Az alvajáró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alvajáró (La Sonnambula) Vincenzo Bellini kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Felice Romani írta. Ősbemutatójára 1831. március 6-án került sor Milánóban. Magyarországi bemutató: 1832. pesti Német színház.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Rodolfo gróf basszus
Teresa, molnárnő mezzoszoprán
Amina, Teresa fogadott leánya szoprán
Elvino, földbirtokos tenor
Lisa, kocsmárosné szoprán
Alessio, paraszt basszus
Jegyző tenor

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. kép: tér a kocsma előtt, háttérben egy malom

A falu népe vidáman ünnepli Aminát, aki ma adja kezét Elvinónak. Egyedül Lisa nem örül, mert ő szeretett volna a gazdag fiatalember hitvese lenni. Megérkezik a jegyző, aláírják a házassági szerződést, majd egy előkelő ismeretlen úr jelenik meg akiről még senki sem tudja hogy ő Rodolfó gróf. Teresa elmesél egy történetet a környék réméről aki éjjel szokta háborgatni a jámbor lelkeket. Az idegen nem hisz belőle egy szót sem, majd Lisával a fogadóba távozik.

2. kép: szoba a kocsmában

Lisa rettenetesen örül, mert a faluban ő tudta meg elsőnek, hogy az idegen nem más mint Rodolfó gróf. A grófot nem zavarja, hogy lelepleződött, sőt, udvarolgatni kezd Lisának. Egyszer csak a nyitott ablakon át egy fehér ruhás alak lép be a szobába. Lisa gyorsan elrejtőzik miközben elveszti kendőjét. Rodolfó meglepetten ismeri fel Aminát, aki csukott szemmel befekszik a gróf ágyába. A gróf, hogy elkerülje a kísértést csendesen távozik. A falu népe közben megtudta hogy tulajdonképpen a gróf az idegen és köszönteni jön az uraságot, legnagyobb meglepetésükre azonban Aminát találják a szobában. A hír eljut Elvinohoz, aki haraggal átkozza meg a hűtlennek hitt lányt és hallani sem akar többé róla.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. kép: a kastély felé vezető erdei út

A falu népe felkerekedett, hogy a grófi kastélyban kérje urát, bizonyítsa a kétségbeesett lány ártatlanságát. Maga Amina is jön, akiben csak Teresa anyai gondoskodása tartja a lelket. Szerencsétlenségükre találkoznak Elvinóval, aki dühében jegyese arcába vágja annak karikagyűrűjét.

2. kép: tér a kocsma előtt, háttérben egy malom

Másnap Lisa boldogan készül az esküvőre, már éppen indulnak amikor Rodolfó útjukat állja. Elmomdja, hogy került a szobájába Amina alvajáróként. A történetet azonban Elvino nem hiszi el, ahogy a falu népe sem. A nászmenet másodszor is elindul, de most Teresa állja útjukat és előveszi Lisa zsebkendőjét amelyet a gróf ágyában talált. Ebben a pillanatban Amina alvajáróként kilép a malom ablakán és egy vékony deszkán biztonsággal végigmegy a forgó malomkerekek felett. Most már Elvino is elhiszi a gróf magyarázatát, tehát már semmi nem akadályozza kettejük boldogságát.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eva Lind (Amina), William Matteuzzi (Elvino), Petteri Salomaa (Rodolfo gróf), Sonia Ganassi (Teresa) stb.; Holland Nemzeti Vándoropera Énekkara, Keletholland Zenekar, vez.: Gabriele Bellini (1991) Arts 47291-2

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lazarus, John: OPERA KÉZIKÖNYV
  • Várnai Péter: OPERALEXIKON,
  • Till Géza:Opera, Zeneműkiadó, Budapest