Tell Vilmos (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Tell Vilmos (franciául Guilaumme Tell) Gioacchino Rossini négyfelvonásos operája. Szövegkönyvét Etienne de Jouy és Hippolyte Bis írták Schiller Wilhelm Tell című drámája alapján. Ősbemutatójára 1829. augusztus 3-án került sor a párizsi operaházban. Ez Rossini utolsó operája. Hossza (több mint négy óra zene) valamint különleges követelményei (számos magas hang éneklése) miatt ritkán adják elő. Az opera nyitánya világhírű, gyakran felcsendül filmekben, rajzfilmekben. A nyitány az opera motívumait idézi fel, négy részből áll: békés bevezető dallam, majd egy vihar ábrázolása, az angolkürtre írt pásztordallam és befejezésképpen a csatába vágtató lovak dobogása, mely egyben a nyitány csúcspontja is. Magyarországon 1830-ban mutatta be a Fáji Hangművészeti Társaság, majd 1858-ban a Pesti Nemzeti Színház.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Tell Vilmos, svájci összeesküvő bariton
Melchtal Arnold, svájci összeesküvő tenor
Fürst Walter, svájci összeeskövő tenor
Melchtal, Arnold apja basszus
Jemmy, Tell fia szoprán
Gessler, Schwyz és Uri kantonok császári helytartója basszus
Rudolf, Gessler íjászainak vezére tenor
Ruodi, halász tenor
Leuthold, pásztor basszus
Mathilde, Habsburg hercegnő szoprán
Hevig, Tell felesége mezzoszoprán
Vadász basszus
Udvarhölgyek és urak, heroldok, apródok, katonák, őrök, vadászok, földművesek.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Svájc
Idő: 14. század

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy kis svájci faluban lakodalmat tartanak, melyet az idegen, Habsburg uralkodó önkényeskedése árnyékol be. Tell Vilmos megpróbálja meggyőzni Melchtal Arnoldot, hogy csatlakozzon a szabadságharchoz, de az ifjú szerelmes Mathilde, Habsburg hercegnőbe és ezért igyekszik az idegen hatalmasságok kedvében járni. Leuthold a pásztor önvédelemből megölt egy osztrák katonát ezért menekülni kényszerül. A halász vonakodik átvinni őt viharban a folyó túloldalára és végül Tell evez át vele. Gessler katonáinak senki sem árulja el Leuthold megmentőjének a nevét ezért bosszúból elhurcolják Melchtal apját.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mathilde hercegnő unja az udvari életet és nagyon vonzza a természet. Arnold és a hercegnő szerelmet esküsznek egymásnak, ám amikor az ifjú értesül apjának sorsáról (Gessler parancsára kivégezték), maga is beáll a szabadságharcosok sorába. Uri, Schwyz és Unterwalden kantonok vezetői megesküsznek, hogy együttes erővel szembeszállnak a zsarnokokkal.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gessler népünnepélyt rendez és megparancsolja a helybelieknek, hogy hajoljanak meg póznára akasztott kalapja előtt. Tell megtagadja a parancsot és ezért Gessler arra kényszeríti, hogy számszeríjával lelőjön egy almát fiának a fejéről. Tellnek sikerül a lövés. Ugyanakkor kijelenti, hogy ha fia meghalt volna, második nyila Gesslerrel végzett volna. Tell Vilmost ezért a kijelentéséért elfogják és halálra ítélik.

Negyedik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gessler és emberei a fogoly Tell Vilmossal a Vierwaldsätti-tavon hajóznak, amikor vihar támad. A bárkát egyedül Tell tudja kormányozni. Saját háza felé irányítja a hajót, kiugrik a partra, visszalöki a bárkát, majd számszeríjának egyetlen nyilával végez Gesslerrel. Mindenfelé fellobbannak a lelkesedés tűzjelei és a svájciak diadalbiztosan háborúba indulnak.

Híres részletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyitány (népszerű hangversenydarab)
  • Accours dans ma nacelle timide jouvencelle - a halász románca (első felvonás)
  • Où vas-tu? Quel transport t'agite - Arnold és Tell kettőse (első felvonás)
  • Hymeneé ta journée luit pour nous - Nászkar (első felvonás)
  • Sombre forêt, désert triste et sauvage - Matild áriája (második felvonás)
  • Oui, vous l'arrachez a mon âme - Tell áriája (harmadik felvonás)
  • Sois immobile et vers la terre - Tell áriája (harmadik felvonás)
  • Asile héréditaire, oùs mes yeux s'ouvrient au jour - Arnold áriája (negyedik felvonás)

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Montserrat Caballé (Matild), Gabriel Bacquier (Tell), Nicolai Gedda (Arnold), Kováts Kolos (Walter), Louis Hendrikx (Gessler) stb.; Ambrosian Operakórus, Royal Filharmónikus Zenekar, vez.: Lamberto Gardelli (1972) EMI 7 69951 2 [a francia változat etalonfelvétele]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • [1] Francia librettó
  • [2] Olasz librettó

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006