Ian Hamilton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ian Hamilton
Sir Ian Hamilton.jpg
Született
1853. január 16.
Görögország Görögország, Korfu
Elhunyt
1947. október 12. (94 évesen)
Egyesült Királyság Egyesült királyság, London
Nemzetisége Egyesült Királyságangol
Szolgálati ideje 1873-1915
Rendfokozata tábornok
Csatái Második angol-afgán háború
Első búr háború
Mahdi-felkelés
Második búr háború
Első világháború

Sir Ian Standish Monteith Hamilton (Korfu, 1853. január 16. - London, 1947. október 12.) angol katona, a búr háborúk győztes tábornoka. Neve főleg a Gallipoli vereség miatt ismert.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1853. január 16-án született Korfu szigetén. 1873-től teljesített szolgálatot és a Foot 12-es jelzésű egység tagja lett (a mai Suffolk ezred elődje). Apja egy kis időre Németországba küldte, a család barátjához, von Dammershez. Részt vett a második angol-afgán háborúban, az első búr háborúban. A Majuba-hegyi csatában vitézül küzdött, de a csatát a britek elvesztették. Hamilton a csatában megsebesült és búr hadifogságba esett, sebe hat hónap alatt gyógyult be. A háború után Indiában szolgált és százados lett. Részt vett az 1884-85-ös Nílusi Expedicióban. Ez után újra Indiában szolgált és részt vett a Burmai Expedícióban. 1891-ben léptették elő ezredessé. 1897 és 1898 között a 3. dandár parancsnoka a Tirahi Hadjáratban, ahol megsebesült a karján. A hadjárat után néhány hónapra hazatért és a Hythei Lövész iskola vezetője volt. A második búr háborúban az egyik irányítója volt a Elandslaagtei csatának, ahol újból megsebesült. Harcolt még a Waggon-hegyi csatában és Ladysmith ostromának is a részese volt. A háború utolsó felében Herbert Kitchener, a búr háborúban harcoló csapatok vezérkari főnökének a helyettese és itt altábornagyi rendfokozatba lépett. Több sikeres és nagy győzelmet aratott, elfoglalt több várost.

Érdemei miatt kétszer is felterjesztették a Viktória-keresztre, de egyik alkalommal sem ítélték oda neki. A háború után a hadügyminisztériumban töltött be kisebb nagyobb beosztásokat, majd megfigyelőként Mandzsúriába ment az orosz-japán háború idején. 1910-től a Földközi-tenger térségében állomásozó brit erők főparancsnoka volt. 1915-ben megbízást kapott a Gallipoli partraszállás vezetésére. A támadás nem lett sikeres, a törökök kevesebben voltak, de sikerült visszaverniük a brit és az ANZAC csapatokat. A támadás teljes kudarccal végződött, fél évi kínkeserves küzdelemben sem sikerült áttörést elérniük, ezért végül kivonták a térségből a csapatokat. 1915 októberében hazarendelték és ezután már nem kapott további megbízatásokat. Élete végéig barátságot ápolt Lord Robertsel. Szolgálatával több kitüntetést is kiérdemelt. 1947. október 12-én Londonban halt meg 94 évesen.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]