokság, angolul World Aquatics Championships) együtt rendezik a különböző úszó versenyszámok és a vízilabdázás versenyszámaival.

Szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű- és toronyugrás érvényes szabályait a Magyar Úszószövetség szabálykönyve tartalmazza.[1] Ezek a szabályok minden olimpiai, világbajnoki, ifjúsági világbajnoki és világkupás versenyekre vonatkoznak. Azok az ugrók, akik a verseny évének december 31. napjáig nem töltötték be a 14. életévüket, nem versenyezhetnek olimpiai játékokon, világbajnokságokon és világkupákon.[2]

Korcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valamennyi ugró abban a korcsoportban jogosult ugrani, amilyen évet betölt a verseny megrendezésének évében január 1-jétől december 31-ig:

  • A-korcsoport (akik a verseny megrendezésének évében december 31-ig betöltik a 16., 17. vagy 18. életévüket);
×A-lány és A-fiú műugrás 1 és 3 méteren, toronyugrás 5, 7,5 és 10 méteren.
  • B-korcsoport (akik a verseny megrendezésének évében december 31-ig betöltik a 14. vagy 15. életévüket);
×B-lány és B-fiú műugrás 1 és 3 méteren, toronyugrás 5, 7,5 és 10 méteren.
×A-B összevont korcsoport lányok és fiúk szinkronugrás 3 méteren.
  • C-korcsoport (akik a verseny megrendezésének évében december 31-ig betöltik a 12. vagy 13. életévüket);
×C-lány és C-fiú műugrás 1 és 3 méteren, toronyugrás 5 és 7,5 méteren.[2]

Pontozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mű- és toronyugró versenyeken a résztvevőknek egy sor különböző, adott követelményeknek megfelelő ugrásfajtát kell bemutatniuk. Az ugrások különböző számú, előre és hátra végrehajtott szaltókból (a test kereszttengelye mentén) és forgásokból (hossztengely körüli) tevődnek össze. Az elugrás pozíciója és testhelyzete változatos, történhet helyből és nekifutással, szemben és háttal állva, vagy toronyugrásnál kézállásból is. A vízbe érkezés fejjel előre, előre tartott kezekkel történik.

A versenyzők teljesítményét nagy versenyeken hét, szinkronugrásnál kilenc pontozóbíró értékeli, akik egyenként maximálisan 10 pontot adhatnak egy gyakorlatra. A pontozó összbenyomásának megfelelően a következő osztályozási feltételek lehetnek:[2]

Feltétel Pont
teljesen elvétett ugrás 0 pont
nem megfelelő ugrás 0,5 – 2 pont
hiányos ugrás 2,5 – 4,5
megfelelő ugrás 5 – 6 pont
jó ugrás 6,5 – 8 pont
nagyon jó ugrás 8,5 – 10 pont
A sportágat szimbolizáló ikon

A minősítés során értékelik többek között az előre bejelentett ugrásfajta végrehajtását, a felugrás, a légmunka és a vízbe érkezés („csobbanás”) milyenségét. Az egyes ugrásfajták bonyolultságát nehézségi fokkal jelzik, amivel a bírói pontozás összeredményét megszorozzák.

Egyéni számok pontozásakor a titkárok kihúzzák a két legnagyobb és a két legalacsonyabb pontszámot (ha hét pontozóbíró értékel). Ha kettőnél több pontszám azonos a kihúzandóval, csak két azonos pontszám húzható ki. Amennyiben öt pontozóbíró értékel, akkor a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszámot húzzák ki. Szinkronugrásban az egyéni kivitelezésre, valamint a szinkronitásra adott legmagasabb és legalacsonyabb pontszámot húzzák ki (ha kettő vagy több pontszám azonos a kihúzandóval, bármelyik kihúzható).

Az ugrás összpontszámának megállapításához a titkárok egymástól függetlenül összeadják a megmaradt pontokat, amit beszoroznak az ugrás nehézségi fokával. Például:

8,0 7,5 7,5 7,5 7,5 7,5 7,0 = 22,5 × 2,0 = 45,0.

Ugrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kézállásos ugrás

A különböző ugrásokat betűk és számok kombinációjával jelölik. Az első számjegy mindig az ugráscsoportot jelzi. Az ezután álló számjegyek a csoporttól függően jelentheti a szaltók és a csavarok számát, a forgásirányt. A kód végén szereplő betű az ugrás testhelyzetére utal.[2]

Ugráscsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában véve hat ugráscsoportot különböztetnek meg:

  1. Előreugrások: az ugró a vízzel szemben áll ki az elugróhelyre, és elugrás után előre forog.
  2. Hátraugrások: az előzővel ellentétben a versenyző háttal áll ki az elugróhelyre, és hátrafelé forog az ugrás során.
  3. Auerbach-ugrások: a versenyző a vízzel szemben áll ki, majd az elugráskor hátra forog.
  4. Delfinugrások: háttal áll ki a versenyző, és az elugrás után előre forog.
  5. Csavarugrások: a test hossztengelye mentén történő forgások.
  6. Kézállásos ugrások: a versenyző az ugrást kézenállásból indítja (csak toronyugrásnál fordul elő).

