Luciano Pavarotti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luciano Pavarotti
Luciano Pavarotti 15.06.02 cropped2.jpg
Pavarotti egy 2002-es koncerten
Életrajzi adatok
Született 1935. október 12.
Modena, Olaszország
Elhunyt 2007. szeptember 6. (71 évesen)
Modena, Olaszország
Pályafutás
Műfajok opera, Pop
Aktív évek 1961-2006
Kapcsolódó előadó(k) A Három Tenor
Hangszer ének
Hang tenor

Luciano Pavarotti Signature.svg
Luciano Pavarotti aláírása

Luciano Pavarotti weboldala

Luciano Pavarotti (Modena, 1935. október 12.Modena, 2007. szeptember 6.) többszörös Grammy-díjas olasz operaénekes, a Három Tenor egyike.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luciano Pavarotti az észak-olaszországi Modena városában született egy viszonylag szegény családban, Fernando Pavarotti és Adele Venturi gyerekeként. A zenével hamar kapcsolatba került, ugyanis az édesapja amatőr tenorként énekelt a modenai kórusban. Az apa bár pékként dolgozott, rajongott az operáért így a kis Luciano a korszak ünnepelt tenoristáinak lemezein nőtt fel, így például Enrico Caruso lemezeit hallgatta. Emellett nagy hatással volt rá Giuseppe Di Stefano és a hollywoodi filmekkel népszerűvé vált tenorista és színész, Mario Lanza.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az apja hatására kezdett el kórusokban énekelni – a templomi kórusban és a helyi operakórusban is énekelt –, de közben kénytelen volt tanárként, majd később biztosítási ügynökként dolgozni. 19 éves korától kezdve képezte a hangját énektanároknál, Arrigo Pola, majd később Ettore Campogalliani voltak a tanárai, majd végül hat kemény év után 1961-ben debütált Reggio Emilia városában ahol Puccini Bohémélet című operájában, Rodolfo szerepét énekelte el. Pavarotti hangja lírai tenor volt, emiatt elsősorban Bellini és Donizetti operáinak tenor főszerepei feküdtek legjobban a hangjának.

Karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luciano Pavarotti 2003-ban, Sztrelnaban

A szélesebb körű ismertséget, nemzetközi karrierjének beindulását egy 1963-as beugrás hozta meg: a londoni Covent Garden-ben éppen egyik példaképét Giuseppe Di Stefano-t kellett helyettesítenie. Még ebben az évben a bécsi Staatsoperben, a londoni Covent Gardenben és az amszterdami operaházban lépett fel. 1965-ben lépett fel először a milánói Scala-ban,1968-ban a New York-i Metropolitanben. Az 1972-es Metropolitan-beli előadás után lett világhírű, ahol Donizetti: Az ezred lánya című operájában, Tonio áriájában ("Ah! Mes amis") egymás után kilenc magas „C"-t énekelt ki. Emiatt a nézők 17 alkalommal tapsolták vissza a színpadra. A világhír tévés szereplések és rangos koncertmeghívások sorával járt, és Pavarotti ekkor már egyike volt a legismertebb operaénekeseknek. Egymás után debütálhatott a világ leghíresebb operaházaiban: 1973-ban a párizsi operában és a chicagói Lyric operában. Amikor 1977-ben elindították a Közvetítések a Metropolitánból című televíziós szériát ő volt az első művek főszereplője. Az első Grammy-díjait is ebben az időszakban kapta, és ezeket még számos másik elismerés követte később. A nyolcvanas években 1981-ben Philadelphiában versenyt indított fiatal tehetségek számára, és a győztesekkel együtt lépett fel a gálaműsorban. Ő énekelte 1990-es olaszországi labdarúgó világbajnokság hivatalos dalát, Puccini Nessun Dorma-ját. Még ugyanebben az évben állt össze a Három Tenor Plácido Domingo, José Carreras és Pavarotti részvételével. A Három Tenor később futball világbajnokságon is együtt énekelt, Los Angelesben, Párizsban és a japán Yokohama városban is felléptek. Pavarotti nagyszabású szabadtéri koncerteket is tartott, mivel szándékában állt, hogy a legszebb áriákból és a legnépszerűbb dalokból összeállított műsorával azokhoz is szólhasson, akik amúgy nem tudnak, nem akarnak operaházakba járni. 1991-ben 150 ezer néző előtt lépett fel a londoni Hyde Parkban, két évvel később pedig félmilliónál is többen hallgatták New Yorkban, a Central Parkban, de énekelt az Eiffel-torony lábánál is, 300 ezer néző előtt. Luciano Pavarotti 2006. február 10-én lépett utoljára közönség elé, Puccinitől a "Nessun Dorma"-t adta elő a 2006-os torinói Téli Olimpiai Játékok megnyitó ünnepségén. 2007. szeptember 6-án hajnalban, 71 éves korában hasnyálmirigyrákban elhunyt.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Noce d'Oro Nemzeti Díj,
  • Luigi Illica Nemzetközi Díj,
  • Arany Orfeusz 1. díja,
  • 1978 Grammy-t kapott "Best Classical Vocal Soloist Performance"; valamint a további években még 4 Grammy-t tehetett zsebre.
  • 1998 megkapta "Grammy Legend Award"-ot
  • 2001 Pavarotti megkapta a World Social Award-ot

