Salgótarjáni BTC

Salgótarjáni BTC
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Salgótarjáni Barátok Torna Club (Korábban: Salgótarjáni Bányász Torna Club)
Becenév	"stécé"
Székhely	Salgótarján 3100. Kemping út 50. (Tatárárok), Magyarország
Alapítva	1920
Klubszínek	Fekete-fehér
Stadion	Tóstrandi Sporttelep
Vezetőedző	Sebestyén Szilárd
Elnök	dr. Palásthy Tamás
Bajnokság	NB III. Mátra-csoport
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli

A Salgótarjáni BTC-t 1920-ban alapították Salgótarján és Nógrád megye legnépszerűbb klubját, akkori nevén Salgótarjáni Bányász Torna Clubot. A bánya és vállalat támogatását élvezve 1922-ben kiszélesedett a kör. Az elkövetkező években a folyamatos fejlődés volt tapasztalható, így 1935-ben a Nemzeti Bajnokság megalakulásakor jelentős szerepet töltött be a klub az alapításban. Nem elég, hogy alapító tagok voltak az NB1-ben, ez a klub volt az első bányászcsapat, amelyik a legmagasabb osztályban szerepelt akkor Magyarországon.

A klub sokáig az NB1 meghatározó csapatai közé tartozott, mígnem - anyagi gondok miatt - fokozatosan csúszott lejjebb. Megjárta az NB1/B-t, NB2-t, NB3-at, majd kiesett. 2006 és 2009 között a Nógrád megyei I. osztályban szerepeltek (itt is érték el a mélypontot, a 2008-as szezon végén a 13. - majdnem kieső helyen - végeztek). Majd 2010-ben megnyerték a megyei bajnokságot és visszakerültek az NB3-ba. Azóta is a Mátra - csoport meghatározó csapatai között tartják számon az egyesületet.

Jellemzése

1920. május 13-én született meg a munkások sportköre, Salgótarjáni Torna Club (STC, innen a Stécé elnevezés) néven, és a klub címerében már ekkor ott volt a két, egymással keresztező kalapács. A friss klub pár év múlva, elnyerte a Salgótarjáni Kőszénbánya RT támogatásával és ekkor született meg a legendás, máig is igen jól csengő SBTC név, amely akkor még a Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club rövidítése volt. Ma pedig a Salgótarjáni Barátok Torna Club.

Névváltoztatások

• Salgótarjáni Torna Club (1920- 1922
• Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club (1922–1949)
• Salgótarjáni Tárna Sport Egyesület (1949–1951)
• Salgótarjáni Bányász Torna Club (1951–1977)
• Salgótarjáni Torna Club (1977–1984)
• Salgótarjáni Bányász Torna Club (1984–1988)
• Salgótarjáni Barátság Torna Club (1988–1992)
• Salgótarjáni Barátság Torna Club - Salgglas Sport Egyesület (1992–1993)
• Salgótarjáni Barátság Torna Club (1993–2001)
• Salgótarjáni Barátok Torna Club (2001–)

Története

A sportkör 1920. május 13-án alakult meg Salgótarjáni Torna Club (STC) néven, majd a helyi bányavállalat támogatásának elnyerésével, 1922-ben vette fel nevébe a B betűt, amely sokáig a „Bányatelepi” elnevezést jelentette. Az embléma ugyanaz maradt – két egymást keresztező kalapács – csak a rövidítés változott SBTC-re. Az egyesület egyre nagyobb sikereket ért el az elkövetkező évtizedekben. Az első bányászklub volt, amely a legmagasabb vonalban szerepelhetett 1935-ben, amikor is alapító tagja volt a Nemzeti Bajnokság első osztályának. Ezután 1980-ig csak ritkán hiányzott az élvonalból. A fekete-fehér színű együttes négyszer (ha beleszámítjuk az 1956. évi, félbeszakadt bajnokságot, akkor ötször szerezte meg a vidék legjobbja címet, amit azóta egy csapat sem. Továbbá négyszer jutott be a Magyar Kupa döntőjébe, de egyszer sem tudott nyerni, különböző okok miatt.

A legnagyobb sikert 1971-72-es bajnoki évadban érte el Moór Ede vezető edző és Szabó Géza edző vezetése alatt, amikor is az NB I-ben a harmadik helyen végzett, majd az UEFA-kupában is indulhatott. Ahol korán búcsúztak, hiszen az AEK Athén túl nagy falat volt a számukra.