Ugrás testhelyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ugrások végrehajthatók:[1][2]

Nyújtott testtel (A) Diver2.jpg A nyújtott testtel végrehajtott ugrásnál a testet nem lehet sem tértben, sem csípőben behajlítani, a lábfejeknek zártnak és a lábujjaknak pedig leszorítottnak kell lenniük, a karok helyzete tetszőleges. A nyújtott testű csavarugrásoknál a csavar nem kezdhető meg sem a deszkáról, sem pedig a toronyból.
Csukamozdulattal (B) Synchro.jpg A csukamozdulattal végrehajtott ugrásnál a test csípőben meghajlik, de a lábak zárva, és térdben nyújtottak, a lábujjak pedig leszorítottak. A karok helyzete tetszőleges. A csuka mozdulatnak tisztán kivehetőnek kell lennie.
Felhúzott térdekkel (C) Reverse 5391.JPG A felhúzott térdekkel történő ugrásoknál a test összehúzódik, s csípőben és térdben hajlítottnak kell lennie, a térdek és a lábfejek összeszorítottak, a kéz az alsó lábszáron van, és a lábfejek le vannak szorítva.
Szabad testtartásban (D) Tumbling backflip.jpg Szabad testtartásban a test helyzete tetszőleges lehet, de a lábak össze vannak szorítva, a lábfejek pedig leszorítva.

Merülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízbemerülés minden esetben függőleges vagy a függőlegeshez közel álló nyújtott testtel történik, miközben a lábak zártak és a lábujjak nyújtottak. Minden fejjel történő vízbeérésnél a karok a fej felett, nyújtott állapotban vannak a test vonalában, és a kezek szorosan össze vannak szorítva. A lábbal történő vízbeérésénél a karok szorosan a test mellett helyezkednek el, és könyökben nem lehetnek hajlítottak. Az ugrás akkor tekinthető befejezettnek, ha az egész test a víz alá került.[1]

Mű- és toronyugró világversenyek győztesei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Férfi versenyszámok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év, helyszín 3 m műugrás 10 m toronyugrás 3 m szinkronugrás 10 m szinkronugrás
1904 USA St. Louis George Herbert Sheldon USA
1908 Nagy-Britannia London Albert Zürner Német Birodalom Hjalmar Johansson Svédország
1912 Svédország Stockholm Paul Günther Német Birodalom Erik Alderz
(egyszerű és összetett)
Erik Alderz (5 és 10 m)
Svédország
Svédország
1920 Belgium Antwerpen Louis Edward Kuehn
(1 és 3 m)
Clarence Pinkston
(5 és 10 m)
USA
USA
Arwid Wallman Svédország
1924 Franciaország Párizs Albert Cosad White USA Richmond Eve (egyenes)
Albert White (vegyes)
USA
USA
1928 Hollandia Amszterdam Peter Desjardins USA Peter Desjardins USA
1932 USA Los Angeles Michael Galitzen USA Harold Smith USA
1936 Németország 1933 Berlin Richard Degener USA Marshall Wayne USA
1948 Nagy-Britannia London Bruce Ira Harlan USA Samuel Lee USA
1952 Finnország Helsinki David Browning USA Samuel Lee USA
1956 Ausztrália Melbourne Robert Lynn Clotworthy USA Joaqnin Capilla Pérez Mexikó
1960 Olaszország Róma Gary Tobian USA Robert David Webster USA
1964 Japán Tokió Kenneth Sitzberger USA Robert David Webster USA
1968 Mexikó Mexikóváros Bernard Charles Wrightson USA Klaus Dibiasi Olaszország
1972 NSZK München Vlagyimir Vaszin Szovjetunió Klaus Dibiasi Olaszország
1976 Kanada Montréal Phillip Boggs USA Klaus Dibiasi Olaszország
1980 Szovjetunió Moszkva Alekszandr Portnov Szovjetunió Falk Hoffmann NDK
1984 USA Los Angeles Greg Louganis USA Greg Louganis USA
1988 Dél-Korea Szöul Greg Louganis USA Greg Louganis USA
1992 Spanyolország Barcelona Mark Edward Lenzi USA Szun Su-vej Kína
1996 USA Atlanta Hsziung Ni Kína Dmitrij Szautyin Oroszország
2000 Ausztrália Sydney Hsziung Ni Kína Liang Tian Kína Hsziao Haj-liang, Hsziung Ni Kína Igor Lukasin, Dmitrij Szautyin Oroszország
2004 Görögország Athén Peng Bo Kína Hu Jia Kína Nikolaosz Sziranidisz, Tomasz Bimisz Görögország Liang Tian, Csing Hui Kína
2008 Kína Peking He Chong Kína Matthew Mitcham Ausztrália Wang Feng, Qin Kai Kína Yue Lin, Liang Huo Kína
2012 Nagy-Britannia London Ilja Zaharov Oroszország David Boudia USA Luo Jü-tung, Csin Kaj Kína Cao Jüan, Csang Jen-csüan Kína
2016 Brazília Rio de Janeiro

