Jimmy Floyd Hasselbaink

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jimmy Floyd Hasselbaink
2013-ban
2013-ban
Személyes adatok
Teljes névJerrel Floyd Hasselbaink[1]
Születési dátum1972. március 27. (52 éves)[2]
Születési helyParamaribo, Suriname
Állampolgárságholland
Magasság178[3] cm
Testtömeg75 kg
BecenévJimmy, Jimbo
Posztcsatár
Klubadatok
Jelenlegi klubjaBurton Albion (vezetőedző)
Junior klubok
IdőszakKlub
1984–1986Hollandia GVO
1986–1987Hollandia ZFC
1987–1988Hollandia Zaanlandia
1988Hollandia DWS
1988–1990Hollandia Telstar
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1990Holland Telstar4(0)
1990–1993Holland AZ Alkmaar46(5)
1995–1996Portugál Campomaiorense31(12)
1996–1997Portugál Boavista29(20)
1997–1999Angol Leeds United69(34)
1999–2000Spanyol Atlético Madrid34(24)
2000–2004Angol Chelsea136(69)
2004–2006Angol Middlesbrough58(22)
2006–2007Angol Charlton Athletic25(2)
2007–2008Wales Cardiff City36(7)
Összesen468(197)
Válogatottság
1998–2004Hollandia Hollandia23(9)
Edzőség
IdőszakKlub
2013–2014Belgium Royal Antwerp FC
2014–2015Anglia Burton Albion FC
2015–2016Anglia QPR
2017–2018Anglia Northampton Town
2021–Anglia Burton Albion
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Jimmy Floyd Hasselbaink témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jerrel „Jimmy” Floyd Hasselbaink (Paramaribo, Suriname, 1972. március 27. –) surinamei származású holland válogatott labdarúgó, vezetőedző, az angol harmadosztályban szereplő Burton Albion menedzsere.

Suriname-ban született, majd családjával a holland Zaandam városába költözött, ahol kezdetben kapusként játszott, ezt követően vált jobbszélsővé, majd csatárrá. Profi pályafutását a Telstar és az AZ Alkmaar gárdájánal kezdte, majd 1995 augusztusában elhagyta Hollandiát és Portugáliába, a Campomaiorenséhez szerződött. A következő évben csatlakozott a Boavistához, itt 1997-ben megnyerte a portugál kupát. Az 1997–1998-as szezon előtt az angol Leeds United 2 millió fontért igazolta le, ahol 1999-ben elnyerte az aranycipőt. A spanyol Atlético Madridnak 10 millió fontért adták el, ebben az évben a csapattal kupadöntőt játszott, annak ellenére, hogy a klub kiesett az első osztályból.

2000 májusában klubrekordot jelentő 15 millió font fejében tért vissza a Premier League-be a Chelsea-hez, ahol első idényében újra a bajnokság gólkirálya lett, így egyúttal begyűjtötte az aranycipőt is. A 2002-es FA-kupa döntőben is pályára lépett, valamint a 2003–2004-es évadban meghatározó szerepe volt abban, hogy az egylet klubcsúcsot megdöntve a második helyen végzett a bajnokságban. 2004 júliusában ingyen lett a Middlesbrough játékosa, a klubnál 2006-ban UEFA-kupa-döntőt játszott. Miután az előző szezon végén nem hosszabbítottak vele szerződést, 2006 júliusában a Charlton Athletic-hez írt alá, mielőtt 2007 augusztusában a Cardiff City labdarúgójává vált. A 2008-as angol kupa döntőjében ezüstérmet szerzett, a szezon végén pedig bejelentette visszavonulását.

Négy évet töltött a holland válogatottnál, mely során 23 mérkőzésen kilenc gólt lőtt, részt vett az 1998-as világbajnokságon is.

2013 májusában kinevezték a belga másodosztályú Royal Antwerp edzőjévé, ahol egy szezont töltött. 2014 novemberében az angol Burton Albion alkalmazta menedzsernek, első idényében pedig felvezette őket a negyedosztály bajnokaként a harmadik vonalba. 2015 decemberében a másodosztályú Queens Park Rangers vezetőedzőjének nevezték ki, itt 11 hónapot dolgozott, míg 2016 novemberében el nem bocsátották. 2017 szeptemberétől 2018 áprilisáig a negyedosztályú Northampton Townt irányította. 2021. január 1-jén másodszor lett a Burton Albion trénere.

Pályafutása[szerkesztés]

A kezdetek Hollandiában[szerkesztés]

Hasselbaink 1972. március 27-én született Suriname fővárosában, Paramaribóban (mely akkoriban a Holland Királyság része volt),[2] Frank Ware és Cornelli Hasselbaink gyermekeként; hat gyerekük közül ő a legfiatalabb.[4] Három éves volt, amikor elgázolta egy segédmotoros kerékpár, melynek következtében eltört a jobb lába.[5] 1978 októberében édesanyjával és három testvérével Hollandiába, Zaandam városába költöztek, apja Suriname-ban maradt és ezt követően ritkán tartotta a kapcsolatot a családdal.[6] A következő évben Hasselbaink ifjúsági pályafutását kapusként kezdte a Gestaagt Volharding Overwint (GVO) csapatánál,[7] később a Zaansche Football Club (ZFC) és a Zaanlandia gárdájánál játszott jobbszélsőként.[8] Tinédzserként csatlakozott egy utcai bandához, melynek eredményeként lopás miatt három hónapot töltött őrizetben.[9] Szabadulása után a DWS utánpótlás csapatának tagja lett, de elbocsátották a klubtól, mert ellopta az egyik első csapatban játszó labdarúgó óráját.[10] Profi pályafutását a Telstarnál kezdte még bandatagként, így tartós késései miatt fegyelmi problémái adódtak az egyesületben.[11] A holland első osztályban 1990. október 27-én debütált a VVV-Venlo elleni 2–0-s vereség során.[12] Ezt követően a tréner, Niels Overweg szélnek engedte, miután elkésett az egyik mérkőzésről.[12]

Ezek után az AZ Alkmaarnál kezdett el edzeni, ahol testvére, Carlos játszott, itt elegendő benyomást tett a vezetők felé ahhoz, hogy profi szerződést kínáljanak számára.[12] Henk Wullems vezetőedző azonban úgy döntött, hogy 1993-ban nem hosszabbítja meg lejáró szerződését, annak ellenére, hogy 46 alkalommal lépett pályára az egyletben.[13] Egy sikertelen tárgyalást követően az FC Eindhovennel a PEC Zwolléval sem sikerült megállapodnia, így az 1993–1994-es idényt a HFC Haarlemnél töltötte.[14] Ezután az amatőr Neerlandia csapatában rúgta a bőrt, miközben külföldi lehetőségre várva Ausztriában trenírozott az Admira Wackerrel.[15]

Portugáliában[szerkesztés]

