Boleyn Anna (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Boleyn Anna (olaszul: Anna Bolena) Gaetano Donizetti kétfelvonásos operája (opera seria). A szövegkönyvet Felice Romani írta Marie-Joseph de Chenier Henri VIII című drámája (amelyet a Ippolito Pindemonte fordításában ismert meg) valamint Alessandro Pepoli Anna Bolena című műve alapján. A művet 1830. december 26-án mutatták be először a milánói Teatro Carcanóban. A magyarországi ősbemutatóra 1833. augusztus 29-én került sor a Pesti Városi Német Színházban.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés Az ősbemutató szereposztása
Anna Bolena (Boleyn Anna) szoprán Giuditta Pasta
Enrico (VIII. Henrik) basszus Filippo Galli
Giovanna (Jane Seymour) mezzoszoprán Elisa Orlandi
Lord Rochefort (George Boleyn) basszus Lorenzo Biondi
Lord Percy tenor Giovanni Battista Rubini
Smeton (Mark Smeaton) alt Henriette Laroche
Hervey tenor Antonio Crippa
Udvaroncok, katonák, vadászok.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VIII. Henrik figyelmét Jane, feleségének udvarhölgye keltette fel. Annát figyelmeztetik támogatói, hogy úgy végezhet, mint elődje, Aragóniai Katalin. A király és új szeretője titokban találkoznak. Jane ugyan hűséget érez asszonya iránt, de a trón és a hatalom iránti vágy úrrá lesz rajta és kiköti a királynak, hogy csak akkor hajlandó folytatni a viszonyt, ha királyné lehet belőle. Henrik megígéri és máris azon töpreng, hogyan szabaduljon meg feleségétől. Eszközül azt a Lord Percyt szándékozik felhasználni, aki Anna udvarlója volt Henrik előtt és akit Henrik korábban száműzetett, de most visszatérhetett. A lord első útja a királynőhöz vezet. Smeaton, a királynő hű apródja (aki maga is szerelmes Annába) őrködik az ajtó előtt, de nem tudja megakadályozni, hogy a király rajuk ne törjön embereivel. A király házasságtöréssel vádolja meg feleségét és börtönbe záratja.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jane meglátogatja Annát és elmond mindent viszonyáról a királlyal, s arra kéri, hogy ismerje el bűnösségét, mert így talán megmentheti életét. A király bíróságot állít fel. Smeaton és Percy is úgy nyilatkoznak, hogy szerelmesek a királynéba. A bíróság megállapítja a bűntényt és mindenkit halálra ítél, de a király felajánlja Percynek a kegyelmet, de ő visszautasítja. Amíg Anna a börtönben a kivégzésre várakozik, addig a király feleségül veszi Janet.

Híres áriák, kórusművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Non v’ha sguardo cui sia dato - Anna koloratúráriája (első felvonás)
  • Tu mi lasci? - Henrik és Seymour kettőse (első felvonás)
  • Ah! Cosi nei di ridenti - Percy áriája (első felvonás)
  • É sgombro il loco - Smeaton cabalettaja (első felvonás)
  • Vivi tu, te ne scongiuro - Percy áriája (második felvonás)
  • Al dolce guidami castel natio - Anna áriája (második felvonás)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2