1977. december 16-a és 1984 nyara között ismét Salgótarjáni Torna Club néven működött. Ekkor összevontak hét salgótarjáni sportegyesületet (SKSE, SASE, SESE, stb.) mely ez időben STC néven szerepelt, míg a csapat színe piros-fekete lett. 1984 nyarán megszűnt a fúzió, és ismét saját nevükön szerepeltek az egyesületek, így a Salgótarjáni Bányász Torna Club is, de ez nem tartott sokáig. A nógrádi szénbányászat folyamatos leépítésének következtében 1988-tól a Salgótarjáni Barátság Torna Club nevet vette fel. A két kis kalapács kikerült a címerből, de minden maradt a régiben. Azonban már csak a régi címer, a fekete-fehér szín, és a rövidítés emlékeztet a régi sikerekre, minden más nem.

Ezek után a csapat kiesett és az NB II-ben indult, majd megjárták az NB III-at is. Még 1995 és 1999-ben újra közel voltak az első osztályhoz, de végül is nem sikerült a feljutás (Parmalat FC - később Videoton ellen 1:3; 0:1) sőt az utóbbi esetben anyagiak miatt még a másodosztálytól is visszaléptek. A gárda az NB III Mátra-csoportjában a 1999-2000-es bajnoki évadban a 11. helyen végzett, így kiesett, ám a visszalépések miatt indulhatott volna az NB II-ben. Ezt a klub anyagi gondok miatt nem tudta vállalni, így története során először a megyei I. osztályban kezdte el a 2000-2001-es bajnokságot. Az egyesület 2001. február 21-én újjáalakult, fuzionált a Salgó Öblössel és Salgótarjáni Barátok Torna Club néven indult az NB2-ben, ahol az első évben 12., majd a rákövetkezendő évben 14. lett, és kiesett. Ezek után NB3-ban indultak, ahol a fiatal csapat (átlagéletkor 21) nem tudta felvenni a harcot a sokkal rutinosabb ellenfelekkel - akik tele voltak NB1-et, NB2-őt megjárt játékosokkal - szemben, így ismét kiesett. 2007-ben levált a Salgó Öblös, azóta az SBTC a megyei I. osztályban szerepel. 2007-ben 2. hely, 2008-ban 3. hely, jelenleg pedig a 13. helyen szerénykednek.

Legjobb eredmények

Sikerek

Évad	Eredmény	Helyezés
1971-72	NB I.	3.
1972-73	UEFA Kupa.	első kör

Év	Eredmény
1957, 1971, 1972	Vidék legjobb csapata
1941, 1967	Magyar Kupadöntő.

Az NB I-ben a bemutatkozást kiesés követte. A bajnokságnak 1940-től számítható törzstagjának az SBTC. Végleg,csak 1980-ban esett ki a klub az NB I-ből. Legegyenletesebb szereplés 1955 és 1961 között volt: egyszer 5. háromszor 6. volt. A legeredményesebb szereplés pedig 1970-1972 között: 5.hely és a 3.hely. 1973-ban az UEFA-kupában is szerepelt.

Statisztikák

Amikor bronzérmesek lettek

A csapat mérkőzéseit 195 ezer néző látta. Salgótarjánban 108 ezer, idegenben 87 ezer szurkoló volt kíváncsi a mérkőzésekre. Salgótarjánban a Bp.Honvéd ellen volt kint a legtöbb néző, szám szerint 15 ezer, vagyis akkoriban több mint a fél város. Az FTC ellen 12 ezren voltak, míg az MTK elleni meccsen 9 ezren látogattak ki. Idegenben a Népstadionban voltak a legtöbben, 15 ezren, amikor is a csapat az FTC-vel játszott (0:0).

A tarjáni "Aranycsapat"

Érem

Név	Válogatott	világbajnokság	olimpiai játékok
Szojka Ferenc	28x		-
Oláh Géza	3x	-	-
Vasas Mihály	2x	-	-
Bánkuti István	1x	-	-
Bodon Tibor	1x	-	-
Básti István	4x olimpiai	-
Vincze Gyula	1x	-	-
Zsédely Sándor	1x	-	-
Menczel Iván	7x olimpiai	-
Szalay Miklós	1x + 1x olimpiai	-

Legnagyobb győzelem

1970. január 19., 16:00 - Kohász Stadion, Salgótarján - 10,000 néző v.: Kiss (magyar)
' Salgótarjáni BTC'	8 – 2	FC Kistext
Menczel 9', 19', 34' Básti 20', 36', 45', 80' Szalay 77' (11-esből), 88'	(4 – 0)	Kiss 66' Horváth 89' , 46'