1995 augusztusában a portugál első osztályban újonc Campomaiorense klubjához szerződött, miután a trénert, Manuel Fernandest lenyűgözte a tárgyaláson.[16] Az elnök titokban akarta tartani leigazolását, a sajtónak elmondta, hogy leigazolt egy „Jimmy” nevű játékost, azonban miután fény derült a rejtélyre, ezt követően nem Jerrel, hanem Jimmy néven vált ismertté.[17] Az első négy meccsén nem sikerült gólt szereznie, az ötödik mérkőzésén kihagyott egy büntetőt, miután ragaszkodott ahhoz, hogy az első számú tizenegyeslövő játékos, Sztanimir Sztojlov helyett elvégezze azt. A találkozó későbbi részében mindkét gól az ő nevéhez fűződött a 2–0-s győzelemmel véget érő Gil Vicente elleni összecsapáson.[18] A klubbal végül nem tudott az élvonalban maradni, így az 1995–1996-os szezonban kiestek.[18]

1996 nyarán a Boavista 300 000 euró fejében igazolta le.[18] Az 1996–1997-es idény kaotikus volt a klub számára, mivel az elnök két menedzsert, Zoran Filipovićot és João Alvest is menesztette, mielőtt Rui Casacával befejezték az évadot.[19] Ennek eredményeként a Párducok a hetedik helyen végeztek az idény végén, míg a kupát megnyerték. Hasselbaink egyénileg jó szezont futott, a bajnokságban a góllövőlistán a második helyet érte el a Portóban játszó Mário Jardel mögött.[20] Első profi mesterhármasát a klubban szerezte, az Estádio do Bessában a Marítimo felett aratott 3–1-es győzelem során, később a Gil Vicente elleni 7–0-s kiütés folyamán is háromszor volt eredményes, akárcsak csapattársa, Nuno Gomes.[21] Bár a vezetőedző, Casaca nem nevezte a kupadöntő kezdőcsapatába, amiért a Leeds Unitedhez igazolt, mégis becserélte Erwin Sánchez helyett a 3–2-re megnyert Benfica elleni megmérettetés kései szakaszában.[21]

Leeds United[szerkesztés]

George Graham, a Leeds United menedzsere 1997 nyarán 2 millió fontot fizetett a játékjogáért cserébe.[22] A Premier League-ben augusztus 9-én, az Arsenal elleni 1–1-es döntetlen alkalmával lépett pályára először az Elland Roadon, bár kezdetben nehezen alkalmazkodott a bajnokság üteméhez.[23] Karácsonyig mindössze öt gólt szerzett, de a szezon második felét követően 26 góllal zárta a bajnokságot.[24]

A következő idényben a 36 meccsen elért 18 góljával közös győztese lett Michael Owennel és Dwight Yorke-kal az aranycipőnek. Az új tréner, David O'Leary vezetésével a negyedikek lettek a bajnokságban, így az UEFA-kupában indulhattak.[25] Ügynökével azonban nem voltak elégedettek a klub által felajánlott új szerződésével, és bár még két év volt hátra kontraktusából, mégis eladták.[26] O'Leary azt állította: „Amennyit keres, azt hiszem, az ország egyetlen klubja sem engedheti meg magának, és nem hiszem, hogy valakinek van ennyi pénze itt [Angliában].”[27]

Atlético Madrid[szerkesztés]

1999-ben 10 millió fontért vásárolta meg a spanyol Atlético Madrid.[28] A piros-fehérek az 1999–2000-es szezon első három meccsét elvesztették, ám miután Hasselbaink a Zaragoza ellen megszerezte első gólját a klubban, mely pontot ért a csapatnak, további fontos találatok fűződtek a nevéhez.[29] Október 30-án kétszer volt eredményes az El Derbi madrileñón, ez által az Atlético kilenc év után tudta legyőzni a Real Madridot a Santiago Bernabéu stadionban.[30] A Camp Nou-ban a Barcelona ellen is betalált, bár 2–1-es vereséget szenvedtek.[31] Claudio Ranieri menedzser célja a Bajnokok ligája kvalifikáció volt, de a gyenge eredmények miatt februárban lemondott posztjáról.[32] Ennek ellenére Hasselbaink megosztva nyerte meg a bajnokság ezüstcipőjét Catanhával (Málaga CF), és mindössze három találattal kevesebbet ért el, mint a gólkirály Salva Ballesta (Racing de Santander).[33] Az Atlético bejutott a Mestallában esedékes kupadöntőbe, de 2–1-re kikapott az Espanyoltól; Hasselbaink kései góljával szépített a találkozó folyamán. A bajnoki forma Ranieri távozását követően nem javult, Radomir Antić pedig nem tudta megakadályozni, hogy ne essenek ki a másodosztályba. A négyéves szerződésében szereplő kiesési záradék lehetővé tette a támadó számára, hogy nyáron elhagyja a klubot.[33]

Chelsea[szerkesztés]

2000 májusában visszatért a Premier League-be, a Chelsea klubrekordot jelentő 15 millió fontért szerződtette, ezzel a gárda legdrágább átigazolása lett; négyéves szerződést írt alá.[34] Debütálómérkőzésén gólt jegyzett, a Wembley Stadionban a 2000-es Charity Shield meccsén a Manchester United ellen 2–0-s győzelemhez segítette a Kékeket.[35] A trénert, Gianluca Viallit szeptemberben elbocsátották, helyette egykori madridi edzőjét, Claudio Ranierit nevezték ki.[36] Később kifejtette, hogy megijedt Vialli kirúgása miatt, és hogy a játékosok utálják Ranieri és a fitneszedző, Roberto Sassi futásközpontú edzésmódszereit.[37] Ennek ellenére a 2000–2001-es szezonban 35 bajnokin 23 gólt szerzett, ebből négyet október 21-én a Coventry City elleni 6–1-es siker során;[38] majd a szezont az aranycipő megnyerésével zárta.

