Beatrice di Tenda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Beatrice di Tenda Vincenzo Bellini 1833. március 16-án, velencében bemutatott kétfelvonásos operája. A darab az ősbemutatón megbukott, ezért Bellini módosított az opera záróképén: eredetileg a címszereplő cebalettájával ért véget az opera, ennek helyébe a zeneszerző később egy kettőst írt Orombello és Beatrice számára. A darab 1959-es palermói újra-felfedezésekor a karmester, Vittorio Guio, egy másik módosítást hajtott végre: megrövidítve visszaállította a cabalettát, majd egy beiktatott kórusjelenettel zárta le az operát. Ma általában a Beatrice–Orombello kettőssel zárják az operát a különböző előadásokon.

Az opera szereplői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Beatrice de Lascari, Tenda hercegnője, Facino Cane özvegye koloratúrszoprán
Agnese del Mainio mezzoszoprán
Filippo Maria Visconti, Milánó hercege bariton
Orombello, Ventimiglia lordja, Beatrice titkos imádója tenor
Anichino, Orombello barátja, Milánó korábbi hercege, Beatrice előző férje tenor
Rizzardo del Maino, Agnes bátyja, Filippo bizalmasa tenor
  • Történik: 1418-ban, a Milánó melletti Binasco várában

Az opera cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filippo hatalma és vagyona biztosítása érdekében feleségül akarja venni a korábbi milánói herceg feleségét. Beatrice azonban Orombellóba szerelmes, akitől névtelen levélben kéri, hogy mentse meg őt a herceg zaklatásaitól. Orombellót a nevelője és Anichino óvatosságra inti. A férfi azt hiszi, hogy Agnese írta a levelet, ezért felkeresi. Mikor kiderül, hogy ez nem igaz, Agnese bosszút esküszik Beatrice ellen, aki közben a herceg felesége lett. Filippo durván bánik új feleségével, és nem sokkal az esküvő után összeesküvéssel vádolja meg. Az asszony tagadja a vádakat: ha a férfi életére törne, nem emelte volna maga mellé a trónra. A hercegnő előző férje szobra előtt találkozik Orombellóval, aki hűségéről biztosítja. Találkájukat Filippo és Agnese zavarja meg. Beatrice hiába bizonygatja ártatlanságát, Orombellóval együtt börtönbe vetik.

II. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tárgyalóteremben mindenki biztos a vádlott halálbüntetésében. Elővezetik a kínvallatástól legyengült Orombellót. Agnesét fűti a bosszúvágy, de egyre jobban szánja úrnőjét. Anichino határozottan tiltakozik a halálbüntetés ellen, de Filippo meginghatatlannak látszik döntésében. Anichino figyelmezteti a herceget, hogy a nép ellene van. Filippo erre bezáratja a kapukat, majd lefolytatja a tárgyalást. Hűtlenséggel és árulással vádolja Beatricét. Orombello a kínpadon vallott, de most visszavonja vallomását. Filippo már hajlana a kegyelemre, amikor hozzák a hírt a lázadásról. Ez pecsételi meg a vádlottak sorsát: a herceg a hír hallatára aláírja a halálos ítéletet. A siralomházban egykori udvarhölgyei siratják Beatricét, aki méltósággal néz szembe as halállal. Agnese bevallja neki, hogy ő vádolta be a herceg előtt, mert szerelmes volt Orombellóba. Beatrice vérpadra vonulásával ér véget az opera.

Hangfelvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

BeatriceJoan Sutherland, Filippo – Cornelius Opthof, Agnese – Josephine Veasy, OrombelloLuciano Pavarotti, Anichino – Jospeph Ward, Rizzardo – Joseh Ward. Közreműködik: a Londoni Szimfonikus Zenekar, az Ambrosian operakórus, vezényel: Richard Bonynge. A felvétel helye és ideje: Walthamstow Assembly Hall, 1966. Élő előadás-felvétel. A kiadás éve: 1980. DECCA 433 706-2 2 CD ADD Stereo

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Németh Amadé, Operaritkaságok, Zeneműkiadó, Bp., 1980, 427-429. p.
  • Winkler Gábor, Barangolás az operák világában I., Tudomány, Bp., 137-140. p.