Szojka Ferenc (Salgótarján, 1931. április 7. – Salgótarján, 2011. szeptember 17.) magyar válogatott labdarúgó. Az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett és pályára lépett az 1958-as világbajnokságon is.
1946-tól húsz éven át játszott Salgótarjáni színekben jobbfedezetként. A csapat elsőszámú irányítója volt, amit kitűnően megoldott. Összesen 369 bajnoki mérkőzésen szerepelt, ebből 324 NB I-es, 1956-ban az év labdarúgója lett.
1954 és 1960 között 28 alkalommal szerepelt a válogatottban és 1 gólt szerzett.1952-ben Helsinkiben kerettag volt az olimpián, de nem lépett pályára, így aranyérmet nem nyert. Két világbajnokságon vett részt. 1954-ben a svájci világbajnokságon ezüstérmet szerzett és az 1958-as svédországi világbajnokságon is szerepelt a magyar válogatottban. Legemlékeztesebb válogatott mérkőzése 1957. október 6-án a francia válogatott ellen volt, ahol 2-0-ra győztünk.
A vidéki játékosok közül, Buzánszky Jenő mellett – ő volt az, aki a leggyakrabban szóhoz jutott az Aranycsapatban, de ez azzal járt, hogy 15 alkalommal balfedezetként szerepelt, a klubjában megszokott jobbfedezet poszt helyett.
- Világbajnoki Ezüstérem (1954)
- 1956-ban az Év labdarúgójának választották.
- Nevét viseli a salgótarjáni Szojka Ferenc Stadion
- Örökös elnökségi tagjává is választotta egykori klubja, az SBTC
- A Magyar Sportért Díj II. fokozata (2011) [2]
Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés]
Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.
Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.