A 2001–2002-es idény kezdetén, augusztus 25-én megszerezte első bajnoki gólját a Southampton ellen az új St. Mary Stadionban, a Chelsea 2–0-ra nyerte meg a találkozót.[39] Március 13-án mesterhármast ért el a Tottenham Hotspur elleni 4–0-s győzelem során.[40] Jó barátságot és kiváló csapattársi viszonyt alakított ki az izlandi csatárral, Eiður Guðjohnsennel, ketten összesen 29 találatot jegyeztek minden sorozatban, míg Guðjohnsen a bajnokságban 23-at, mely által a Chelsea eljutott az FA-kupa döntőjéig, miután legyőzte a Norwich City-t, a West Ham Unitedet, a Preston North Endet, a Tottenham Hotspurt és a Fulhamet.[41] Hasselbaink pályára lépése a fináléban a combizom sérülése miatt kétséges volt, a 68. percben cserélték le a Millennium Stadionban, mely során a városi rivális Arsenaltól 2–0-s vereséget szenvedtek.[42] 23 góljával mindössze egy találattal maradt le az aranycipő győztesétől, Thierry Henrytól.[43]

2002 nyarán felfedezték a combhajlító izom sérülésének az okát, így egy műtéten esett át, mely által enyhítették a jobb lábában az artériák elzáródását, mivel az súlyosan korlátozta a keringését.[44] Felépülése alatt az ITV szakértőjeként dolgozott a 2002-es világbajnokság folyamán.[44] Ranieri a 2002–2003-as bajnokság során gyakran rotálta csapatát, de azt Gianfranco Zola köré építette, így Hasselbaink kevesebb játéklehetőséget kapott.[45] A Barcelona menedzsere, Louis van Gaal 8 millió fontban állapodott meg a januári átigazolási időszakban a szerződtetésével kapcsolatban, de még a piac megnyitása előtt elbocsátották, így az üzlet semmissé vált.[46][47][48][49] Bár a támadójáték Zolára volt építve, mégis 44 meccsen 15 gólt szerzett, eggyel kevesebbet, mint az olasz csatár.[50]

A 2003–2004-es évadban minden versenysorozatban 17 találat fűződött a nevéhez, az új csatárok, Adrian Mutu és Hernán Crespo érkezése ellenére négy év alatt harmadjára is gólkirály lett a klubban. Március 27-én, 32. születésnapján Geremi cseréjeként lépett pályára a 60. percben, és mesterhármasának köszönhetően hátrányból a Chelsea 5–2-re nyert a Stamford Bridge-en a Wolverhampton Wanderers ellen.[51] A második helyen zárták az idényt és bejutottak a Bajnokok ligája elődöntőjébe; Hasselbaink mindkét vesztes találkozón játszott az AS Monaco ellen, összesítésben azonban 5–3-ra alulmaradtak.[52][53]

Middlesbrough[szerkesztés]

2004 júliusában visszautasította a Fulham, a Celtic és a Rangers megkeresését, majd ingyen érkezve két évre írt alá a Middlesbrough-hoz.[54][55] Mivel a klub több válogatott játékost szerződtetett, azt jósolták, hogy bejutnak a Bajnokok ligája főtáblájára.[56] Hasselbaink augusztus 14-én, a Newcastle United elleni 2–2-re végződő mérkőzésen mutatkozott be a gárdában a Riverside Stadionban.[57] A 2004–2005-ös szezonban házi gólkirály lett a 36 mérkőzésén elért 13 találatával, közéjuk tartozott egy mesterhármas október 16-án az Ewood Parkban a Blackburn Rovers elleni 4–1-re megnyert meccsen.[58] A bajnokságban elért hetedik hely elég volt ahhoz, hogy bejussanak a következő évben az UEFA-kupa küzdelmeibe.

A 2005–2006-os idényben 22 bajnoki találkozón kilenc, míg 22 kupameccsen nyolc gól fűződött a nevéhez. A Steve McClaren által menedzselt Borót az UEFA-kupa-döntőbe vezette, a fináléba vezető úton a görög Xánthit, a svájci Grasshopperst, az ukrán Dnyiprót, a bolgár Litexet, a német VfB Stuttgartot, az olasz AS Romát, a svájci FC Baselt és a román Steaua Bucurestit győzték le. A Philips Stadionban azonban 4–0-s vereséget szenvedtek a spanyol Sevilla ellen.[59] A kupadöntő Hasselbaink utolsó meccse volt a klubban, mivel az új edző, Gareth Southgate 2006 júliusában úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg kontraktusát.[60]

Charlton Athletic[szerkesztés]

Miután megszakadtak a tárgyalások a skót első osztályban szereplő Celtic-kel,[61] 2006 júliusában ingyen csatlakozott negyedik Premier League csapatához, a Charlton Athletichez.[62] Átigazolása után nem sokkal az Angol labdarúgó-szövetség rossz magatartással és a liga rossz hírbe hozásával vádolta meg, mert azt állította, hogy a Chelsea az Arsenal felett aratott Bajnokok ligája győzelem után bónuszt fizetett játékosainak; a Premier League szövetsége vizsgálta, mi volt illegális az ügyben, de nem talált bizonyítékot állítása alátámasztására, melyeket a Chelsea is elutasított. Szeptember 9-én egykori klubja, a Chelsea elleni 2–1-es vereséggel véget érő mérkőzésen szerezte első gólját új csapatában.[63] Január 13-án, hét gól nélküli találkozó után másik korábbi csapata, a Middlesbrough elleni 3–1-es vesztes meccsen volt eredményes.[64] A Charlton a 2006–2007-es szezonban szabadon engedte, 29 mérkőzésen mindössze négy találat fűződött a nevéhez, ebből kettő a harmadosztályú Chesterfield ellen a Ligakupában.[65]

Cardiff City[szerkesztés]

2007 augusztusában közel állt ahhoz, hogy a másodosztályba kieső Leicester City játékosa legyen, de a klub később visszavonta ajánlatát.[66] Ehelyett a Cardiff City elnöke, Peter Ridsdale, akivel dolgozott korábban a Leeds Unitednél, egyéves megállapodás keretében vitte a csapathoz, ahol ékpárja a pályán általában a veterán Robbie Fowler volt.[67] A vezetőedző, Dave Jones elmondta, hogy Hasselbaink több időt szánt az előkészületekre a mérkőzések előtt, de annak ellenére, hogy igényes játékos volt, profizmusa végül pozitív hatást keltett.[68] Szeptember 19-én megszerezte első gólját a klub színeiben egy 20 méteres alacsony lövéssel a Ninian Parkban a Watford elleni 2–1-es vereség során.[69] Az FA-kupa ötödik fordulójában a forduló legjobb játékosának jelölték, miután látványos gólt jegyzett a Wolverhampton Wanderers ellen.[70] A 2007–2008-as idényben rendszeresen a kezdőcsapatban kapott helyet, a kupasorozatban hatból öt meccsen is kezdett, míg a csapat a döntőig menetelt. A döntőben 1–0-ra kaptak ki a Portsmouth gárdájától; Hasselbaink 70 percet játszott, Steven Thompson váltotta a találkozó folyamán.[71] Az idény végeztével tárgyalt szerződése meghosszabbításáról, a fizetésével kapcsolatban azonban viták adódtak, így 2008 júliusában elhagyta a klubot.[72]

A válogatottban[szerkesztés]

