2009-es angol labdarúgókupa-döntő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
2009-es FA-kupa-döntő
Kiírás 2008–2009-es angol labdarúgókupa
Chelsea00Everton
20001
Dátum 2009. május 30.
Stadion Wembley Stadion
Város London
A Mérkőzés Játékosa Ashley Cole (Chelsea)[1]
Játékvezető Howard Webb (South Yorkshire)[2]
Nézőszám 89 391 fő[1]
Előző döntő 2008
Következő döntő 2010

A 2009-es angol labdarúgókupa-döntő volt a 128. döntő a világ legrégebbi labdarúgó-versenyének, az FA-kupának a történetében. A mérkőzést a Wembley Stadionban Londonban rendezték 2009. május 30-án. Ez volt a harmadik döntő, amit az új Wembley-ben tartottak. A két részvevő a Chelsea, akik Arsenalt győzték le 2–1-re az elődöntőben, és az Everton volt, akik a Manchester Unitedet győzték le az elődöntőben 4–2-re büntetőkkel 0–0-s rendes játékidő és hosszabbítás után.

A döntő első gólját Louis Saha szerezte 25 másodperc után, ezzel új rekordot állított fel a kupa döntőinek történetében. Az egyenlítő gólt Didier Drogba lőtte be a 21. percben, majd a győztes találatot Frank Lampard szerezte a 72. percben. Így a kupa a Chelsea-é lett, ez volt a csapat ötödik FA-kupa címe.[3]

Háttér[szerkesztés]

A Chelsea négyszeres FA-kupa győztesként várhatta a mérkőzést; korábban 1970-ben, 1997-ben, 2000-ben és 2007-ben nyerték meg a kupát, míg az Everton ötször nyerte meg a kupát korábban: 1906-ban, 1933-ban, 1966-ban, 1984-ben és 1995-ben. Mindkét csapat az utolsó FA-kupáját a Manchester Unitedet legyőzve szerezte meg; az Everton 1995-ben, a Chelsea 2007-ben.

A két csapat 0–0-t játszott egymással mindkét alkalommal a bajnokságban ebben a szezonban, a Goodison Parkban decemberben és a Stamford Bridge-en áprilisban is.[4][5] A 2009-es döntő előtt a két csapat még sosem találkozott egymással az FA-kupa döntőiben; a kupában legutóbb a 2005–06-os kiírás negyedik körében játszottak egymással, mikor a Chelsea 4–1-re nyerte a visszavágót a Stamford Bridge-en, miután 1–1-et játszottak a Goodison Parkban. A két csapat közti 154 mérkőzésen (összes kiírás), a Chelsea 60 győzelmet, az Everton 48-at könyvelhet el, 46 mérkőzés pedig döntetlenre végződött. A 2009-es döntő előtt az Evertonnak 22 mérkőzéses nyeretlenségi sorozata volt a Chelsea ellen; utoljára 2000 novemberében tudtak győzni a Chelsea felett, mikor 2–1-re végződött a mérkőzésük a Goodison Parkban.

Előkészületek[szerkesztés]

Jegyek[szerkesztés]

Az Evertonnak és a Chelsea-nek csapatonként 25 109 jegyet osztottak ki a döntőre. Az Everton elégedetlen volt ezzel a mennyiséggel, mivel a Manchester United elleni elődöntőjükre több, mint 32 000 jegyet adtak el. A döntő volt az Everton első FA-kupa döntője 14 év óta, a csapat vezérigazgatója, Robert Elstone jelezte, hogy a klubnak több jegyre lett volna szüksége. „Szurkolóink között akár 70 000 jegyet is értékesíteni tudnánk” -mondta Elstone. A Chelsea is bejelentette, hogy a jegyeik mennyisége azt jelenti, valószínűtlen, hogy elegendő lenne a bérletes szurkolóiknak.[6]

A Club Wembley bérleteseinek garantált helyük volt a mérkőzésen. Miután kiosztották a jegyeket, a megmaradt jegyek 70%-át azok közt a csapatok közt osztották szét, akik a 2008–09-es kiírásban részt vettek. Az így maradt 30%-ot pedig a "futballcsalád" tagjainak adták.[7]

Mezek[szerkesztés]

Mivel mindkét csapat első számú meze kék, pénzfeldobással döntötték el, melyikük viselheti az első számú szerelését a mérkőzésen. Az Everton nyerte a pénzfeldobást, így ők választhatták a hagyományos kék szerelésüket. Ez azt jelentette, hogy a Chelsea a harmadik számú, sárga mezét viseli a mérkőzésen.[8]

