Angol labdarúgókupa-győztes klubok listája
Az Angol labdarúgókupa (más néven Football Association Challenge Cup vagy ismertebb nevén FA-kupa) egy egyenes kieséses rendszerű kiírás Angliában labdarúgócsapatoknak a The Football Association (FA) szervezésében. A kupa a nevét is a szövetségről kapta. Ez a legrégebbi még működő labdarúgókupa a világon [1], az első szezonját 1871-ben rendezték.[2] A kiírásban az angol labdarúgó-rendszer legfelső 10 osztályának csapatai indulhatnak, de csak akkor, ha a csapatok stadionja megfelel bizonyos követelményeknek.[3] A szezonok májusban érnek véget az dőntővel, amit az angol labdarúgószezon csúcspontjának tartanak.[4]
2008 szerint a legtöbb győzelem birtokosa a Manchester United 11 győzelemmel. Őket követi az Arsenal 10, és a Tottenham Hotspur 8 győzelemmel.[2] A kupát két vagy több egymás utáni alkalommal nyolcszor nyerték meg, három csapat, a Wanderers, a Blackburn Rovers és a Tottenham Hotspur nyert egymás utáni döntőket többször is.[2] A kupa jelenlegi címvédője a Portsmouth, akik a Cardiff City-t győzték le a 2008-as döntőben.[5]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történet
Az első szezon győztese a Wanderers volt, a londoni csapat ötször hódította el a kupát az első hét szezon alatt. A kiírás legelső győztesei amatőr csapatok voltak Nyugat-Angliából [6], de az 1883-as döntőben a Blackburn Olympic lett az első északi csapat, akik megnyerték a kupát, miután az Old Etonians csapatát győzték le.
A profizmus megjelenésével az amatőr csapatok már nem tudtak kiemelkedően teljesíteni a kiírásban, mint korábban.[6] A vezető profi csapatok 1888-ban megalapították a The Football League-et.[7] Azóta egy ligán kívüli csapat nyerte meg a kupát: a Tottenham Hotspur a Southern League-ből, akik a Football League-tag Sheffield Unitedet győzték le az 1901-es döntőben.[8] Egy évvel később a Sheffield Unitednek ismét sikerült bekerülnie a döntőbe, és meg is nyerték a kupát, ami az északi csapatoknál maradt egészen 1921-ig, mikor a Tottenham ismét diadalmaskodott.[2] 1927-ben a Cardiff City, akik annak ellenére, hogy walesi csapat, az angol rendszerben játszanak, megnyerte a kupát, így ők lettek az egyedüli nem angol győztesek.[9] A skót Queens Park a verseny első éveiben kétszer is bejutott a döntőbe.[2]
A Newcastle United rövid ideig uralta a kupát az 1950-es években, öt év alatt háromszor nyertek [2], az 1960-as években pedig a Tottenham Hotspur ért el hasonló sikereket, hét szezon alatt szintén három alkalommal hódították el a kupát. Ez jelentette a londoni klubok sikeres időszakának kezdetét: 11-szer nyertek kupát 22 szezon alatt.[10] Az angol labdarúgás második szintjéből (akkor Second Division) érkező csapatok 1973 és 1980 között értek el rendkívüli sikereket a kupában.[10] A Sunderland 1973-ban, a Southampton 1976-ban, a West Ham United 1980-ban nyert kupát, ez a három legfrissebb győzelem alsóbb osztályú csapattól.[2][8] Mióta a Wimbledon 1988-ban váratlanul megnyerte a kupát [11], az úgynevezett "Nagy négyes" [12], a Manchester United, a Liverpool, az Arsenal és a Chelsea közül került ki a győztes 20 szezon alatt 17-szer.[2]
[szerkesztés] Döntők
1999-ig a döntőt egy későbbi időpontban újrajátszották, ha döntetlen lett a végeredmény;[13] azóta a döntőket döntetlen esetén még azon a mérkőzésen büntetőpárbajjal döntik el.[14] A versenyt nem rendezték meg az első és a második világháború alatt, a 1914–15 szezont azonban teljesen megtartották, az 1939–40 szezont pedig a selejtezőköröknél függesztették fel.[2]
[szerkesztés] Magyarázat
| (Ú) | Újrajátszás |
| * | A mérkőzésnek volt hosszabbítása |
| † | A mérkőzést büntetőpárbaj döntötte el hosszabbítás után |
| Félkövér | A győztes csapat duplázott |
| Dőlt | Csapat az angol labdarúgás legfelső szintjén kívülről. (a The Football League megalakulásától (1888)) |
[szerkesztés] Eredmények
1 Az 1923-as döntő hivatalos nézőszáma 126 047 volt, de a tényleges szám 150 000 és 300 000 közöttire becsülhető.[16][17]
[szerkesztés] Eredmények klubok szerint
A dőlt betűvel írt nevű csapatok már nem léteznek.
[szerkesztés] Források
- ↑ Jury, Louise. „FA Cup trophy's sale to set football memorabilia record”, The Independent, Independent News & Media, 2005. január 7.
- ^ a b c d e f g h i j k l
- ↑
- ↑ Townsend, Nick. „Football: FA Cup Final: Calamity for James as Di Matteo makes history”, The Independent, Independent News & Media, 2000. május 21.
- ↑ McNulty, Phil. „FA Cup final”, BBC Sport, 2008. május 17.
- ^ a b Soar, Phil, Martin Tyler. Encyclopedia of British Football. Willow Books, p19. o. ISBN 0-0021-8049-9 (1983. június 4.)
- ↑ Soar, Phil, Martin Tyler. Encyclopedia of British Football, pp16–17. o
- ^ a b Lyles, Christopher. „FA Cup by numbers”, Daily Telegraph, Telegraph Media Group Limited, 2008. január 5.
- ↑
- ^ a b Soar, Phil, Martin Tyler. Encyclopedia of British Football, p27. o
- ↑
- ↑
- ↑ McNulty, Phil. „FA Cup in danger of losing lustre”, BBC Sport, 2005. február 4.
- ↑ „Rules of The FA Challenge Cup”, The Football Association, 2005. december 5.
- ^ a b Barnes, Stuart. Nationwide Football Annual 2008–2009. SportsBooks Ltd, pp132, 134–143. o. ISBN 1-8998-0772-1 (2008)
- ↑ Bateson, Bill, Albert Sewell. News of the World Football Annual 1992–93. Harper Collins, p.219. o. ISBN 0-85543-188-1 (1992)
- ↑ „The F.A. Cup - Bolton's Victory - Record Crowds”, The Times, News International, 1923. május 30.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- FA-kupa-döntők statisztikája az TheFA.com-on
- FA-kupa archívum az TheFA.com-on