Hasselbaink a Leeds Unitedben nyújtott jó teljesítményének köszönhetően hívta fel a holland szövetségi kapitány, Guus Hiddink figyelmét, így 1998. május 27-én, a Kamerun elleni 0–0-s döntetlennel véget érő barátságos mérkőzésen debütált a GelreDomeban a válogatottban; a 61. percben Marc Overmars cseréjeként lépett pályára. Június 1-jén megszerezte első válogatott gólját a Paraguay elleni 5–1-es győzelemmel véget érő barátságos meccsen, néhány nappal később pedig második találatát jegyezte a Nigéria elleni, szintén barátságos találkozón, mely 5–1-es holland sikerrel zárult.[73] Az 1998-as világbajnokság keretében helyet kapott, olyan csatárok, mint Patrick Kluivert, Dennis Bergkamp, illetve a szélsők, Boudewijn Zenden és Marc Overmars mellett.[73] Mivel több támadó nem volt bevethető állapotban, így a Belgium elleni nyitómérkőzésen a kezdőcsapat tagja volt a Stade de France-on, a találkozó során kihagyott egy helyzetet, a 65. percben pedig passzát Bergkamp nem tudta gólra váltani.[74] Kluivertet kiállították az összecsapáson, majd Dél-Korea ellen, a következő csoportmeccsen Bergkamp egyedüli csatárként játszott, helyére van Hooijdonk állt be.[75] A Stade Geoffroy-Guichardon zajló harmadik, Mexikó elleni megmérettetésen Hasselbaink a 78. percben lépett pályára Bergkamp helyére. Ez volt az utolsó meccse a tornán, Kluivert eltiltása utáni visszatérésével ugyanis Hiddink rendszerében a negyedik támadó lett. Hollandia végül a negyedik helyen zárta a világbajnokságot.[75]

Hiddink lemondott, helyére asszisztense, Frank Rijkaard került, aki ritkán válogatta be a csapatba a csatárt. Legközelebb 1999. augusztus 18-án, a Dánia elleni, 0–0-val záródó barátságos mérkőzésen játszott újra, Ruud van Nistelrooy mellett, helyére Clarence Seedorf állt be.[76] Hat hónappal később újabb találkozókon kapott lehetőséget, Németország ellen tíz perc, míg Skócia ellen 70 perc jutott számára. Annak ellenére, hogy van Nistelrooy megsérült, a tréner nem nevezte a 2000-es Európa-bajnokság keretébe, mivel öt támadót választott, köztük Bergkampot, Kluivertet, van Hooijdonkot, Roy Makaay-t és Peter van Vossent.[77] A 25 fős bő keretbe ugyan bekerült, de helyette végül az edző André Ooijert és Winston Bogardét válogatta be a 22 tagú szűkített keretbe.[78]

Louis van Gaal jobban értékelte teljesítményét, mint Rijkaard, így 2000 júliusától több esélyt kapott a válogatott színeiben. 2000. november 15-én az Estadio de La Cartujában Spanyolország 2–1-re nyert Hollandia ellen, de őt és a spanyolok csapatkapitányát, Fernando Hierrót kiállították, mert a meccs végén összeszólalkoztak egymással.[79] 2001. március 24-én Andorra ellen az ő találatának is köszönhetően 5–0-s győzelmet arattak a Mini Estadiban, majd négy nappal később Portugália ellen kiharcolt egy tizenegyest az Estádio das Antasban elért döntetlen során.[80] Április 25-én három egymást követő világbajnoki selejtezőn is eredményes volt, a Philips Stadionban Ciprus ellen 4–0-ra győztek. Később kétszer Észtország, majd Anglia, Írország és Dánia ellen is pályára lépett; a Parken Stadionban tizenegyesből szerzett gólt.[81] Hollandia nem kvalifikálta magát a 2002-es világbajnokságra, mivel Portugália és Írország mögött négy ponttal végzett a selejtezőcsoportban.

2002 januárjában Dick Advocaat váltotta van Gaalt szövetségi kapitányként, Hasselbaink pedig továbbra is kerettag volt. Augusztus 21-én csereként lépett pályára az Ullevaal Stadionban a Norvégia elleni 1–0-s győzelem során, szeptember 7-én pedig a válogatott 3–0-s sikert könyvelt el a Fehéroroszág elleni 2004-es Európa-bajnokság selejtezőjének első meccsén; ez volt az utolsó mérkőzése nemzeti színekben.[82]

Játékstílusa[szerkesztés]

Hasselbainkot leginkább gyorsasága tette ismertté, valamint erőteljes lövései voltak bal lábbal is, annak ellenére, hogy elsősorban jobb lábas labdarúgó.[83] Tom Sheen, a The Independent sportriportere és a Chelsea szurkolója azt írta róla, hogy az egyik legjobb csatár a Stamford Bridge-en, kiválóan lövi a szabadrúgásokat, mindkét lábával nagyszerű, illetve a levegőben is megállja a helyét.[84]

Edzőként[szerkesztés]

2009 októberében Hasselbaink a National League South-ban szereplő Woking csapatánál edzett, hogy a továbbiakban is fitten tartsa magát. Ezután a Chelsea U16-os csapatánál dolgozott és a Nike akadémián trenírozott, miközben megszerezte az UEFA A és B licenszét.[85] 2011 júliusa és 2013 januárja között a Nottingham Forest edzői stábjának tagja volt, azonban Sean O'Driscoll felmondásával elhagyta a gárdát.[86]

Royal Antwerp[szerkesztés]

2013 májusában a belga másodsztályba frissen kieső Royal Antwerp vezetőedzőjének nevezték ki.[87] Kijelentette, hogy számára a klub egy két vagy három éves projekt volt, arra törekedett, hogy feljussanak újra az első ligába az által, hogy fiatalabb játékosokat küldött elsősorban pályára és így alacsonyabb költségvetésből támadófutballt tudtak játszani.[88][89] Számos átigazolás fűződött a nevéhez, többek között az angol U19-es válogatott John Bostock szerződtetése is.[90] A 2013–2014-es szezonban a hetedik helyre vezette a klubot a bajnokságban, mielőtt 2014 májusában az új szerződését nem írta alá, majd bejelentette távozását.[91]

Burton Albion[szerkesztés]

2014. november 13-án a negyedosztályú Burton Albion trénere lett.[92] Két és fél éves szerződést írt alá, amely azt tartalmazta, hogy amíg stabil teljesítményt nyújt a csapattal, a menedzserük marad.[93] Négy nappal kinevezése után 3–1-re győztek a Wycombe Wanderers ellen, így a tabella negyedik helyére léptek.[94] Januárban jelölték A hónap vezetőedzője-díjra, mert ebben a hónapban végig veretlenek voltak, és feljutást érő helyen álltak, a rivális Shrewsbury Townt és a Bury-t megelőzve; azonban a Northampton Town edzőjét, Chris Wildert díjazták végül.[95] Április 18-án a Burton 2–1-re nyert a Morecambe ellen, ezzel fennállásuk során először jutottak fel a harmadosztályba.[96] Két héttel később 2–1-es hátrányban álltak a Cambridge United ellen tíz emberrel a kapus, Jon McLaughlin kiállítása után, mégis az Abbey Stadionban 3–1-es győzelmet arattak, így a negyedosztály bajnokai lettek.[97] Hasselbaink távozásakor az első helyet foglalták el a bajnokságban.[98]