Labda[szerkesztés]

A mérkőzés hivatalos labdája az Umbro Dynamis volt. A Dynamis 20 paneles tervezésű, ellentétben a hagyományosabb 32 paneles dizájnnal, ami állítólag a labdát gyorsabbá teszi. A labda felületét mikroszálas anyagból készítették. A Dynamis-t a 2008-as döntőben is használták már, de a 2009-es változata arany színezést kapott.[9]

Nyitóünnepség[szerkesztés]

Az FA-kupa-döntők hagyományos dalát, az Abide With Me-t a London Community Gospel Choir adta elő.[10] A trófeát ezután hozták ki a pályára, majd megérkeztek a csapatok is. A döntő fő vendége Kofi Annan[11] volt, akit a két csapat kivonulása után mutattak be az edzőknek, a játékosoknak és a mérkőzés játékvezetőinek. A bemutatkozásokat követte a nemzeti himnusz, a God Save the Queen eléneklése, amit a 2008-as Britain’s Got Talent döntőse, a 13 éves Faryl Smith énekelt. Ezzel ő lett a legfiatalabb, aki az FA-kupa-döntőkben előadta a himnuszt.[12]

Mérkőzés[szerkesztés]

Összesítés[szerkesztés]

Első félidő[szerkesztés]

Louis Saha csupán 25 másodperccel a kezdés előtt megszerezte a vezetést az Evertonnak, ez az FA-kupa-döntők történetének leggyorsabb gólja.[1] A korábbi leggyorsabb gól az Aston Villa játékosa, Bob Chatt nevéhez fűződik, aki 30 perc után talált be a kapuba az 1895-ös döntőben. Tony Hibbert sárga lapot kapott, amiért elgáncsolta Florent Maloudát a 8. percben.[1] Didier Drogba egyenlített a Chelsea-nek a 21. percben egy fejesgóllal, a gólpasszt Malouda adta.[1]

Második félidő[szerkesztés]

Tony Hibbertet Lars Jacobsen váltotta a pályán az Evertonban a második félidő kezdetén,[1] majd két perccel a kezdés után a csapatkapitány, Phil Neville sárga lapot kapott.[1] A Chelsea-ben Michael Essien is távozott a pályáról, a cseréje Michael Ballack volt a 61. percben,[1] két perccel később pedig John Obi Mikel kapott sárga lapot.[1] Frank Lampard a 72. percben megszerezte a győztes gólt a Chelsea-nek egy bal lábas lövéssel.[1] Öt perccel később Malouda lövése a felső kapufáról a gólvonal mögé pattant, majd ki a kapuból, de a gólt nem adták meg.[1] Az Evertonban Saha-t cserélték le James Vaughan-re a 75. percben.[1] Dan Gosling volt az Everton utolsó cseréje a 81. percben, aki Leon Osman helyett lépett pályára.[1] A második félidő hosszabbításának negyedik percében Leighton Baines, az Everton játékosa kapott sárga lapot.[1]

Részletek[szerkesztés]

2009. május 30.
15:00 BST
Chelsea 2 – 1 Everton Wembley Stadion, London
Nézőszám: 89 391
Játékvezető: Howard Webb (South Yorkshire)[2]
Drogba Gól : 21' 21'
Lampard Gól : 72' 72'
Mikel Sárga lap 63'
Lampard Sárga lap 84'
Jegyzőkönyv Saha Gól : 1' 1'
Hibbert Sárga lap 8'
Neville Sárga lap 48'
Baines Sárga lap 90+4'
Chelsea
Everton
CHELSEA:
GK 1 cseh Petr Čech
RB 17 portugál José Bosingwa
CB 33 brazil Alex
CB 26 angol John Terry (csk)
LB 3 angol Ashley Cole
DM 12 Nigéria John Obi Mikel Sárga lap 63'
CM 5 Ghána Michael Essien lecserélve 61'
CM 8 angol Frank Lampard Sárga lap 84'
RW 39 francia Nicolas Anelka
LW 15 francia Florent Malouda
CF 11 Elefántcsontpart Didier Drogba
Cserék:
GK 40 portugál Hilário
DF 2 szerb Branislav Ivanović
DF 35 brazil Juliano Belletti
DF 42 angol Michael Mancienne
MF 13 német Michael Ballack becserélve 61'
FW 9 Argentína Franco Di Santo
FW 21 Elefántcsontpart Salomon Kalou
Edző:
holland Guus Hiddink
EVERTON:
GK 24 USA Tim Howard
RB 2 angol Tony Hibbert Sárga lap 8' lecserélve 46'
CB 4 Nigéria Joseph Yobo
CB 5 angol Joleon Lescott
LB 3 angol Leighton Baines Sárga lap 90+4'
RM 21 angol Leon Osman lecserélve 82'
CM 18 angol Phil Neville (csk) Sárga lap 47'
LM 20 Dél-Afrika Steven Pienaar
AM 17 Ausztrália Tim Cahill
CF 25 Belgium Marouane Fellaini
CF 9 francia Louis Saha lecserélve 75'
Cserék:
GK 1 angol Carlo Nash
DF 15 dán Lars Jacobsen becserélve 46'
MF 8 Ecuador Segundo Castillo
MF 26 angol Jack Rodwell
MF 32 angol Dan Gosling becserélve 82'
FW 14 angol James Vaughan becserélve 75'
FW 37 angol Jose Baxter
Edző:
skót David Moyes

