Roberto di Matteo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roberto Di Matteo
Dimatteo2 cropped.jpg
Roberto Di Matteo edzőként
Személyes adatok
Teljes név Roberto Di Matteo
Születési dátum 1970. május 29. (43 éves)
Születési hely Schaffhausen, Svájc
Poszt Középpályás (visszavonult)
Klubadatok
Jelenlegi klubja Chelsea
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19881991 FC Schaffhausen 050 0(2)
19911992 FC Zürich 034 0(6)
19921993 FC Aarau 033 0(1)
19931996 Lazio 087 0(7)
19962002 Chelsea 119 (15)
Összesen: 3230(31)
Válogatottság
19941998 Olaszország 034 0(2)
Edzőség
Időszak Klub
20082009 Milton Keynes Dons
20092011 West Bromwich Albion
20112012 Chelsea másodedző
2012 Chelsea
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Roberto Di Matteo (Schaffhausen, Svájc, 1970. május 29. –) svájci-olasz visszavonult labdarúgó, jelenleg klub nélküli edző.

Pályafutása legnagyobb részét az angol Chelsea-ben töltötte, hat évet játszott a klubban. Az olasz válogatottban 34-szer lépett pályára és két gólt szerzett. Hazája színeiben részt vett az 1996-os Európa-bajnokságon és az 1998-as világbajnokságon.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájc és Olaszország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Svájcban, olasz szülőktől született Di Matteo a svájci FC Schaffhausenben kezdte pályafutását, majd 1991-ben az FC Zürich-hez igazolt, egy évvel később pedig már az FC Aarau-ban rúgta a bőrt. 1993-ban svájci bajnokságot nyert az Aarau-val, és ugyanebben a szezonban megnyerte a svájci Év Játékosa díjat. 1993 nyarán Olaszországba igazolt az Lazio-hoz 550,000 fontnak megfelelő összegért. A csapatban alapemberré vált, az itt töltött évei alatt debütált a válogatottban. Lazio-s karrierjének végét egy Internazionale elleni védelmi hiba okozta, és az azt követő vita Zdeněk Zeman edzővel. A játékost az angol Chelsea szerződtette akkor klubrekordnak számító 4.9 millió fontért.

Chelsea[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Di Matteo hatásosan mutatkozott be a Chelsea-ben, debütáló mérkőzésén a Middlesbrough ellen győztes gólt szerzett. Passzolóképessége és pontos távoli lövései a csapat meghatározó emberévé tették. Első szezonjában kilenc gólt szerzett, többek közt két távolról lőtt gólt a Tottenham Hotspur és a Wimbledon ellen. A bajnokságban a 6. helyhez segítette a csapatot, ez volt a legjobb eredményük az 1989–90-es szezon óta. 1997-ben FA-kupa-döntőt játszottak a Wembley-ben a Middlesbrough ellen. Di Matteo az első percben, pontosabban a 43. másodpercben, 30 méterről gólt szerzett, ez a Wembley-ben rendezett kupadöntők leggyorsabb gólja. A Chelsea 2–0-ra győzött, ezzel elhódította a kupát is.

A következő szezonban ismét remekelt, tíz gólt szerzett, emellett számos gólpasszt adott. Az 1998-as Ligakupa-döntőben ismét a Middlesbrough ellen a mérkőzés második gólját szerezte a 107. percben, ezzel a Chelsea-é lett a kupa. A KEK-döntőben is pályára lépett, csapata 1–0-ra győzött a VfB Stuttgart ellen. Ez volt az első európai sikerük 1971 óta. Ugyanebben az évben az európai szuperkupában is megmérkőzhettek, ahol a Real Madrid ellen hódították el a kupát. A mérkőzés egyetlen gólját a Di Matteo cseréjeként a 63. percben pályára lépő Gustavo Poyet szerezte.

