Démétriusz és Polübiosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Démétriusz és Polübiosz (olaszul Demetrio e Polibio) Gioacchino Rossini kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Vincenzina Viganò-Mombelli írta. Ősbemutatójára 1812. május 18-án került sor a római Teatro Valle operaházban.

Keletkezése, fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár bemutatója időpontja (1812. május 18.) szerint már hatodik operája Rossininek, valójában az első dalműve, 1806 körül írhatta a vándor-előadóművész Mombelli-család számára, akikkel jó barátságot ápolt az ifjú Rossini. A családanya, az amatőr librettista Vincenzina Viganò-Mombelli írta szövegkönyvet, a tizennégy éves Rossini írta a zenét. Az operát csak öt évvel később mutatták be, amikor Rossini már valamelyest nevet szerzett magának. Demetrius szerepét az apa, Domenico Mombelli énekelte, Ester Mombelli Lisingát, Anna Mombelli Sivenot játszotta. Az opera a bemutatón sikert aratott, mind a szerepeket játszó Mombelli-család, mind Rossini elismerő kritikákat kapott. Stendhal is pozitívan írt a darabról.[1]

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Polibio, párthus király basszus
Lisinga, a lánya szoprán
Siveno, Lisinga szeretője alt
Demetrio, szíriai király, Siveno apja tenor

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polybius, Párthia királya védelmezi saját lányát, Lisingát és szerelmét, Siveno. Sivenóról mindenki azt hiszi, hogy a szíriai királynak, Demetrius miniszterének, Minteusnak a fia, pedig valójában Demetriusé. Demetrius Minteust tartja felelősnek fia eltűnéséért, és Eumeno, egy királyi küldönc álruhájában érkezik meg a párthus udvarba. Azt követeli, hogy Sivenót adják át Szíriának. Polybius nem tesz eleget a kérésnek. Siveno és Lisinga összeházasodik. Polybius elárulja Sivenónak, hogy aggódik a történtek miatt, de Siveno megnyugtatja. Ezalatt Eumene (azaz Demetrius) Siveno elrablását tervezi, hogy visszavigye őt Szíriába. Lefizeti a szolgákat és az őröket, és éjszaka behatol a párthus udvarba. Amikor az ifjú pár hálószobájába ér, Lisingát egyedül találja, ezért őt rabolja el, Polybiusnak és Sivenonak nem sikerül elfognia.

II. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polybius és Siveno Lisinga szabadon bocsátásért könyörög. Eumeno (Demetrius) azt válaszolja, hogy megöli Lisingát, hacsak nem adják át érte cserébe Sivenót. Válaszul Polybius azzal fenyegetõzik, hogy ő öli meg Sivenót, ha nem engedik szabadon Lisingát. A helyzet akkor kezd megoldódni, amikor Eumene (Demetrius) egy régi medál alapján rájön arra, hogy Siveno valójában az ő régen elveszett fia. Eközben Polybius nem akarja elveszíteni Lisingát, és Eumene (Demetrius) csak Sivenót akarja. Reménytelenségében Lisinga megpróbálja megölni Eumenét, aki végül elárulja, hogy valójában ő Demetrius király, és kijelenti, hogy Siveno az ő fia. A béke helyreáll, és az ifjú pár boldogan él, amíg meg nem halnak.

Felvételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A darab egyetlen hozzáférhető változata Valle D'Itria Fesztivál előadásának élő felvétele. A szereposztás: Anna Laura Longo (Olmira), Christine Weidinger (Lisinga), Dalmacio Gonzales (Demetrio), Giorgio Surian (Polibio), Martino Fullone (Onao), Sara Mingardo (Siveno), a Grazi Szimfonikus Zenekart Massimiliano Carraro vezényli. (1997)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Toye. Rossini, 30. o