Legnagyobb vereség

1969. május 9., 20:00 - UTE Stadion, Budapest - 6,000 néző v.: Láki (magyar)
Újpesti Dózsa	10 – 0	' Salgótarjáni BTC'
Ármos 9', 19', 34' Ög 20', 36', 77' (11-esből) 45', 80' Hágtihi 77' (11-esből), 88' 90' (11-esből)	(5 – 0)

Érdekesség, hogy az SBTC (1971–72) 12 meccsen nem kapott gólt (otthon ötször, idegenben hétszer), amivel a táblázaton a 2. helyet foglalta el a Bp. Honvéd mögött. A csapatok gólképességi táblázatán az SBTC a tabella legtetején végzett: csak 3 meccsen nem lőtt gólt, ami a csapat számára szép eredmény volt.

Vidék-Budapest ellen

Csapat	Helyezés
SBTC	1.
Tatabánya	2.
Komló	3.

Vidék-Vidék ellen

Csapat	Helyezés
Tatabánya	1.
SBTC	2.
Videoton	3.

A góllövőlistán 3 tarjáni játékos is dobogós helyezést ért el. Vincze, Vasas és Csáki. Mindhárman Bronzcipősök lettek.

Történelmi mérkőzések

1972. szeptember 13., 20:00 - Olimpiai Stadion, Athén - 26,000 néző v.: Istalos (görög)
AEK Athén	3 – 1	' Salgótarjáni BTC'
Negrepontis 36' Savevski 43' Nikolaidis 77' (11-esből)	(2 – 0)	Jeck 66' Básti 46'

26 ezer néző előtt már az első félidőben 2 gólos hátrányba került a vendég SBTC. Ennek tudatában, sokkal motiváltabban léptek pályára a hőn szeretett salgótarjáni játékosok a második félidőben. A dolgok viszont nem úgy alakultak, ahogy azt ők szerették volna, hiszen egy vitatható eset után Nikolaidis 11-esével már 3:0 állt az eredményjelzőn. Becsületére legyen mondva a "bányászoknak",életben tartva a reményeket, a visszavágóra, hogy nem adták fel, aminek később meg is lett az eredménye, mert a salgótarjániaknak juttatak egy jogos 11-est, amit higgadtan értékesített is Jeck Ferenc.

1972. szeptember 27., 17:00 - Kohász Stadion, Salgótarján - 6,000 néző v.: Kiss (magyar)
' Salgótarjáni BTC'	1 – 1	AEK Athén
Básti 56' (11-esből) Szalai 36' Szojka  65' Menczel 44'	(0 – 0)	Negrepontis 85' Savevski 55'

A borús, esős idő ellenére, 6000 néző mégis kilátogatott az "ország legszebb fekvésű stadionjába". Jól kezdtek a hazai feteke - fehérek, sorozatos támadásokat vezettek, ám gólt nem sikerült szerezniük. Aztán a 2.félidőben Moór Ede edző cserélt, aminek az 52. percben meg is lett a jutalma. Az egyik tarjáni támadót nem sikerült szerelniük a görögöknek a 16-oson belül, amiért a játékvezető büntetőt ítélt. A labda mögé a közönség kedvence Básti István állt, aki nem hibázott. Így már csak 1 gól hiányzott, és Salgótarján első számú csapata történelmet írhat. Ám kitámadtak, amit a rutinosabb görögök könyörtelenül kihasználtak és a mérkőzés végén egyenlítettek. A csata végén a tarjáni B-közép ütemes tapssal jutalmazta a két csapat megalkuvást nem ismerő futballját. Ezáltal a görög csapat jutott tovább a következő körbe ahol a Liverpool-lal csapott össze.

Az induló

Fekete-fehér amatőr gárda, senkitől sem fél, a harcot állja, esőben, sárban, hogyha fúj a szél. Szurkolók száza, szívébe zárja, győzelmet remél. Mindig a helyén a szívünk, bárki az ellenfél. Az SBTC tizenegy, mindig a győzelemre megy, három-négy gólt, megbabonáz, zúg a nép, huj-hajrá! Jól vigyázz! Büszke szép zászlónk, ha lobog, még a kék ég is mosolyog, rajta hát, stécé, rajta hát, stécé, Színeinknek győznie kell!!

Külső hivatkozások

• Az SBTC hivatalos oldala
• Az SBTC adatlapja a magyarfutball.hu-n
• A csapat nemzetközi kupamérkőzései és hazai kupadöntői