Hamupipőke (Rossini)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Hamupipőke (olaszul La Cenerentola, ossia La bontà in trionfo) Gioacchino Rossini kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Jacopo Ferretti írta az azonos című mese alapján. Ősbemutatójára 1817. január 25-én került sor a római Teatro Valléban. Magyarországon először 1942-ben mutatták be. Noha Rossini sokat kölcsönzött saját korábbi, Az újság című operájából, a kompozíció kiforrottsága miatt a Hamupipőke Rossini legismertebb és legnépszerűbb művei közé tartozik A sevillai borbély után.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Angelina, a Hamupipőke alt vagy mezzoszoprán
Ramiro herceg tenor
Dandini, a herceg inasa bariton
Alidoro, a herceg nevelője basszus
Don Magnifico, Angelina mostohaapja basszus
Clorinda, Don Magnifico leánya szoprán
Tisbe, Don Magnifico leánya mezzoszoprán
Udvaroncok.

Keletkezése, fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rossini még 1817 tavaszán ígéretet tett a római Teatro Valle igazgatójának, Pietro Cartoninak, hogy a december végén kezdődő idényre egy új operát ír a számára. Az új opera, a Hamupipőke egy hónap csúszással készült el, bár Rossini szokott hihetetlen tempójában írta a művet. A librettót Jacopo Ferretti írta, a közismert mesén kívül kortárs feldolgozásokra is támaszkodva (így például Stefano Pavesi: Agatina, o la virtù premiata és Nicolò Isouard: Cendrillon című operái). Rossini kikötötte, hogy minden fantasztikus elemet mellőzni kell a cselekményből. A 1817. január 25-i bemutatón a darab megbukott, ám Rossini megjósolta a mű későbbi sikerét: "Még a szezon vége előtt népszerű lesz Rómában, egy év múlva egész Itáliában, két éven belül Franciaországban és Angliában. Impresszáriók, sőt mit több primadonnák fognak versengeni érte."[1] Az opera valóban népszerű lett, egy időben talán a Sevillai borbélyt is túlszárnyalta ismertségben. Később eltűnt a repertoárból (némelyek szerint a szereposztás nehézségei miatt), ám a 20. század végén reneszánsza lett: számos felvétele készült, egy kimutatás szerint a 11. leggyakrabban játszott opera az Amerikai Egyesült Államokban.[2]

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Olaszország
Idő: 18. század második fele

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Don Magnificónak két lánya van, Clorinda és Tisbe, valamint egy mostohalánya, Angelina, akit Hamupipőkének csúfolnak, mert cselédsorban tartják. Magnifico, aki teljesen leszegényedett, gazdag kérőkről álmodozik lányai számára. Ramiro herceg asszonyt keres, és háztűznézőbe nevelőjét, Alidorót küldi. A koldusnak öltözött Alidoro próbára teszi Magnifico lányait, de csak Hamupipőkénél talál kedvességre. Álruhában a herceg is felkeresi Magnifico házát, ahol azonnal szerelmes lesz Angelinába, a két nővér viszont a hercegi ruhába öltöztetett Dandinit rajongja körül. Ramiro meghívót küld a bálra, de Magnifico megtiltja Hamupipőkének, hogy ő is elmenjen. Miután elvonulnak a bálba, megérkezik Alidoro, pompás ruhát ajándékoz az otthon maradt lánynak és elviszi a bálba.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Don Magnifico lányai örülnek, hogy sikerült meghódítaniuk a herceg szívét, de Dandini visszaváltozik szolgává. Eközben Ramiro szerelmet vall a közben megérkezett Hamupipőkének. A lány karkötőt ad a hercegnek: ha valóban szereti, keresse meg a párját. Dandini elárulja az igazságot Magnificónak és lányainak, akik csalódottan és bosszúsan hazavonulnak. Ramiro, immár hercegi öltözetben, ellátogat Magnifico házába, ahol megtalálja Hamupipőke karkötőjének a párját és nőül veszi a lányt. A csalódott lányok és apjuk elátkozzák a herceget és Angelinát. A herceg meg akarja büntetni őket, de a lány kegyelmet kér.

Híres áriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Una volta c'era un re - Angelina canzonéja (első felvonás, második felvonás)
  • Miei rampolli femminini – Don Magnifico cavatinája (első felvonás)
  • Come un ape nei giorni d'aprile - Dandini kavatinája (első felvonás)
  • Si, ritrovarla io giuro – Ramiro áriája (második felvonás)
  • Questo è un nodo avvilupato – szextett (második felvonás)
  • Nacqui all'affano…Non piu mesta – Angelina rondója (második felvonás)

Hangszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rossini partitúrája a következő hangszereket írja elő:

A recitativókhoz:

Fontosabb felvételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

DVD-n hozzáférhető Jean-Pierre Ponelle klasszikus rendezése, a főbb szerepekben Frederica von Stade (Angelina), Francisco Araiza (Ramiro), Paolo Montarsolo (Don Magnifico), Claudio Desderi (Dandini), vezényel Claudio Abbado. Ponelle 1973 óta futó Scala-rendezését rögzítette filmre 1981-ben a tökéletesség szándékával: a mű azóta referenciapont lett a Hamupipőke előadások számára.

Cecilia Bartoli játssza a címszerepet azon a DVD-n, amely egy bolognai előadás Houstonban előadott változatát rögzíti 1995-ből, Enzo Dara (Don Magnifico), Alessandro Corbelli (Dandini), Michele Pertusi (Alidoro), Raul Giménez (Don Ramiro) játsszák a főbb szerepeket, Bruno Campanella vezényel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006
  • Kenneth Chalmers: Goodness rewarded (DVD kísérőfüzet,La Cenerentola, Deutsche Gramophon,1988/2005)
  • Francis Toye: Rossini, Zeneműkiadó, Budapest, 1981

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]