Lemezei (kivonat)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szólóalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cím Média Év
Primo Tenore CD 1971
Luciano Pavarotti – O Sole Mio – Favourite Neapolitan Songs CD 1979
Gálakoncert a Royal-Albert-Hall-ban CD 1982
Mattinata CD 1983
Passione; Nápolyi dalok CD 1985
Mancini, Henry: Volare CD 1987
Pavarotti at Carnegie Hall CD 1988
Tutto Pavarotti – Songs and Arias CD 1989
Pavarotti a Hyde Park-ban CD 1991
Mamma CD 1991 Decca
Opera-Duettek CD 1991
Áriák CD 1991
Pavarotti in Concert CD 1991
The Essential Pavarotti – A Selection Of His Greatest Recordings CD 1991
A Night In Central Park CD 1994
Az egész szívem a tiéd CD 1994
Pavarotti Plus CD 1995
The Classic Christmas Album CD 1996
Pavarotti Hits And More CD 1997
The Greatest Tenors of the Century CD 1998
The Essential Romantic Collection CD 2001
Live Recital CD 2001
Italian Popular Songs CD
The Pavarotti Edition CD
O Holy Night 2005
Pavarotti, Luciano – The Best 2005

Operák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cím Média Év
Rossini, Gioacchino: Stabat Mater CD 1971
Puccini, Giacomo: Bohémélet CD 1973
Puccini, Giacomo: Madama Butterfly CD 1974
Mascagni, Pietro: Cavalleria Rusticana CD 1978
Donizetti, Gaetano: La Favorita CD 1978
Donizetti, Gaetano: Requiem CD 1980
Rossini, Gioacchino: Gugliemo Tell CD 1980
Verdi, Giuseppe: La Traviata CD 1981
Boito, Arrigo: Mefistofele CD 1985
Bellini, Vincenzo: Norma CD 1988
Verdi, Giuseppe: Aida CD 1989
Donizetti, Gaetano: Maria Stuarda CD 1990
Donizetti, Gaetano: L’elisir d’amore CD 1990
Verdi, Giuseppe: Luisa Miller CD 1991
Verdi, Giuseppe: Otello CD 1991
Verdi, Giuseppe: Rigoletto CD 1991
Verdi, Giuseppe: Un Ballo in Maschera CD 1991
Bellini, Vincenzo: La Sonnambula CD 1991
Giordano, Umberto: Andrea Chénier CD 1991
Bellini, Vincenzo: I Puritani CD 1991
Donizetti, Gaetano: La Fille du Régiment CD 1991
Mascagni, Pietro; Leoncavallo, Ruggiero: Cavalleria Rusticana/Pagliacci CD 1991
Puccini, Giacomo: Madama Butterfly CD 1991
Puccini, Giacomo: Tosca CD 1991
Puccini, Giacomo: Turandot CD 1991
Donizetti, Gaetano: Lucia di Lammermoor CD 1991
Strauss, Richard: Der Rosenkavalier CD 1991
Bellini, Vincenzo: Beatrice di Tenda CD
Verdi, Giuseppe: La Traviata CD 1992
Leoncavallo, Ruggiero: I Pagliacci CD 1993
Puccini, Giacomo: Manon Lescaut CD 1993
Verdi, Giuseppe: Macbeth CD 1994
Verdi, Giuseppe: Il Trovatore CD 1995
Verdi, Giuseppe: I Lombardi CD 1997
Rossini, Gioacchino: Petite messe solennelle; Stabat Mater CD 1998
Verdi, Giuseppe: Il Trovatore CD 1998
Verdi, Giuseppe: Un Ballo in Maschera CD 1998
Ponchielli, Amilcare: La Gioconda 2005 CD 2005
Verdi, Giuseppe: Ernani 2005 CD 2005
