Alvajárás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alvajárás (szomnabulizmus, noktambulizmus) a paraszomniák, tehát alvás közben előforduló neurológiai problémák csoportjába tartozik. Az alvajárás az alvás bármelyik fázisában előfordulhat, és egyszerű tevékenységek, mozdulatok (felülés, felállás, visszafekvés) épp úgy jellemzőek lehetnek rá, mint az összetett cselekvések (takarítás, autóvezetés). Az alvajáró viselkedhet ártalmatlanul, de akár szélsőségesen erőszakossá is válhat. Az alvajárás állapota harminc másodperctől harminc percig is tarthat.

Oka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legutóbbi tudományos kutatásban sikerült lokalizálni az alvajárásért felelős egyik gént. [1]

Az erre hajlamos egyéneknél az altatók, illetve a skizofrénia elleni szerek elősegíthetik az alvajárás megjelenését. Spontán okozhatja még erős stressz vagy túlságosan erős fáradtság is.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyerekek 10%-a, valamint minden 50 felnőtt közül egy érintett az alvajárásban. Ha az egyik szülő alvajáró, 45%-os esélye van, hogy gyermeke szintén fogja mutatni ezen tüneteket, ha mindkét szülő érintett, az megjelenés valószínűsége 60%.

Mentális zavarok és pszichotróp szerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonyos esetekben az alvajárás tünetként jelentik meg mentális zavarok vagy pszichotróp szerek szedése következtében. Az alvajárás gyakrabban fordul elő skizofréniásoknál, vagy szorongásos zavarokkal küzdő pácienseknél, valamint 4–6-szor gyakrabban diagnosztizálják migrénben szenvedőknél, illetve Tourette-szindrómásoknál is.

Az alvajárás megjelenését segíthetik a következő pszichotróp gyógyszerek: chlorpromazine (Thorazine), perphenazine (Trilafon), lithium, benzodiazepine (Triazolam), amitriptylin (Elavel, Endep), Zolpidem (Ambien) és a béta blokkolók.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]