Beatrice di Tenda

	Beatrice di Tenda
	tragédie lyrique; opera;
Eredeti nyelv	olasz
Zene	Vincenzo Bellini
Szövegkönyv	Felice Romani
Felvonások száma	2 felvonás
Főbb bemutatók	1833. március 16. (La Fenice, Velence)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Beatrice di Tenda témájú médiaállományokat.

A Beatrice di Tenda Vincenzo Bellini 1833. március 16-án, Velencében bemutatott kétfelvonásos operája. A darab az ősbemutatón megbukott, ezért Bellini módosított az opera záróképén: eredetileg a címszereplő cebalettájával ért véget az opera, ennek helyébe a zeneszerző később egy kettőst írt Orombello és Beatrice számára. A darab 1959-es palermói újra-felfedezésekor a karmester, Vittorio Guio, egy másik módosítást hajtott végre: megrövidítve visszaállította a cabalettát, majd egy beiktatott kórusjelenettel zárta le az operát. Ma általában a Beatrice–Orombello kettőssel zárják az operát a különböző előadásokon.

Az opera szereplői[szerkesztés]

Szereplő	Hangfekvés
Beatrice de Lascari, Tenda hercegnője, Facino Cane özvegye	koloratúrszoprán
Agnese del Mainio	mezzoszoprán
Filippo Maria Visconti, Milánó hercege	bariton
Orombello, Ventimiglia lordja, Beatrice titkos imádója	tenor
Anichino, Orombello barátja, Milánó korábbi hercege, Beatrice előző férje	tenor
Rizzardo del Maino, Agnes bátyja, Filippo bizalmasa	tenor

Történik: 1418-ban, a Milánó melletti Binasco várában

Az opera cselekménye[szerkesztés]

I. felvonás[szerkesztés]

Filippo hatalma és vagyona biztosítása érdekében feleségül akarja venni a korábbi milánói herceg feleségét. Beatrice azonban Orombellóba szerelmes, akitől névtelen levélben kéri, hogy mentse meg őt a herceg zaklatásaitól. Orombellót a nevelője és Anichino óvatosságra inti. A férfi azt hiszi, hogy Agnese írta a levelet, ezért felkeresi. Mikor kiderül, hogy ez nem igaz, Agnese bosszút esküszik Beatrice ellen, aki közben a herceg felesége lett. Filippo durván bánik új feleségével, és nem sokkal az esküvő után összeesküvéssel vádolja meg. Az asszony tagadja a vádakat: ha a férfi életére törne, nem emelte volna maga mellé a trónra. A hercegnő előző férje szobra előtt találkozik Orombellóval, aki hűségéről biztosítja. Találkájukat Filippo és Agnese zavarja meg. Beatrice hiába bizonygatja ártatlanságát, Orombellóval együtt börtönbe vetik.

II. felvonás[szerkesztés]

A tárgyalóteremben mindenki biztos a vádlott halálbüntetésében. Elővezetik a kínvallatástól legyengült Orombellót. Agnesét fűti a bosszúvágy, de egyre jobban szánja úrnőjét. Anichino határozottan tiltakozik a halálbüntetés ellen, de Filippo meginghatatlannak látszik döntésében. Anichino figyelmezteti a herceget, hogy a nép ellene van. Filippo erre bezáratja a kapukat, majd lefolytatja a tárgyalást. Hűtlenséggel és árulással vádolja Beatricét. Orombello a kínpadon vallott, de most visszavonja vallomását. Filippo már hajlana a kegyelemre, amikor hozzák a hírt a lázadásról. Ez pecsételi meg a vádlottak sorsát: a herceg a hír hallatára aláírja a halálos ítéletet. A siralomházban egykori udvarhölgyei siratják Beatricét, aki méltósággal néz szembe as halállal. Agnese bevallja neki, hogy ő vádolta be a herceg előtt, mert szerelmes volt Orombellóba. Beatrice vérpadra vonulásával ér véget az opera.

Hangfelvételek[szerkesztés]

Beatrice – Joan Sutherland, Filippo – Cornelius Opthof, Agnese – Josephine Veasy, Orombello – Luciano Pavarotti, Anichino – Jospeph Ward, Rizzardo – Joseh Ward. Közreműködik: a Londoni Szimfonikus Zenekar, az Ambrosian operakórus, vezényel: Richard Bonynge. A felvétel helye és ideje: Walthamstow Assembly Hall, 1966. Élő előadás-felvétel. A kiadás éve: 1980. DECCA 433 706-2 2 CD ADD Stereo