Az ezred lánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ezred lánya Gaetano Donizetti kétfelvonásos vígoperája (opéra comique). A szövegkönyvét St. Georges és J. A. F. Bayard írták. Ősbemutatójára 1840. február 11-én került sor a párizsi Opéra-Comique-ban. A mű olasz változatát – Callisto Bassi fordítása alapján – a milánói Teatro alla Scala mutatta be 1840. október 3-án. Az átdolgozás révén a tiroliakból svájciak lettek, és a szerző az olasz ízlésnek megfelelően a prózai dialógusok helyett is recitativókat komponált.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfaj
Marie, markotányosnő lírai szoprán
Tonio, fiatal tiroli legény lírai tenor
Berkenfield márkiné komikus alt
Sulpiz, őrmester basszus
Hortensio, a márkiné udvarmestere lírai bariton
Egy káplár basszus
Egy parasztlegény tenor
Crakentorp hercegné szoprán
Egy inas próza
Jegyző próza
Énekkar: francia katonák, tiroli parasztok, bajor előkelőségek, szolgák

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín:Tirol (I. felv.), Bajorország (II. felv.)
Idő: 1805

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: egy tiroli falucska környéke

A vitézségükről híres francia 21. ezred katonái egy ütközet után újszülött csecsemőt találtak a csatatéren. Nagy szeretettel felnevelték lányukat, aki idővel bájos hajadon lett, és mint markotányosnő élt az ezred katonái között. Az egész ezred, de főként Sulpiz őrmester elvárja, hogy a katonák közül válasszon magának jövendőbelit. Annál nagyobb az elképedésük, amikor kiderül, hogy Marie szívét egy fiatal svájci legény, Tonio rabolta el. Pedig ennek a Toniónak komoly érdemei vannak, hiszen egy alkalommal megmentette Marie életét. Ennek ellenére a lányt csak úgy kaphatja meg, ha beáll katonának. Ekkor azonban váratlan dolog történik. Megjelenik Berkenfield márkiné, aki régen elvesztett rokonát véli felfedezni a lányban. Követeli, hogy hagyja el az ezredet és költözzön a palotájába, ahol rangjának megfelelő nevelést fog kapni. Ráadásul Toniónak – aki Marie kedvéért felcsapott katonának – másnap a csapatával együtt tovább kell vonulnia. Így a szerelmesek sorsa ugyancsak keservesre fordul.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: terem a márkiné palotájában

Marie nem érzi magát jól a palotában, de aláveti magát a márkiné akaratának, és engedelmesen készülődik a számára kijelölt hercegi vőlegénnyel való eljegyzésre. A fényes kézfogón azonban csapatával együtt megjelenik az időközben tisztté előléptetett Tonio. Mivel másképp nem kaphatja vissza Marie-t, az egybegyűlt előkelőségek legnagyobb megbotránkoztatására elmondja, hogy a lány mint markotányosnő szolgált a hadseregnél. A kényeskedő arisztokraták felháborodva, fintorogva vonulnak vissza, Tonio pedig katonái lelkes éljenzése közben viszi magával Marie-t.

Híres részletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chacun lesait, chacun le dit – Marie dala, I. felv.
  • Ah! mes amis, quel jour de fête! – Tonio cavatinája, I. felv.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dame Joan Sutherland (Marie), Luciano Pavarotti (Tonio), Monica Sinclair (Berkenfield márkiné), Spiro Malas (Sulpice) stb.; Covent Garden Kir. Operaház Ének- és Zenekara, vez.: Richard Bonynge (1968) DECCA 414 520-2 [az eredeti (francia) változat etalonfelvétele]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Till Géza: Opera. Zeneműkiadó, Budapest, 1989.