Az 1998–99-es szezon különleges volt a csapat számára, 20 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozatot állítottak fel, és a szezon végén a harmadik helyen végeztek a bajnokságban, így indulhattak a Bajnokok Ligájában. Di Matteo kulcsfontosságú szerepet játszott a középpályán Gustavo Poyet, Dennis Wise és Dan Petrescu mellett, és jópár emlékezetes gólt szerzett, többek közt a Coventry City ellen a mérkőzés utolsó perceiben. Az 1999–2000-es szezon nagy részét sérülés miatt ki kellett hagynia, de az idény végén visszatért, és döntő fontosságú gólokat szerzett, mint például harmadik kupát érő gólját a Wembley-ben a 2000-es FA-kupa-döntőben Az Aston Villa ellen. A mérkőzésen kihasználta a kapus, David James hibáját, és belőtte a találkozó egyetlen, győzelmet érő gólját a 71. percben, amivel a Chelsea negyedik trófeáját szerezte három év alatt. Di Matteo a mérkőzés után ezt nyilatkozta: "Kár, hogy lerombolják ezt a régi helyet – nagyon szerencsés stadion volt számomra." Ez volt ugyanis az utolsó kupadöntő a régi Wembley-ben.

A 2000–01-es szezon elején háromszoros lábtörést szenvedett egy FC St. Gallen elleni UEFA-kupa mérkőzésen, így a következő 18 hónapot csak a kispadon tölthette. Végül 2002 februárjában, 31 évesen a visszavonulás mellett döntött.[1] Hat, a Chelsea-nél eltöltött éve alatt 175 alkalommal lépett pályára és 26 gólt szerzett.

Később beválasztották a Chelsea legjobb tizenegyébe, és ő vezethette pályára a csapatot a 2002-es FA-kupa döntőjében. A mérkőzést az Arsenal nyerte 2–0-ra.

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Di Matteo 2008. július 2-án foglalta el az angol Milton Keynes Dons edzői posztját, miután korábbi menedzserük, Paul Ince a Blackburn Rovers-hez csatlakozott. Asszisztense korábbi Chelsea-s csapattársa, Eddie Newton lett, a fitneszedző pedig Ade Mafe, aki korábban a Chelsea-nél is dolgozott, és részt vett az 1984. évi nyári olimpiai játékokon. Az MK Dons di Matteo első csapata edzőként.[2] Ezután a másodosztályú West Bromwich Albion edzője lett. A csapattal feljutott a Premier League-be. 2009 telén a csapat bentmaradó helyen állt, de Di Matteo-nak egy elnökséggel való konfliktus miatt távoznia kellett. 2011 nyarán a Chelsea új menedzsere, André Villas-Boas őt kérte fel másodedzőnek, amit ő el is fogadott. Márciusban a portugál edzőnek a vártnál gyengébb eredmények miatt felbontották a szerződését, ezért a szezon végéig Di Matteo vette át az irányítást. Május 1-jéig mindössze egy vereséget szenvedtek a bajnokságban. Az FA kupában a Tottenham 5-1-es legyőzésével, a Bajnokok Ligájában pedig a Napoli két gólos hátrányból elért 5-4-es és a Barcelona 3-2-es legyőzésével (összesített eredmények) jutottak a döntőbe, melyet meg is nyertek a Bayern München ellen tizenegyespárbaj után. Szerződését meghosszabbították a következő idényre, de a vártnál gyengébb szereplés miatt november végén távozni kényszerült, a Juventus elleni 0–3–ra végződő BL-mérkőzés után menesztették.[3]

Sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

FC Aarau

Bajnok (1): 1993

Chelsea

Győztes (2): 1997, 2000
Győztes (1): 1998
Ezüstérmes (1): 1997
Győztes (1): 1998
Győztes (1): 1998

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

West Bromwich Albion

Ezüstérmes (1): 2009-10

Chelsea

Győztes (1): 2012
Győztes (1): 2012

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Injury forces di Matteo to retire”, Soccernet, 2002. február 19. (Hozzáférés ideje: 2007. május 14.) 
  2. Di Matteo appointed MK Dons coach”, BBC Sport, 2008. július 2. (Hozzáférés ideje: 2008. július 2.) 
  3. Rafael Benitez lett a Chelsea vezetője”, sportgeza.hu, 2012. november 21. (Hozzáférés ideje: 2012. november 21.) 
Előző
Paul Ince
MK Dons menedzser
20082009
Következő
Paul Ince