Boito, Arrigo: Mefistofele 2005 CD 2005
Mozart, Wolfgang Amadeus: Idomeneo re di Creta CD 2006
Rossini, Gioacchino: Guglielmo Tell CD 2006
Donizetti, Gaetano: L’Elisir d’amore CD 2006
Verdi, Giuseppe: Il Trovatore CD 2007

Közös produkciók(Pavarotti & Friends, The Three Tenors)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cím Média Év
The Three Tenors – In Concert – Rome 1990 CD 1990
The Three Tenors – Paris 1998 CD 1998
The Best of the 3 Tenors CD 2002
The Very Best Of The Three Tenors CD 2004
Pavarotti & Friends CD 1992
Pavarotti & Friends 2 CD 1995
Pavarotti & Friends for War Child CD 1996
Pavarotti & Friends Together For The Children Of Bosnia CD 1996
Pavarotti & Friends For The Children Of Liberia CD 1998
Pavarotti & Friends For The Children Of Guatemala And Kosovo CD 1999
Pavarotti & Friends for Cambodia and Tibet CD 2000

Egyéb tevékenységek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmen – a televízióban – DVD-n[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mondj igent Giorgionak!(„Yes, Giorgio") (1982)

A film főszerepét játszotta el, amely azonban nem hozta meg a várt sikert.

Könyv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önéletrajzát „Én, Luciano Pavarotti" címen adta ki.

Közös felvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Három Tenor mellett fellépett több könnyűzenei produkcióban is, jótékonysági céllal közös felvételt készített Miss Sarajevo címmel a U2 együttessel. 2003-as Ti Adoro című lemezén többek között a legendás rockgitárossal, Jeff Beckkel is dolgozott együtt. Fellépett a Queen emlékkoncertjén, ahol Brian May-jel közösen a Too Much Love Will Kill You című Queen nótát adták elő. Jótékonysági célból föllépett Jon Bon Jovi-val is, akivel a Let It Rain című számot adta elő, több mint 30 gyerekénekes vokális segítségével; együtt adta elő élőben a Viva Forever c. dalt a Spice Girls-szel.

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Humanitárius tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon fontosnak tartotta a jótékonykodást, több jótékonysági koncerten vett részt világszerte és a boszniai háborút követően, boszniai művészek számára létrehozta a Pavarotti Music Center-t Mostar-ban. 1994-ben alapították meg a Pavarotti és Barátai elnevezésű jótékonysági alapítványt, amelynek célja a koncertekből és a lemezeladásokból származó bevételekkel a hátrányos helyzetű gyermekeket támogatása. Az alapítvány sikeresnek bizonyult: sok pénzt sikerült eljuttatni a rászorulóknak többek közt a boszniai és iraki árváknak vagy akár az angolai iskolaépítési programot is meg lehet említeni.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]