1992–1993-as angol labdarúgó-bajnokság (első osztály)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Premier League
Bajnokság adatai
Szezon 1992–1993
Bajnokcsapat Manchester United (1. Premier League cím, 8. angol bajnoki cím)
Feljutott Ipswich Town
Middlesbrough
Blackburn Rovers
Kiesett Crystal Palace
Middlesbrough
Nottingham Forest
Nemzetközi kupaindulók
Bajnokok Ligája Manchester United
UEFA-kupa Aston Villa
Norwich City
Statisztika
Gólkirály Teddy Sheringham (22 gól)
Következő szezon →
(1993–94)

Az angol labdarúgó-bajnokság első osztályának 1992–1993-as szezonja volt a Premier League első szezonja. A bajnokságban 22 csapat vett részt, akik még az előző, megszűnt bajnokság, a The Football League szerint kerültek mind az első, mind az alacsonyabb osztályokba. A bajnok a Manchester United FC lett. Ez volt a klub első bajnoki címe 26 év óta. A The Football League egyébként ettől a szezontól kezdve a másod-, harmad- és a negyedosztály összefoglaló neve lett.

Áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szezon kezdete előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1992 májusában, a Premier League létrejöttekor egy 5 éves, 304 millió fontos szerződés köttetett, ez volt addig messze a legértékesebb szerződés a brit sport történetében.[1]

A szezon kezdete előtt nem sokkal több akkori jelentős játékos más csapatba igazolt. Ők voltak többek között Alan Shearer, aki a Southampton FC csapatától igazolt a Blackburn Rovers FC csapatához. Az átigazolás összegéről különböző információk keringtek, egyes hírek szerint 3,3,[2] mások szerint 3,4 [3] vagy 3,6 [4] millió font volt az átigazolás összege. Az viszont biztos, hogy az összeg akkor brit átigazolási rekord volt. Rajta kívül még több játékos váltot csapatot 2 millió font körüli összegért, például David Rocastle, aki az Arsenaltól a Leedshez igazolt,[5] Dean Saunders, aki a későbbi ezüstérmes Aston Villa FC csapatához szerződött,[6] valamint Teddy Sheringham, aki a Tottenhamért hagyta el Nottinghamet.[7]

A bajnokság lebonyolítása maradt ugyanaz, mint a Football League-ben volt, vagyis 22 csapat indult, és ezek mindegyike minden más csapattal játszott, így alakult ki a 42. mérkőzés. A korábbi másodosztályból az Ipswich, a Middlesbrough, valamint a rájátszás megnyerése után a Blackburn jutottak fel.[8]

A szezon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Premier League első bajnoka a Manchester United lett. A klub ezelőtt 26 évvel nyert utoljára bajnoki címet. Tíz ponttal végeztek az Aston Villa előtt, akik sokáig vezették a bajnokságot, csak a bajnokság végén szorultak a második helyre. Karácsonykor a Norwich City FC is vezette a bajnokságot, annak ellenére, hogy negatív gólkülönbséggel rendelkezett, mivel a szezon elején 7–1-es vereséget szenvedett a Blackburntől. A Blackburn, aki hosszú idő után először szerepelt az első osztályban, újoncként rögtön a negyedik helyen végzett.

Miután a Nottingham Forest a szezon kezdetekor eladta kulcsjátékosait, Sheringhamet és Des Walkert, szinte teljesen esélytelen volt a bentmaradás kiharcolására. Kiesésük május elején, a Sheffield United FC elleni vereség után vált biztossá. Brian Clough, aki ekkor már 18 éve volt a csapat edzője, és bajnoki címet, valamint 2 BEK-et és 4 ligakupát nyert csapatával, ekkor mondott le.

Változások a csapatok edzőinél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Glenn Hoddle, a Chelsea új edzője a szezon végétől.

Az egyetlen edző, akit szezon közben bocsátottak el állásából, a Chelsea edzője, Ian Porterfield volt, akit februárban küldtek el a csapat gyenge teljesítménye miatt. Helyére ideiglenesen David Webb került, aki az FA-kupa 1970-es döntőjében gólt szerzett a csapat színeiben.[9] Vele a szezon végén nem hosszabbítottak szerződést, helyére a Swindon Town FC korábbi edzője, Glenn Hoddle került.[10][11]

A szezon végén további három csapatnál történt edzőváltás. A Crystal Palace-nál Steve Coppell a csapat kiesése után lemondott, helyére Alan Smith került.[12] Ugyancsak lemondott, 18 év után, a Nottingham Forest vezetőedzője, Brian Clough, aki ezalatt több hazai és nemzetközi címet is szerzett csapatával. Helyére korábbi játékosa, Frank Clark került, aki azelőtt a Leyton Orient edzője volt.[13] A harmadik edzőváltás a Tottenhamnél történt, ahol a szezon végén Osvaldo Ardiles került a csapathoz, az eredetileg megbízottként tevékenykedő, mégis egy évig a csapatnál maradó Doug Livermoret.[14][15][16]

Végeredmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Csapat Mérk. Gy D V RG KG GK Pont Megjegyzés
1 Manchester United 42 24 12 6 67 31 +36 84 Bajnokok Ligája
2 Aston Villa 42 21 11 10 57 40 +17 74 UEFA-kupa
3 Norwich City 42 21 9 12 61 65 −4 72
4 Blackburn Rovers 42 20 11 11 68 46 +22 71
5 Queens Park Rangers 42 17 12 13 63 55 +8 63
6 Liverpool 42 16 11 15 62 55 +7 59
7 Sheffield Wednesday 42 15 14 13 55 51 +4 59
8 Tottenham Hotspur 42 16 11 15 60 66 −6 59
9 Manchester City 42 15 12 15 56 51 +5 57
10 Arsenal 42 15 11 16 40 38 +2 56 KEK
11 Chelsea 42 14 14 14 51 54 −3 56
12 Wimbledon 42 14 12 16 56 55 +1 54
13 Everton 42 15 8 19 53 55 −2 53
14 Sheffield United 42 14 10 18 54 53 +1 52
15 Coventry City 42 13 13 16 52 57 −5 52
16 Ipswich Town 42 12 16 14 50 55 −5 52
17 Leeds United 42 12 15 15 57 62 −5 51
18 Southampton 42 13 11 18 54 61 −7 50
19 Oldham Athletic 42 13 10 19 63 74 −11 49
20 Crystal Palace 42 11 16 15 48 61 −13 49 Kiesett
21 Middlesbrough 42 11 11 20 54 75 −21 44
22 Nottingham Forest 42 10 10 22 41 62 −21 40

Egyéni elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A játékosok szövetsége (PFA a szezon végén a legjobb játékosnak járó díjat az Aston Villa FC veterán hátvédjének, Paul McGrathnak ítélték. A második helyen Paul Ince, míg a harmadikon Alan Shearer végzett. Az év fiatal játékosa Ryan Giggs lett. Giggs, aki ebben az évben Nick Barmbyt és Roy Keane-t megelőzve tudott nyerni, lett az első játékos, akinek kétszer sikerült nyernie.

A szakírók szövetsége (FWA) által a legjobb játékosnak járó elismerést Chris Waddle kapta. Waddle, aki három év után tért vissza Angliába, a Sheffield Wednesday FC történetének első játékosa, aki ezt a díjat megkapta.

A PFA ennek a szezonnak a végén is kiválasztotta az év álomtizenegyét. A csapatban négy manchesteri (Giggs, Ince, Peter Smeichel, Gary Pallister) és két leedsi (Tony Dorigo, Gary Speed) található. A csapatnak tagja volt még McGrath, Keane, Shearer, Bardsley (Queens Park Rangers) és Ian Wright. Az év edzője a manchesteri Alex Ferguson lett.[17]

Góllövőlista[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teddy Sheringham, az ezévi gólkirály

A Premier League első szezonjának gólkirálya Teddy Sheringham lett, aki 22 találattal végzett a góllövőlista élén. Ebből egyet még a Nottingham színeiben szerzett, a maradék 21-et pedig a Tottenham játékosaként.[18]

Név Gól Csapat
Teddy Sheringham 22 Tottenham Hotspur
Les Ferdinand 20 Queens Park Rangers
Dean Holdsworth 19 Wimbledon
Micky Quinn 17 Coventry City
Alan Shearer 16 Blackburn Rovers
David White Manchester City
Chris Armstrong 15 Crystal Palace
Brian Deane Sheffield United
Matthew Le Tissier Southampton

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ball, Peter: Premier League kicks off with £304m TV deal. The Times, 1992. május 19. (Hozzáférés: 2009. január 16.)
  2. The Kenny Dalglish file. BBC, 1998. augusztus 27. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  3. Shearer to move for £3.4 million. The Times, 1992. július 27. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  4. Kannas, Sofia: Can money buy success?. The Football Association, 2004. július 22. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  5. Ross, Ian: Rocastle completes transfer to Leeds. The Times, 1992. július 24. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  6. White, Clive: Saunders signs for Villa after compromise deal. The Times, 1992. szeptember 11. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  7. Signy, Dennis: Sheringham joins Spurs in £2.1m deal. The Times, 1992. augusztus 28. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  8. England 1991/1992. Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation, 2004. június 5. (Hozzáférés: 2009. január 15.)
  9. Signy, Dennis: Chelsea appoint Webb to revive glory days. The Times, 1993. február 16. (Hozzáférés: 2009. január 15.)
  10. Pike, Keith: Webb's brief reign brought to an end. The Times, 1993. május 12. (Hozzáférés: 2009. január 15.)
  11. Goodbody, John: Hoddle aims to give Chelsea a touch of class. The Times, 1993. június 5. (Hozzáférés: 2009. január 15.)
  12. Ross, Ian: Anderson takes over at Barnsley. The Times, 1993. június 4. (Hozzáférés: 2009. január 15.)
  13. Pike, Keith: Clark to succeed Clough as Forest manager. The Times, 1993. május 13. (Hozzáférés: 2009. január 15.)
  14. Loyalty of fans and players is unshaken – Terry Venables and Alan Sugar. The Times, 1993. június 15. (Hozzáférés: 2009. január 15.)
  15. Ardiles upholds tradition. The Times, 1993. június 21. (Hozzáférés: 2009. január 15.)
  16. Manager List. Tottenham Hotspur F.C.. (Hozzáférés: 2009. január 15.)
  17. Barnes, Stuart. News of the World Football Annual 2007–2008. HarperSport, 62. o (2007). ISBN 0-0072-5555-1 
  18. Bateson, Bill, Albert Sewell. News of the World Football Annual 1993–1994. Invincible Press, 56. o (1993). ISBN 0-8554-3208-X