Queens Park Rangers[szerkesztés]

2015. december 4-én a Championship-ben szereplő Queens Park Rangers menedzsere lett; határozatlan idejű szerződést írt alá asszisztensével, David Oldfielddel együtt.[99] Nyolc nappal később első meccse a Burnley elleni, gól nélküli döntetlenre végződő találkozó volt a Loftus Roadon.[100] A mérkőzés után megjegyezte, hogy csapatában kevés a bizalom, teret kell adni nekik, hogy kifejezzék magukat szabadon játszva.[101] Annak ellenére, hogy ugyanazon a napon eladta a góltermékeny Charlie Austint, 2016. január 16-án megszerezte első győzelmét, miután a Rotherham Unitedet 3–0-ra verték meg.[102] A 12. helyre vezette őket, és szót ejtett a nyári átigazolási piac játékosmozgásának elvárásairól is.[103] 2016. november 5-én elbocsátották, a QPR ekkor a 17. volt a tabellán.[104]

Northampton Town[szerkesztés]

2017. szeptember 4-én a harmadosztályban szereplő Northampton Town edzőjének nevezték ki három évre szóló kontraktussal. Justin Edinburgh helyett vette át a feladatokat, akit a szezon kezdetétől számítva négy vereség után rúgtak ki.[105] Első összecsapása négy nappal ezt követően, a Doncaster Rovers ellen volt esedékes, mely 1–0-s hazai győzelmükkel ért véget.[106] 2018. április 2-án menesztették, miután a Peterborough United elleni vereséget követően kilenc mérkőzés után nyeretlenek voltak, és a kiesőzónába kerültek a 2017–2018-as idényben, ekkor pedig már csak öt mérkőzés volt hátra.[107]

Visszatérés a Burton Albionhoz[szerkesztés]

2021. január 1-jén pályafutása során másodszor lett a Burton Albion trénere.[108] Hét állandó és öt kölcsönjátékost igazolt, főleg fiatalokat, mellettük pedig a 33 éves rutinos hátvédet, Michael Mancienne-t is.[109]

Magánélet[szerkesztés]

Hasselbainknek négy lánya van.[110] Öccse, Carlos Hasselbaink, illetve nagybátyja, Nigel Hasselbaink is profi labdarúgók.[111]

Személye körüli viták[szerkesztés]

Származása miatti konfliktusok[szerkesztés]

Hasselbaink a kevés fekete edzők egyike Angliában. Miután a QPR alkalmazásába került, a Talksport megkérdezte tőle, úgy érzi-e, hogy feketeként felelősséget tud vállalni, amire ő így válaszolt:


„ Semmiféle felelősséget nem érzek. Nagyon hiszek abban, hogy azért kaptam meg ezt a munkát, mert az előző klubomban jól teljesítettem, és én vagyok az alkalmas ember erre, ezért adta meg a csapat a lehetőséget nekem. Büszke vagyok arra, hogy fekete vagyok, ez nem fog megváltozni. Ez így marad.[112] ”

Röviddel ezután a Port Vale elnöke, Norman Smurthwaite elárulta, hogy 2014-ben elutasította Hasselbaink szerződtetését a megüresedett posztra, attól tartva, hogy a szurkolók rasszista megnyilvánulásokkal fogják majd illetni őt.[113]

Korrupciós vádak 2016-ban[szerkesztés]

2016. szeptember 28-án a The Daily Telegraph Hasselbainket is megnevezte, mint a nem megfelelő magatartást tanúsító vezetőedzők egyikét, akinek leleplezte személyét. Mint kiderült, szerződést kötött egy fiktív távol-keleti céggel, mely részt kívánt venni labdarúgók átigazolásában.[114] Hasselbaink az összeférhetetlenség ellenére nyitott volt a cég által képviselt játékosok szerződtetésére. A Queens Park Rangers belső vizsgálatot indított, majd kiállt Hasselbaink mellett, és kijelentette, hogy a The Daily Telegraph nem nyújtott elég bizonyítékot a vádakhoz.[115]

Pályafutása statisztikái[szerkesztés]

Klubcsapatokban[szerkesztés]

Klub Szezon Bajnokság Liga Nemzeti kupa[a 1] Egyéb[a 2] Európai[a 3] Összesen
Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok
Telstar 1990–1991[116] Eerste Divisie 4 0 — – 4 0
AZ 1990–1991[116] Eerste Divisie 11 2 — – 11 2
1991–1992[116] 26 2 – – 26 2
1992–1993[116] 9 1 – – 9 1
Összesen 46 5 0 0 0 0 46 5
Campomaiorense 1995–1996[117] Primeira Divisão 31 12 3 0 – – 34 12
Boavista 1996–1997[117] Primeira Divisão 29 20 4 1 – 5 3 38 24
Leeds United 1997–1998[118] Premier League 33 16 4 4 3 2 – 40 22
1998–1999[119] Premier League 36 18 5 1 2 0 4 1 47 20
összesen 69 34 9 5 5 2 4 1 87 42
Atlético Madrid 1999–2000[120][121] La Liga 34 24 2 2 – 7 7 43 33
Chelsea 2000–2001[122] Premier League 35 23 2 2 2 1 2 0 41 26
2001–2002[123] 35 23 7 3 4 3 2 0 48 29
2002–2003[124] 36 11 4 1 2 2 2 1 44 15
2003–2004[125] 30 13 3 1 3 2 8 2 44 18
Összesen 136 70 16 7 11 8 14 3 177 88
Middlesbrough 2004–2005[126] Premier League 36 13 2 0 0 0 7 3 45 16
2005–2006[127] Premier League 22 10 6 3 3 1 13 4 44 18
Összesen 58 23 8 3 3 1 20 7 89 34
Charlton Athletic 2006–2007[128] Premier League 25 2 1 0 3 2 – 29 4
Cardiff City 2007–2008[129] Championship 36 7 5 1 3 1 – 44 9
Pályafutása összesen 468 197 48 19 25 14 50 21 591 251
  1. ↑ Magában foglalja a Holland kupán, a Portugál kupán, az FA-kupán, és a Spanyol kupán való pályára lépéseit is.
  2. ↑ Magában foglalja a Holland szuperkupán, a Portugál szuperkupán, az Angol ligakupán, a Spanyol szuperkupán, és az Angol szuperkupán való pályára lépéseit is.
  3. ↑ Magában foglalja a Bajnokok ligájában és az UEFA-kupán való pályára lépéseit is.

