A török Itáliában

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A török Itáliában (olaszul Il turco in Italia) Gioacchino Rossini kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Felice Romani írta Caterino Mazzolà egy korábbi librettója alapján, melyet Franz Seydelmann egyik operája számára írt 1788-ban. Ősbemutatójára 1814. augusztus 14-én került sor a milánói La Scala operaházban.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Don Geronio, nápolyi polgár basszus
Fiorella, a felesége szoprán
Szelim, török fejedelem basszus
Don Narciso, Fiorella hódolója tenor
Prosdocimo, költő basszus
Zaida, cigánylány, Szelim korábbi jegyese mezzoszoprán
Albazar, Szelim bizalmasa tenor
Cigányok, cigánylányok, nép, törökök, báli vendégek.

Keletkezése, fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rossini ezt az operát a Scala őszi szezonjának kezdetére írta, bemutatója 1814. augusztus 14-én volt Milánóban. Sikertelenségének oka állítólag az volt, hogy a milánóiak úgy érezték, hogy A török Itáliában egyszerű utánzata Rossini korábbi nagy sikerének az Olasz nő Algírban című operának. Mivel a két opera egyáltalán nem hasonlít egymásra, valószínűbb magyarázat, hogy Angelo Anelli (mellesleg az Olasz nő Algírban librettistája) szervezte klakk fúrta meg a bemutatót: Rossini ugyanis nem az ő librettóját használta fel, hanem a kezdő Felice Romani (aki később Donizetti, Bellini és mások számára is írt librettókat) művét. Hét évvel később a mű már tomboló sikert aratott Milánóban.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Nápoly
Idő: 19. század eleje

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geronio Zaidával, a cigánylánnyal jósoltatja meg, hogy a szeszélyes Fiorella szerelmes-e még belé. Prosdocimo, a költő vígjátékához gyűjt anyagot és amikor megtudja, hogy Zaida korábban a gazdag Szelim szeretője volt, úgy véli rábukkant a megfelelő témára. A nápolyi kikötőbe befutó hajó fedélzetén megérkezik Szelim, aki belehabarodik Fiorellába, akit férje, valamint titkos hódolója Narciso, féltékenyen figyelnek. Szelim Zaidával is találkozik, ez az eset pedig Fiorellát teszi féltékennyé. A költő elégedett a fejleményekkel.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szelim felajánlja Geroniónak, hogy megveszi tőle Fiorellát, de a férfi nemet mond. Prosdocimo újabb intrikát szít: álarcosbált hirdet, ahová mindenkinek török jelmezben kell eljönnie. A bálban Fiorella Szelimnek nézi Narcisót. Zaida Szelim, Fiorella pedig Narciso karjaiban találja magát és csak Geronio marad egyedül. Ez a fordulat már nincs a költő ínyére és ismét beavatkozik. Szelim és Zaida elhajózik, Fiorella pedig kibékül Geronióval, Narciso pedig egyedül marad.

Híres áriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Non si da follia maggiore - Fiorella áriája (első felvonás)
  • Per piacere alla signora - Fiorella és Geronio kettőse (első felvonás)
  • Intesi: ah! tutto intesi - Narciso áriája (második felvonás)

Fontosabb felvételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006
  • Richard Lawrence: Il Turco in Italia, DVD-kísérőfüzet, 2009
  • Francis Toye: Rossini, Zeneműkiadó, Budapest, 1981

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]