Olasz nő Algírban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Olasz nő Algírban (olaszul L'italiana in Algeri) Gioacchino Rossini kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Angelo Anelli írta Luigi Mosca azonos című librettója alapján. Ősbemutatójára 1813. május 22-én került sor a velencei Teatro San Benedettoban. A sevillai borbély és a Hamupipőke mellett a legismertebb és legtöbbet játszott Rossini-opera. Noha a címszerep eredetileg alt hangfajra íródott, napjainkban inkább mezzoszopránok éneklik.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Isabella, az olasz lány alt
Lindoro, Isabella szeretője tenor
Taddeo, idős olasz úriember basszus
Musztafa, algíri bej basszus
Elvira, a felesége szoprán
Zulma, Elvira bizalmasa mezzoszoprán
Haly, a kalózok vezére basszus
Háremhölgyek, kalózok, rabszolgák, tengerészek.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Algír
Idő: 17. század

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Musztafa bej ráunt feleségére Elvirára, akit itáliai rabszolgájához, Lindoróhoz akar hozzáadni és megbízza Halyt, hogy szerezzen neki olasz feleséget. Így kerül Lindoro szerelme, Isabella, a bej udvarába, nyomában Taddeóval, a makacs öregemberrel, aki reménytelenül szereti. A nő átlátja a helyzetet és gyorsan a bej kegyeibe férkőzik. Midőn a gyanútlan Lindoro és Elvira is a tettek mezejére lépnek, általános zűrzavar kerekedik: senki sem tudja, ki kivel tart és mit akar.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Isabella és Lindoro szökésüket tervezik és Taddeóval is megosztják tervüket. Egy szertartás során a nő a Pappataci-rendet (Isabella kitalációja) ajándékozza a bejnek, aki mindhiába erőlködik, hogy szerét ejtse a nővel való meghitt együttlétnek. Miközben a bej serényen gyakorolja a kitüntetéssel járó feladatokat, Isabella, Lindoro és Taddeo megszöknek. A rászedett bej bűnbánóan visszatér feleségéhez.

Híres áriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cruda sorte! Amor tiranno! - Isabella áriája (első felvonás)
  • Ai capricci della sorte - Isabella és Taddeo duettje (első felvonás)
  • Ho un gran peso sulla testa - Taddeo áriája (második felvonás)
  • Per lui che adoro - Isabella áriája (második felvonás)
  • Pensa alla patria - Isabella áriája (második felvonás)

Fontosabb felvételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik legjobb felvételt Claudio Abbado és a Bécsi Filharmonikusok készítették, Agnes Baltsa, Ruggero Raimondi és Enzo Dara főszereplésével. Népszerű a Marilyn Horne, Kathleen Battle és Samuel Ramey előadásában, Claudio Scimone vezényletével készült felvétel. Gabriele Ferro vezényel azon a korongon, amelyen Lucia Valentini-Terrani énekli Isabella szerepét. Silvio Varviso vezényelte a Maggio Musicale Fiorentino Orchestrát, a főbb szerepeket Teresa Berganza, Luigi Alva, Paolo Montarsolo éneklik.

Bár a mű többször is megjelent DVD-n, klasszikusnak egyik változat sem nevezhető kisebb-nagyobb hibáik és megoldatlanságaik miatt. Jennifer Larmore énekel az Andrei Serban által rendezett előadásban (2007): a fantasztikus jelmezek és pontos rendezés sem feledteti a főszereplő fakó hangját. Hasonló gondokkal küszködik a Doris Soffel címszerepelte változat (Schwetzinger Festspiele, 1987, rendezte Michael Hampe). Marilyn Horne és Paolo Montarsolo főszereplésével rögzítette Jean-Pierre Ponnelle rendezését a Metropolitan Opera DVD-re (vezényel: James Levine).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]