A válogatottban[szerkesztés]

Forrás:[130][116]

 Hollandia
Év Pályára lépések Gólok
1998 5 2
1999 1 0
2000 3 1
2001 8 4
2002 6 2
Összesen 23 9

Góljai a válogatottban[szerkesztés]

Forrás:[130]

# Dátum Helyszín Pályára lépéseinek száma Ellenfél Gól Végeredmény Verseny
1 1998. június 1 Philips Stadion, Eindhoven, Hollandia 2  Paraguay 5–1 5–1 Barátságos mérkőzés
2 1998. június 5. Johan Cruijff Arena, Amszterdam, Hollandia 3  Nigéria 1–0 5–1
3 2000. november 15. Estadio de La Cartuja, Sevilla, Spanyolország 9  Spanyolország 1–1 2–1
4 2001. március 24. Mini Estadi, Barcelona, Spanyolország 10  Andorra 2–0 5–0 2002-es világbajnokság selejtező
5 2001. március 28. Estádio das Antas, Porto, Portugália 11  Portugália 1–0 2–2
6 2001. április 25. Philips Stadion, Eindhoven, Hollandia 12  Ciprus 1–0 4–0
7 2001. november 10. Parken Stadion, Koppenhága, Dánia 17  Dánia 1–0 1–1 Barátságos mérkőzés
8 2002. szeptember 7. Philips Stadion, Eindhoven, Hollandia 21  Fehéroroszország 3–0 3–0 2004-es Európa-bajnokság selejtező
9 2002. november 20. Veltins-Arena, Gelsenkirchen, Németország 23  Németország 2–1 3–1 Barátságos mérkőzés

Edzői statisztikái[szerkesztés]

2022. április 30-án lett frissítve.

Csapat Mettől Meddig Arány Források
M GY D V GY.A. %
Royal Antwerp 2013. május 29. 2014. május 11. &0000000000000035.00000035 &0000000000000013.00000013 &0000000000000010.00000010 &0000000000000012.00000012 &0000000000000037.10000037,1 [87][131][132]
Burton Albion 2014. november 13. 2015. december 4. &0000000000000054.00000054 &0000000000000033.00000033 &0000000000000011.00000011 &0000000000000010.00000010 &0000000000000061.10000061,1 [133]
Queens Park Rangers 2015. december 4 2016. november 5. &0000000000000047.00000047 &0000000000000013.00000013 &0000000000000019.00000019 &0000000000000015.00000015 &0000000000000027.70000027,7 [104][133]
Northampton Town 2017. szeptember 4. 2018. április 2. &0000000000000042.00000042 &0000000000000010.00000010 &0000000000000013.00000013 &0000000000000019.00000019 &0000000000000023.80000023,8 [133]
Burton Albion 2021. január 1. Jelenleg is &0000000000000076.00000076 &0000000000000029.00000029 &0000000000000017.00000017 &0000000000000030.00000030 &0000000000000038.20000038,2 [133]
Összesen &0000000000000253.000000253 &0000000000000097.00000097 &0000000000000070.00000070 &0000000000000086.00000086 &0000000000000038.30000038,3 —

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Boavista FC[szerkesztés]

Atlético Madrid[szerkesztés]

Chelsea FC[szerkesztés]

Middlesbrough[szerkesztés]

Cardiff City[szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

Edzőként[szerkesztés]