Női versenyszámok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év, helyszín 3 m műugrás 10 m toronyugrás 3 m szinkronugrás 10 m szinkronugrás
1912 Svédország Stockholm Margareta Johansson Svédország
1920 Belgium Antwerpen Aileen Riggin USA Stefani Fryland-Clausen Dánia
1924 Franciaország Párizs Elizabeth Anna Becker USA Caroline Smith USA
1928 Hollandia Amszterdam Helen Meany USA Elizabeth Pinkston-Becker USA
1932 USA Los Angeles Georgia Coleman USA Dorothy Poynton USA
1936 Németország 1933 Berlin Marjorie Gestring USA Dorothy Hill-Poynton USA
1948 Nagy-Britannia London Victoria Manalo Draves USA Victoria Manalo Draves USA
1952 Finnország Helsinki Patricia McCormick USA Patricia McCormick USA
1956 Ausztrália Melbourne Patricia McCormick USA Patricia McCormick USA
1960 Olaszország Róma Ingrid Krämer NDK Ingrid Krämer NDK
1964 Japán Tokió Ingrid Engel-Krämer NDK Lesley Leigh Bush USA
1968 Mexikó Mexikóváros Susan Gossick USA Milena Duchková Csehszlovákia
1972 NSZK München Maxine Joyce King USA Ulrika Knape Svédország
1976 Kanada Montréal Jennifer Chandler USA Jelena Vajcehovszkaja Szovjetunió
1980 Szovjetunió Moszkva Irina Kalinyina Szovjetunió Martina Jäschke NDK
1984 USA Los Angeles Sylvie Bernier USA Csou Csi-hung Kína
1988 Dél-Korea Szöul Kao Min Kína Hszü Jan-mej Kína
1992 Spanyolország Barcelona Kao Min Kína VU Min-hszia Kína
1996 USA Atlanta VU Min-hszia Kína VU Min-hszia Kína
2000 Ausztrália Sydney VU Min-hszia Kína Laura Wilkinson USA Vera Iljina, Julija Pahalina Oroszország Li Na, Hszüe Sang Kína
2004 Görögország Athén KUO Csing-csing Kína Chantelle Newberry Ausztrália KUO Csing-csing, VU Min-hszia Kína LAO Li-si, LI Ting Kína
2008 Kína Peking KUO Csing-csing Kína CSEN Zso-lin Kína KUO Csing-csing, VU Min-hszia Kína VANG Hszin, CSEN Zso-lin Kína
2012 Nagy-Britannia London VU Min-hszia Kína CSEN Zso-lin Kína HE Ci, VU Min-hszia Kína CSEN Zso-lin, VANG Hao Kína
2016 Brazília Rio de Janeiro

Világbajnokságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Férfi versenyszámok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év, helyszín 1 m 3 m 10 m 3 m szinkron 10 m szinkron
1973 Jugoszlávia Belgrád Phil Boggs USA Klaus Dibiasi Olaszország
1975 Kolumbia Cali Phil Boggs USA Klaus Dibiasi Olaszország
1978 NSZK Nyugat-Berlin Phil Boggs USA Greg Louganis USA
1982 Ecuador Guayaquil Greg Louganis USA Greg Louganis USA
1986 Spanyolország Madrid Greg Louganis USA Greg Louganis USA
1991 Ausztrália Perth Edwin Jongjeans Hollandia Kent Ferguson USA Sun Shuwei Kína
1994 Olaszország Róma Evan Stewart Zimbabwe Yu Zhuocheng Kína Dmitrij Szautyin Oroszország
1998 Ausztrália Perth Yu Zhuocheng Kína Dmitrij Szautyin Oroszország Dmitrij Szautyin Oroszország Sun Shuwei, Tian Liang Kína Xu Hao, Yu Zhuocheng Kína
2001 Japán Fukuoka Vang Feng Kína Dmitrij Szautyin Oroszország Liang Tian Kína Bo Peng, Kenan Wang Kína Liang Tian, Jia Hu Kína
2003 Spanyolország Barcelona Xu Xiang Kína Alekszandr Dobroszkok Oroszország Alexandre Despatie Kanada Alekszandr Dobroszkok, Dmitrij Szautyin Oroszország Matthew Helm, Robert Newbery Ausztrália
2005 Kanada Montréal Alexandre Despatie Kanada Alexandre Despatie Kanada HU Jia Kína HE Cson, VANG Feng Kína Dmitrij Dobroszkok, Gleb Galperin Oroszország
2007 Ausztrália Melbourne LUO Ju-tong Kína CSIN Kaj Kína Gleb Galperin Oroszország CSIN Kaj, VANG Feng Kína HUO Liang, LIN Yue Kína
2009 Olaszország Róma CSIN Kaj Kína HO Csung Kína Thomas Daley Nagy-Britannia CSIN Kaj, VANG Feng Kína HUO Liang, LIN Yue Kína
2011 Kína Sanghaj LI Si-hszin Kína HO Csung Kína CSIU Po Kína CSIN Kaj, LUO Ju-tong Kína HUO Liang, CSIU Po Kína
2013 Spanyolország Barcelona LI Si-hszin Kína HO Csung Kína CSIU Po Kína CSIN Kaj, HO Csung Kína Sascha Klein, Patrick Hausding Németország

Női versenyszámok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év, helyszín 1 m 3 m 10 m 3 m szinkron 10 m szinkron
1973 Jugoszlávia Belgrád Christa Köhler NDK Ulrike Knape Svédország
1975 Kolumbia Cali Irina Kalinyina Szovjetunió Janet Ely USA
1978 NSZK Nyugat-Berlin Irina Kalinyina Szovjetunió Irina Kalinyina Szovjetunió
1982 Ecuador Guayaquil Megan Neyer USA Wendy Wyland USA
1986 Spanyolország Madrid Kao Min Kína CSEN Lin Kína
1991 Ausztrália Perth Kao Min Kína Kao Min Kína FU Ming-hszia Kína
1994 Olaszország Róma CSEN Li-hszia Kína TAN Su-ping Kína FU Ming-hszia Kína
1998 Ausztrália Perth Irina Lasko Oroszország Julija Pahalina Oroszország Olena Zsupina Ukrajna Irina Lasko, Julija Pahalina Oroszország Olena Zsupina, Szvetlana Szerbina Ukrajna
2001 Japán Fukuoka Blythe Hartley Kanada KUO Csing-csing Kína MIAN Hszu Kína VU Min-hszia, KUO Csing-csing Kína Qing Duan, Xue Sang Kína
2003 Spanyolország Barcelona Irina Lasko Ausztrália KUO Csing-csing Kína Emilie Heymans Kanada VU Min-hszia, KUO Csing-csing Kína LAO Li-si, LI Ting Kína
2005 Kanada Montréal Blythe Hartley Kanada KUO Csing-csing Kína Laura Ann Wilkinson USA LI Ting, KUO Csing-csing Kína JIA Tong, PEJ Lin-juan Kína
2007 Ausztrália Melbourne HE Zi Kína KUO Csing-csing Kína VANG Hszin Kína VU Min-hszia, KUO Csing-csing Kína JIA Tong, CSEN Zso-lin Kína
2009 Olaszország Róma Julija Pahalina Oroszország KUO Csing-csing Kína Paola Espinosa Mexikó VU Min-hszia, KUO Csing-csing Kína CSEN Zso-lin, VANG Hszin Kína
2011 Kína Sanghaj SI Ting-mao Kína VU Min-hszia Kína CSEN Zso-lin Kína VU Min-hszia, HE Zi Kína VANG Hao, CSEN Zso-lin Kína
2013 Spanyolország Barcelona HO Ce Kína HO Ce Kína SZE Ja-csie Kína VU Min-hszia, HO Ce Kína LIU Huj-hszia, CSEN Zso-lin Kína

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896-1976. Sport kiadó, Budapest, 1977.
  • Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1980. Sport kiadó, Budapest, 1981.
  • Kozák Péter, Rochy Zoltán szerk.: Olimpiai almanach. Tarsoly kiadó, Budapest, 2000.
  • Peter Matthew, Ian Morrison, Radó Péter szerk.: Guiness sport-enciklopédia. Solaris Kft., 1991.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Bárány István, Márton Jenő: Úszás, műugrás (1977–1980). In: Verseny- és játékszabályok. Sport, Budapest, 1978.
  2. ^ a b c d e muugras.hu – Haász Katalin: A mű- és toronyugrás szabályai