1968-as labdarúgó-Európa-bajnokság
| Labdarúgó-Európa-bajnokság (1968) (UEFA Euro 1968) |
|||
 |
|||
| Adatok | |||
| Rendező |  Olaszország |
||
| Dátum | június 5. – június 10. | ||
| Csapatok | 4 (1 szövetségből) (selejtezőben indult: 31) |
||
| Helyszínek | 3 (3 rendező városban) | ||
|
|
|||
| Címvédő |  Spanyolország |
||
| Győztes | Olaszország (1. cím) |
||
| Statisztika | |||
| Mérkőzések | 5 | ||
| Gólok | 7 (átlag: 1,4) | ||
|
|
|||
| Gólkirály |  Dragan Džajić(2 gólos) |
||
|
|
|||
|
|||
Az 1968-as labdarúgó-Európa-bajnokság záró szakaszát 1968. június 5. és június 10. között Olaszországban rendezték meg. Ez volt a harmadik, az UEFA által négy évente megrendezett labdarúgó-Európa-bajnokság. 31 ország nevezett a sorozatra.
Ebben az évben változtatta nevét az Európai Nemzetek Kupája Európa-bajnokságra.
Ezen kívül megváltozott a selejtezők struktúrája is: a kieséses szakasz mérkőzései oda-visszavágósra változtak, amiket egy újonnan bevezetett csoportkör előzött meg, ugyanúgy oda-visszavágós rendszerrel.
Viszont a záró szakaszba továbbra is csak négy csapat juthatott be, akik mindössze két elődöntőt, egy bronzmérkőzést és egy döntőt játszottak. A négyes torna két elődöntőjén csak egy gól született, Jugoszlávia Dzsajics góljával verte Angliát Firenzében. Nápolyban viszont a futballtörténelem egyik legemlékezetesebb estéjét kapták a szurkolók. Az Olaszország-Szovjetunió mérkőzésen gól nem volt, izgalom annál inkább. A döntőbe jutást a szabályok szerint döntetlen állásnál nem hosszabbítás és büntetőpárbaj döntötte el, hanem pénzfeldobás. Ez az olaszoknak kedvezett. Olaszország számára a döntő sem ment éppen simán. A római fináléban hosszabbítás után 1–1 lett a végeredmény, de az Eb-címről pénzfeldobás mégsem dönthetett, ezért egy újabb meccs következett.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Helyszínek
| Róma |
|
|
|---|---|---|
| Olimpiai Stadion | ||
| Férőhely: 86 500 | ||
 |
||
| Nápoly | Firenze | |
| San Paolo Stadion | Stadio Comunale | |
| Férőhely: 72 800 | Férőhely: 47 000 | |
.jpg&filetimestamp=20060727183450) |
 |
|
[szerkesztés] Selejtezők
A selejtezőket két részből állították össze: csoportkörökből (ezeket 1966 és 1968 között tartották) és negyeddöntőkből, amiket 1968-ban játszottak le. Az előbbiben 8 selejtezőcsoport volt mindegyikben 4 csapat, kivétel a 4. csoport, amelyben csak 3 csapat játszott. A mérkőzéseket oda-visszavágós rendszerben játszották le. A győzelem ilyenkor még csak 2 pontot, a döntetlen 1 pontot és a vereség 0 pontot ért. Csak a csoportelsők kvalifikálhatták magukat a negyeddöntőkbe. A negyeddöntők is oda-visszavágós rendszerben voltak megtartva, amikből az összesítések után a győztesek kerültek be a záró szakaszba.
Ebben az évben az alábbi csapatok kerültek be a záró szakaszba:
[szerkesztés] Játékvezetők
|
[szerkesztés] Záró szakasz
[szerkesztés] Elődöntők
| 1968. június 5. | |||
| Olaszország |
0 – 0 (h. u.) |  Szovjetunió |
San Paolo stadion, Nápoly Játékvezető: Kurt Tschenscher (német) |
Olaszország jutott tovább pénzfeldobás után.
| 1968. június 5. | |||
Jugoszlávia  |
1 – 0 |  Anglia |
Stadio Comunale, Firenze Játékvezető: Ortiz de Mendíbil (spanyol) |
Džajić  86' |
(0 – 0) |
[szerkesztés] Bronzmérkőzés
| 1968. június 8. | |||
| Anglia |
2 – 0 | Szovjetunió |
Olimpiai Stadion, Róma Játékvezető: Zsolt István (magyar) Asszisztensek: Kurt Tschenscher (német), Laurens Van Ravens (holland) |
| Charlton 39' Hurst 63' |
(1 – 0) |
[szerkesztés] Döntő
| 1968. június 8. | |||
| Olaszország |
1 – 1 (h. u.) | Jugoszlávia |
Olimpiai Stadion, Róma Játékvezető: Gottfried Dienst (svájci) |
| Domenghini 80' |
(0 – 1, 1 – 1, 1 – 1) |
Džajić 39' |
[szerkesztés] Döntő újrajátszás
| 1968. június 10. | |||
| Olaszország |
2 – 0 | Jugoszlávia |
Olimpiai Stadion, Róma Játékvezető: Ortiz de Mendíbil (spanyol) |
| Riva 12' Anastasi 31' |
(2 – 0) |
| Az 1968-as labdarúgó-Európa-bajnokság győztese |
|---|
OLASZORSZÁG 1. cím |
[szerkesztés] Gólszerzők
- 2 gólos
- 1 gólos
[szerkesztés] Érdekességek
- A torna leggyorsabb gólja: 12 perc, Luigi Riva (Olaszország)
- Ebben az évben még mindig az a rendszer volt, hogy csak a selejtezők befejeztével választották ki a rendező országot. Így fordulhatott elő, hogy Olaszország is játszott selejtezőket.
- Az Olaszország-Szovjetunió elődöntő hosszabbítás után is döntetlennel végződött, az akkori versenykiírás szerint pénzfeldobás döntött. Az első pénzérme azonban elgurult, így újradobásra került sor, amely az olasz válogatott továbbjutását hozta. Később megtalálták az eredeti pénzérmét is, a szovjetek által választott oldalával felfelé…[3]
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Pénzfeldobás után Olaszország jutott tovább.
- ↑ A június 8-i, első találkozó 1–1-es döntetlen lett.
- ↑ Az elgurult pénzérme nyomában
[szerkesztés] Források
|
||||||||||||||||