Burton Albion[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink: One-on-One”, 2013. július 1. (Hozzáférés: 2015. április 15.) 
  2. ↑ a b Hugman, Barry J.. The PFA Premier & Football League Players' Records 1946–2005. Queen Anne Press, 274. o. (2005). ISBN 1-85291-665-6 
  3. ↑ Jimmy-Floyd Hasselbaink | Football Stats | No Club | Age 47 | 1990-2008 | Soccer Base. www.soccerbase.com
  4. ↑ Hasselbaink 2005, p. 1
  5. ↑ Hasselbaink 2005, p. 2
  6. ↑ Hasselbaink 2005, p. 8
  7. ↑ Hasselbaink 2005, p. 13
  8. ↑ Hasselbaink 2005, p. 19
  9. ↑ Hasselbaink 2005, p. 31
  10. ↑ Hasselbaink 2005, p. 49
  11. ↑ Hasselbaink 2005, p. 39
  12. ↑ a b c Hasselbaink 2005, p. 44
  13. ↑ Hasselbaink 2005, p. 45
  14. ↑ Hasselbaink 2005, p. 55
  15. ↑ Hasselbaink 2005, p. 56
  16. ↑ Hasselbaink 2005, p. 51
  17. ↑ Hasselbaink 2005, p. 58
  18. ↑ a b c Hasselbaink 2005, p. 59
  19. ↑ Hasselbaink 2005, p. 67
  20. ↑ Hasselbaink 2005, p. 68
  21. ↑ a b Hasselbaink 2005, p. 71
  22. ↑ Hasselbaink 2005, p. 74
  23. ↑ Hasselbaink 2005, p. 82
  24. ↑ Hasselbaink 2005, p. 85
  25. ↑ Hasselbaink 2005, p. 92
  26. ↑ Hasselbaink 2005, p. 93
  27. ↑ „Hasselbaink demands transfer”, BBC Sport, 1999. július 30. (Hozzáférés: 2013. március 29.) 
  28. ↑ Hasselbaink 2005, p. 94
  29. ↑ Hasselbaink 2005, p. 135
  30. ↑ Hasselbaink 2005, p. 134
  31. ↑ Hasselbaink 2005, p. 138
  32. ↑ Hasselbaink 2005, p. 140
  33. ↑ a b Hasselbaink 2005, p. 141
  34. ↑ „Chelsea seal £15m Hasselbaink deal”, BBC Sport, 2000. május 31. (Hozzáférés: 2015. április 15.) 
  35. ↑ „Keane sees red as Chelsea triumph”, BBC Sport, 2000. augusztus 13. (Hozzáférés: 2015. április 21.) 
  36. ↑ Hasselbaink 2005, p. 151
  37. ↑ Hasselbaink 2005, p. 165
  38. ↑ „Chelsea banish blues”, The Observer , 2014. október 22. (Hozzáférés: 2014. december 9.) 
  39. ↑ „Two-goal Chelsea help spoil the party”, The Daily Telegraph , 2001. augusztus 25. (Hozzáférés: 2015. április 19.) 
  40. ↑ „Chelsea thrash Spurs”, BBC Sport, 2002. március 13. (Hozzáférés: 2014. december 9.) 
  41. ↑ Hasselbaink 2005, p. 172
  42. ↑ „Arsenal lift FA Cup”, BBC Sport, 2003. február 16. (Hozzáférés: 2014. december 9.) 
  43. ↑ Hasselbaink 2005, p. 170
  44. ↑ a b Hasselbaink 2005, p. 182
  45. ↑ Hasselbaink 2005, p. 184
  46. ↑ Hasselbaink 2005, p. 186
  47. ↑ „Barca interest Hasselbaink”, BBC Sport, 2002. augusztus 22. (Hozzáférés: 2015. április 19.) 
  48. ↑ „Hasselbaink tipped for Barca switch”, BBC Sport, 2003. január 11. (Hozzáférés: 2015. április 19.) 
  49. ↑ „Barca rule out signings”, BBC Sport, 2003. január 20. (Hozzáférés: 2015. április 19.) 
  50. ↑ Chelsea statistics 2002/03. Soccerbase. Centurycomm. (Hozzáférés: 2015. április 21.)
  51. ↑ „Chelsea 5-2 Wolves”, BBC Sport, 2004. március 27. (Hozzáférés: 2014. december 9.) 
  52. ↑ „Monaco 3-1 Chelsea”, BBC Sport, 2004. április 20. (Hozzáférés: 2015. február 21.) 
  53. ↑ „Chelsea 2-2 Monaco”, BBC Sport, 2004. május 5. (Hozzáférés: 2015. február 21.) 
  54. ↑ Hasselbaink 2005, p. 214
  55. ↑ „Hasselbaink signs for Boro”, BBC Sport, 2004. július 9. (Hozzáférés: 2015. április 21.) 
  56. ↑ „Hasselbaink signs for Boro”, BBC Sport, 2004. július 9. (Hozzáférés: 2015. április 15.) 
  57. ↑ Hasselbaink 2005, p. 220
  58. ↑ „Blackburn 0-4 Middlesbrough”, BBC Sport, 2004. október 16. (Hozzáférés: 2014. december 9.) 
  59. ↑ Middlesbrough 0 - 4 Sevilla. UEFA. (Hozzáférés: 2015. február 21.)
  60. ↑ „Hasselbaink not given Boro deal”, BBC Sport, 2006. július 4. (Hozzáférés: 2015. április 15.) 
  61. ↑ „Hasselbaink rejects Celtic move”, BBC Sport, 2006. július 6. (Hozzáférés: 2015. április 15.) 
  62. ↑ „Addicks seal deal for Hasselbaink”, BBC Sport, 2006. július 11. (Hozzáférés: 2015. április 15.) 
  63. ↑ Dirs, Ben. „Chelsea 2–1 Charlton”, BBC Sport, 2006. szeptember 9. (Hozzáférés: 2009. szeptember 15.) 
  64. ↑ Hookham, Richard. „Charlton 1–3 Middlesbrough”, BBC Sport, 2007. január 13. (Hozzáférés: 2009. szeptember 15.) 
  65. ↑ „Hasselbaink released by Charlton”, BBC Sport, 2007. május 14. (Hozzáférés: 2007. május 14.) 
  66. ↑ "Hasselbaink baffled by Foxes snub". BBC Sport. 14 August 2007. Retrieved 5 September 2007.
  67. ↑ „Hasselbaink signs for Bluebirds”, BBC Sport, 2007. augusztus 16. (Hozzáférés: 2007. augusztus 16.) 
  68. ↑ „Hasselbaink's class is worth all the earache for grateful Cardiff”, The Guardian , 2008. február 18. (Hozzáférés: 2015. április 16.) 
  69. ↑ „Cardiff 1-2 Watford”, BBC Sport, 2007. szeptember 19. (Hozzáférés: 2015. április 21.) 
  70. ↑ "Hasselbaink gets an FA nomination". South Wales Echo (Cardiff). 22 February 2008. Retrieved 14 January 2016.
  71. ↑ „FA Cup final as it happened”, BBC Sport, 2008. május 17. (Hozzáférés: 2015. február 21.) 
  72. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink in Cardiff pay dispute”, The Daily Telegraph , 2008. július 2. (Hozzáférés: 2015. február 21.) 
  73. ↑ a b Hasselbaink 2005, p. 104
  74. ↑ Hasselbaink 2005, p. 105
  75. ↑ a b Hasselbaink 2005, p. 106
  76. ↑ Hasselbaink 2005, p. 111
  77. ↑ „Hasselbaink out of Euro 2000”, BBC Sport, 2000. június 1. (Hozzáférés: 2014. november 14.) 
  78. ↑ Hasselbaink 2005, p. 113
  79. ↑ Hasselbaink 2005, p. 116
  80. ↑ Hasselbaink 2005, p. 117
  81. ↑ Holland Results 2001/02. Soccerbase. Centurycomm. (Hozzáférés: 2015. április 21.)
  82. ↑ Hasselbaink 2005, p. 126
  83. ↑ Hasselbaink 2005, p. 48
  84. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink: The former Chelsea striker joins Burton Albion... and he was my childhood hero”, The Independent , 2014. november 13. (Hozzáférés: 2015. április 19.) 
  85. ↑ „Jimmy eyes potential”, Sky Sports, 2011. március 31. (Hozzáférés: 2011. április 25.) 
  86. ↑ "Backroom Reshuffle". Nottingham Forest F.C. 2 January 2013. Retrieved 15 April 2015.
  87. ↑ a b „Jimmy Floyd Hasselbaink named manager of Royal Antwerp”, The Guardian , 2013. május 29. (Hozzáférés: 2016. január 14.) 
  88. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink: Belgium's Home-Grown Player Rule is a Lesson for England”, International Business Times, 2013. szeptember 23. (Hozzáférés: 2015. április 19.) 
  89. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink is looking to progress Royal Antwerp”, Sky Sports, 2013. december 23. (Hozzáférés: 2015. április 19.) 
  90. ↑ „Antwerp coach Jimmy Floyd Hasselbaink secures signing of former Totenham Hotspur schemer John Bostock”, Inside Futbol, 2013. július 11. (Hozzáférés: 2015. április 19.) 
  91. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink: Ex-Chelsea star wants role in England”, BBC Sport, 2014. május 23. (Hozzáférés: 2015. február 21.) 