JÁTÉKVEZETŐK

  • Asszisztensek:
    • Mike Mullarkey (Devon)[2]
    • David Richardson (West Yorkshire)[2]
  • Negyedik játékvezető: Martin Atkinson (West Yorkshire)[2]

SZABÁLYOK

  • 90 perc.
  • 30 perc hosszabbítás, ha szükséges.
  • Büntetőpárbaj, ha az állás a hosszabbítás után is döntetlen.
  • Hét nevezett cserejátékos.
  • Legfeljebb három cserelehetőség.

Út a döntőbe[szerkesztés]

Chelsea Kör Everton
Southend United [L1]
H
1–1
Kalou 31' Harmadik kör Macclesfield Town [L2]
A
1–0
Osman 43'
Southend United [L1]
A
4–1
Ballack 45', Kalou 60', Anelka 78', Lampard 90' Visszavágó
Ipswich Town [C]
H
3–1
Ballack 16', 59', Lampard 85' Negyedik kör Liverpool [PL]
A
1–1
Lescott 27'
Visszavágó Liverpool [PL]
H
1–0
Gosling 118'
Watford [C]
A
3–1
Anelka 75', 77', 90' Ötödik kör Aston Villa [PL]
H
3–1
Rodwell 4', Arteta 24' (11-es), Cahill 76'
Coventry City [C]
A
2–0
Drogba 15', Alex 72' Hatodik kör Middlesbrough [PL]
H
2–1
Fellaini 50', Saha 56'
Arsenal [PL]
Wembley Stadion, London
2–1
Malouda 33', Drogba 84' Elődöntő Manchester United [PL]
Wembley Stadion, London
0–0 (4–2 bp)

Források[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k l m n Full-time: Chelsea 2-1 Everton”, TheFA.com, The Football Association, 2009. május 30. (Hozzáférés ideje: 2009. május 30.) 
  2. a b c d e Mawhinney, Stuart. „Webb appointed for The Final”, TheFA.com, The Football Association, 2009. április 21. (Hozzáférés ideje: 2009. április 22.) 
  3. Cheese, Caroline. „Live text - FA Cup final”, BBC Sport, British Broadcasting Corporation, 2009. május 30. (Hozzáférés ideje: 2009. május 30.) 
  4. Everton 0-0 Chelsea
  5. Chelsea 0-0 Everton
  6. Everton issue Cup tickets warning”, BBC Sport, British Broadcasting Corporation, 2009. április 28. (Hozzáférés ideje: 2009. május 7.) 
  7. Cup Final ticket allocations”, TheFA.com, The Football Association, 2009. április 23. (Hozzáférés ideje: 2009. május 30.) 
  8. Yellow is the colour”, ChelseaFC.com, Chelsea FC, 2009. április 23. (Hozzáférés ideje: 2009. április 23.) 
  9. The number one ball for The Final”, TheFA.com, The Football Association, 2009. május 29. (Hozzáférés ideje: 2009. május 30.) 
  10. 'Abide With Me' out now”, TheFA.com, The Football Association, 2009. május 27. (Hozzáférés ideje: 2009. május 30.) 
  11. Kofi Annan to attend FA Cup Final”, TheFA.com, The Football Association, 2009. április 25. (Hozzáférés ideje: 2009. május 30.) 
  12. Mawhinney, Stuart. „Faryl's got the talent for The Final”, TheFA.com, The Football Association, 2009. május 28. (Hozzáférés ideje: 2009. május 30.)