Norma (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Norma Vincenzo Bellini kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Felice Romani írta Alexandre Soumet Norma, ossia L'infanticidio című műve alapján. Ősbemutatójára 1831. december 26-án került sor a milánói La Scala operaházban. Az egyik legszebb bel canto operaként tartják számon. Egyes feltételezések szerint Budapest egyik legkedveltebb kirándulóhelyének a neve, Normafa is az operából eredeztethető.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Pollio, római proconsul Galliában tenor
Oroveso, druida főpap basszus
Norma, a lánya, a druidák főpapnője szoprán
Adalgisa, a druidák templomának ifjú papnője szoprán vagy mezzoszoprán
Clotilde, Norma bizalmasa mezzoszoprán
Flavio, Pollione barátja tenor
Druidák, bárdok, papnők, gall, harcosok, katonák.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Gallia
Idő: Kr.e., a római hódítások idején

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A druidák szent ligetében gall papok és papnők gyülekeznek és Normát, vezetőjüket várják, akinek a hold feljövetelekor meg kell adnia a jelet a rómaiak elleni harcra. Norma szerelmes a római prokonzulba, Pollionéba, aki azonban már Adalgisa, az ifjú papnő iránt vonzódik. Norma mit sem sejtve erről elvégzi a ceremóniát, de még mielőtt kiadná a parancsot a háborúra, a holdistennőhöz imádkozik békéért. Adalgisa gyötrődik: szent esküje tiltja a szerelmet, amit ráadásul tetőz, hogy a szeretett férfi ellenség. Pollione sürgeti a lányt hogy szökjenek együtt Rómába. Ekkor Adalgisa Normát is beavatja titkába, akit mélyen megrendít sorsuk azonossága és felmenti a lányt esküje alól. Mikor azonban értesül, hogy Adalgisa tulajdonképpen Pollionéba szerelmes, éktelen haragra gerjed.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Norma felindulásaiban gyermekei életére tör, kiknek Pollione az apjuk, de nem képes ily szörnyű tettre. Bizakodik, hogy Pollione megbánja majd hűtlenségét és visszatér hozzá. Jelt ad a rómaiak elleni háború megindítására. Pollione a gallok fogságába kerül és a hagyományok szerint fel kell majd áldozni a harci sikerek zálogául. Norma felajánlja Pollionénak, hogy megmenti, ha ő lemond Adalgisáról. A férfi azonban hajthatatlan. Norma saját magát kínálja fel áldozatul, mivel elárulta népét. Parancsot ad a máglya megépítésére. Eme önfeláldozás láttán újra feléled Pollione Norma iránt érzett szerelme. Az asszony a druidák vezérének gondjaira bízza gyermekeit és Pollionéval együtt a tűzbe veti magát.

Híres áriák, zeneművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyitány
  • Casta diva, Norma áriája (első felvonás)
  • Sola, furtiva al tempio, Norma és Adalgisa kettőse (első felvonás)
  • Ah! di qual sei tu vittima, Norma, Pollione és Adalgisa tercettje (első felvonás)
  • Teneri figli, Norma áriája (második felvonás)
  • Deh, con te, con te li prendi, Norma és Adalgisa kettőse (második felvonás)
  • Guerra, guerra! le galliche selve, kórus (második felvonás)
  • In mia man alfin tu sei, Norma és Pollione duettje (második felvonás)
  • Deh! non volerli vittime, finálé

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Majtényi Zoltán: Vincenzo Bellini: Norma in 55 híres opera. Budapest, 1993. Móra K. pp. 78–84 ISBN 9631171132
  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Norma (opera) témájú médiaállományokat.