  92. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink named as Burton Albion manager”, BBC Sport, 2014. november 13. (Hozzáférés: 2015. február 21.) 
  93. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink: Burton Albion boss revels in 'project'”, BBC Sport, 2014. november 14. (Hozzáférés: 2015. március 23.) 
  94. ↑ „Wycombe 1–3 Burton”, BBC Sport, 2014. november 17. (Hozzáférés: 2014. november 17.) 
  95. ↑ „FL72: Aitor Karanka and Lee Tomlin win January's Sky Bet Championship awards”, Sky Sports, 2015. február 6. (Hozzáférés: 2015. április 15.) 
  96. ↑ „Morecambe 1-2 Burton”, BBC Sport, 2015. április 18. (Hozzáférés: 2015. április 19.) 
  97. ↑ „Cambridge 2-3 Burton”, BBC Sport, 2015. május 2. (Hozzáférés: 2015. május 2.) 
  98. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink: QPR open talks with Burton boss”, BBC Sport, 2015. december 2. (Hozzáférés: 2015. december 3.) 
  99. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink: QPR appoint Burton manager as boss”, BBC Sport, 2015. december 4. (Hozzáférés: 2015. december 4.) 
  100. ↑ „Burnley 0–0 QPR”, BBC Sport, 2015. december 12. (Hozzáférés: 2015. december 12.) 
  101. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink: QPR boss wants side to have freedom”, BBC Sport, 2015. december 14. (Hozzáférés: 2016. január 14.) 
  102. ↑ „Rotherham 0-3 QPR”, BBC Sport, 2016. január 16. (Hozzáférés: 2016. január 17.) 
  103. ↑ „QPR 1-0 Bristol City: Jimmy Floyd Hasselbaink and Lee Johnson reaction”, Sky Sports, 2016. május 7. (Hozzáférés: 2016. május 8.) 
  104. ↑ a b „Jimmy Floyd Hasselbaink sacked as Queens Park Rangers manager”, BBC Sport, 2016. november 5. (Hozzáférés: 2017. március 30.) 
  105. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink: Northampton Town appoint new manager to succeed Justin Edinburgh”, BBC Sport, 2017. szeptember 4. (Hozzáférés: 2017. szeptember 4.) 
  106. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink gets Northampton tenure off to a winning start”, ESPN FC, 2017. szeptember 9. (Hozzáférés: 2017. szeptember 26.) 
  107. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink sacked by Northampton after Peterborough defeat”, Sky Sports, 2018. április 2. (Hozzáférés: 2018. április 2.) 
  108. ↑ „Burton reappoint Hasselbaink as manager”, BBC Sport, 2021. január 2. (Hozzáférés: 2021. január 2.) 
  109. ↑ Latest Burton Transfers | Full Transfer History | Soccer Base. www.soccerbase.com . (Hozzáférés: 2021. március 5.)
  110. ↑ „Burton Albion: Jimmy Floyd Hasselbaink thanks family”, BBC Sport, 2015. április 23. (Hozzáférés: 2015. április 23.) 
  111. ↑ „PSV's Nigel Hasselbaink wins transfer to Hamilton”, BBC Sport, 2010. augusztus 24. (Hozzáférés: 2015. február 21.) 
  112. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink feels 'no responsibility' to represent black managers after taking QPR reins”, Talksport, 2015. december 7. (Hozzáférés: 2015. december 17.) 
  113. ↑ „Black manager rejected because club feared racist abuse by fans”, The Times , 2015. december 10. (Hozzáférés: 2015. december 17.) 
  114. ↑ QPR manager Jimmy Floyd Hasselbaink asked for £55k to act for sports company that proposed selling players to his club. (Hozzáférés: 2016. szeptember 29.)
  115. ↑ „Jimmy Floyd Hasselbaink: QPR back manager over Daily Telegraph claims”, BBC Sport, 2016. október 14. (Hozzáférés: 2016. október 14.) 
  116. ↑ a b c d e Jimmy Floyd Hasselbaink (angol nyelven). national-football-teams.com
  117. ↑ a b ForaDeJogo.net - Jimmy Hasselbaink (Jerrel Floyd Hasselbaink). ForaDeJogo . [2017. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 12.)
  118. ↑ Games played by Jimmy Floyd Hasselbaink in 1997/1998 (angol nyelven). soccerbase.com
  119. ↑ Games played by Jimmy Floyd Hasselbaink in 1998/1999 (angol nyelven). soccerbase.com
  120. ↑ Jimmy Floyd Hasselbaink. Cardiff City F.C. Retrieved 29 March 2013.
  121. ↑ "Jimmy Floyd Hasselbaink – Matches in European Cups". Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation. Retrieved 29 March 2013.
  122. ↑ Games played by Jimmy Floyd Hasselbaink in 2000/2001 (angol nyelven). soccerbase.com
  123. ↑ Games played by Jimmy Floyd Hasselbaink in 2001/2002 (angol nyelven). soccerbase.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 4.)
  124. ↑ Games played by Jimmy Floyd Hasselbaink in 2002/2003 (angol nyelven). soccerbase.com
  125. ↑ Games played by Jimmy Floyd Hasselbaink in 2003/2004 (angol nyelven). soccerbase.com
  126. ↑ Games played by Jimmy Floyd Hasselbaink in 2004/2005 (angol nyelven). soccerbase.com
  127. ↑ Games played by Jimmy Floyd Hasselbaink in 2005/2006 (angol nyelven). soccerbase.com
  128. ↑ Games played by Jimmy Floyd Hasselbaink in 2006/2007 (angol nyelven). soccerbase.com
  129. ↑ Games played by Jimmy Floyd Hasselbaink in 2007/2008 (angol nyelven). soccerbase.com
  130. ↑ a b „Jerrel "Jimmy" Floyd Hasselbaink - International Appearances”, Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation (Hozzáférés: 2015. április 15.) 
  131. ↑ „Hasselbaink al na één seizoen weer weg bij dolend Antwerp”, SoccerNews.nl, 2014. május 11. (Hozzáférés: 2016. január 14.) (holland nyelvű) 
  132. ↑ Royal Antwerp FC: Matches. Soccerway. Global Sports Media. (Hozzáférés: 2016. január 14.)
  133. ↑ a b c d Managers: Jimmy Floyd Hasselbaink. Soccerbase. Centurycomm. (Hozzáférés: 2017. december 30.)
  134. ↑ Terça 10 Junho 1997 - 17h00 - Nacional do Jamor (POR) (Oeiras) - 45000 Espetadores (portugál nyelven). zerozero.pt . (Hozzáférés: 2016. február 15.)
  135. ↑ Copa del Rey 1999-2000. linguasport.com . (Hozzáférés: 2016. február 15.)
  136. ↑ „Keane sees red as Chelsea triumph”, BBC Sport, 2000. augusztus 13. (Hozzáférés: 2016. február 15.) 
  137. ↑ „FA Cup final clockwatch”, BBC Sport, 2002. május 4. (Hozzáférés: 2016. február 15.) 
  138. ↑ Final - 10/05/2006 - 20:45CET (20:45 local time) - PSV Stadion - Eindhoven. uefa.com . (Hozzáférés: 2016. február 15.)
  139. ↑ „FA Cup final as it happened”, BBC Sport, 2008. május 17. (Hozzáférés: 2016. február 15.) 
  140. ↑ Copa del Rey 1999-00. www.bdfutbol.com
  141. ↑ a b „Van Persie wins Premier League Golden Boot”, Arsenal F.C, 2012. május 14.. [2013. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. július 27.) 

Forrás[szerkesztés]

  • Hasselbaink, Jimmy Floyd & Van der Wardt, Jules (2005), Jimmy, HarperCollins, ISBN 0-00-721387-5

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jimmy Floyd Hasselbaink című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jimmy_Floyd_Hasselbaink&oldid=26897089”