1994–1995-ös angol labdarúgó-bajnokság (első osztály)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Premier League
Bajnokság adatai
Szezon 1994–1995
Bajnokcsapat Blackburn Rovers (1. Premier League-cím, 3. angol bajnoki cím)
Feljutott Crystal Palace
Leicester City
Nottingham Forest
Kiesett Crystal Palace
Ipswich Town
Leicester City
Norwich City
Nemzetközi kupaindulók
Bajnokok Ligája Blackburn Rovers
UEFA-kupa Leeds United
Liverpool
Manchester United
Nottingham Forest
KEK Everton
Statisztika
Gólkirály Alan Shearer (34 gól)
Összes gól 1195
Gólátlag 2,58
← Előző szezon
(1993–94)
Következő szezon →
(1995–96)

Az angol labdarúgó bajnokság első osztályának 1994–1995-ös kiírása a Premier League harmadik szezonja volt. Ez volt az utolsó idény, amikor 22 csapat vett részt a bajnokságban. A Blackburn Rovers lett a bajnok, a Manchester United végzett a második helyen, a Nottingham Forest pedig harmadik lett. Az idény végén rendhagyó módon négy csapat esett ki.

Feljutó csapatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Crystal Palace és a Nottingham Forest automatikusan feljutott, míg a Leicester City rájátszásban vívta ki az élvonalbeli szereplést.

Botrányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1995 januárjában a Manchester United francia csatára, Eric Cantona megrúgott egy őt szidalmazó Crystal Palace-szurkolót a két csapat 1-1-es meccsén. 200 ezer fontra és 14 nap letöltendő börtönbüntetésre ítélték, utóbbit később 120 óra közmunkára módosították.

A Chelsea középpályását, Dennis Wise-t rongálással és testi sértéssel vádolták, miután megtámadott egy taxist saját autójában. Három hónap börtönre ítélték, de később elengedték a büntetést.

Az Arsenal középpályása, Paul Merson 1994 novemberében bevallotta, hogy alkohol-, kokain- és szerencsejátékfüggő. Három hónapos elvonókúrán vett részt, majd visszatérhetett a pályára.

1995 februárjában a Crystal Palace játékosa, Chris Armstrong megbukott egy drogteszten, de eltiltás helyett mindössze egy négy hétig tartó kúrán kellett részt vennie. Ő volt az első Premier League-játékos, akiről kiderült, hogy kábítószert fogyasztott. Végül ő lett csapata házi gólkirálya, de a Palace végül kiesett.

Az Arsenal menedzserét, George Grahamet 1995 februárjában csaknem kilenc évnyi munka után kirúgták, miután kiderült, hogy illegális üzleteket kötött egy norvég ügynökkel, Rune Haugéval. Grahamet az Angol Labdarúgó-szövetség egy évre eltiltotta a labdarúgástól.

Átigazolások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szezon kezdete előtt nem sokkal a Blackburn Rovers megdöntötte az angol átigazolási rekordot, amikor 5 millió fontért leigazolta Chris Suttont a Norwich Citytől. Januárig kellett csak várni az újabb rekorddöntésre, akkor a Manchester United 6 millió fontért igazolta le Andy Cole-t a Newcastle Unitedtől, ráadásul még a szarkáknak adta a körülbelül 1 millió fontot érő Keith Gillespie-t is.

További említésre méltó átigazolások: Vinny Samways (a Tottenham Hotspurtől az Evertonhoz 2 millió fontért), David Rocastle (a Manchester Citytől a Chelsea-hez 1,25 millió fontért), Jürgen Klinsmann (a Monacótól a Tottenham Hotspurhöz 2 millió fontért), John Scales (a Wimbledontól a Liverpoolhoz 3 millió fontért), Paul Kitson (a Derby Countytól a Newcastle Unitedhez 2,2 millió fontért).

Európai kupaszereplést kivívó csapatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bajnoki címet a Blackburn Rovers hódította el, 1914 óta először. A bajnokság utolsó napján megelőzhette volna őket a Manchester United, hiszen 2-1-re kikaptak a Liverpooltól, de a United csak egy 1-1-es döntetlent ért el a West Ham United ellen. Bajnoki címének köszönhetően a Blackburn indulhatott a Bajnokok Ligájában.

A második helyen végző Manchester United az UEFA-kupára kvalifikálta magát, csakúgy, mint a harmadik Nottingham Forest, a negyedik Liverpool és az ötödik Leeds United. A KEK-ben az Everton képviselhette Angliát.

Kieső csapatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szezon előtt az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) úgy döntött, hogy 20-ra csökkenti a részt vevő csapatok számát, ezért az idény végén négy csapat esett ki a másodosztályba és csak kettő jutott fel. A Division One-ból ugyanígy négyen estek ki és ketten jutottak fel a Division Two-ból.

Az Ipswich Town végzett az utolsó helyen, a szezon során 92 gólt kapott a csapat és mindössze hét győzelmet aratott. Előttük végzett a nyolc év után először feljutó Leicester City hat győzelemmel. A huszadik a Norwich City lett, mely az idény első felében a felsőházban volt, de utolsó 20 mérkőzéséből mindössze egyet nyert meg. A Crystal Palace kiesése az utolsó fordulóban vált biztossá, amikor a csapat 3-2-es vereséget szenvedett a Newcastle Unitedtől.

Egyéni díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Változások a menedzserek között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Végeredmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Csapat Mérk. Gy D V RG KG GK Pont Megjegyzés
1 Blackburn Rovers 42 27 8 7 80 39 +41 89 Bajnokok Ligája
2 Manchester United 42 26 10 6 77 28 +49 88 UEFA-kupa
3 Nottingham Forest 42 22 11 9 72 43 +29 77
4 Liverpool 42 21 11 10 65 37 +28 74
5 Leeds United 42 20 13 9 59 38 +21 73
6 Newcastle United 42 20 12 10 67 47 +20 72
7 Tottenham Hotspur 42 16 14 12 66 58 +8 62
8 Queens Park Rangers 42 17 9 16 61 59 +2 60
9 Wimbledon 42 15 11 16 48 65 -17 56
10 Southampton 42 12 18 12 61 63 -2 54
11 Chelsea 42 13 15 14 50 55 -5 54
12 Arsenal 42 13 12 17 52 49 +3 51
13 Sheffield Wednesday 42 13 12 17 49 57 -8 51
14 West Ham United 42 13 11 18 44 48 -4 50
15 Everton 42 11 17 14 44 51 -7 50 KEK
16 Coventry City 42 12 14 16 44 62 -18 50
17 Manchester City 42 12 13 17 53 64 -11 49
18 Aston Villa 42 11 15 16 51 56 -5 48
19 Crystal Palace 42 11 12 19 34 49 -15 45 Kiesett a másodosztályba
20 Norwich City 42 10 13 19 37 54 -17 43
21 Leicester City 42 6 11 25 45 80 -35 29
22 Ipswich Town 42 7 6 29 36 93 -57 27

Góllövőlista[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Gólok Csapat
Alan Shearer 34 Blackburn Rovers
Robbie Fowler 25 Liverpool
Les Ferdinand 24 Queens Park Rangers
Stan Collymore 22 Nottingham Forest
Andy Cole 21 Manchester United/Newcastle United
Jürgen Klinsmann 20 Tottenham Hotspur
Matt Le Tissier 19 Southampton
Teddy Sheringham 18 Tottenham Hotspur
Ian Wright Arsenal
Uwe Rosler 15 Manchester City
Dean Saunders Aston Villa
Chris Sutton Blackburn Rovers

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1994–95 FA Premier League című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.