Rotherham United FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rotherham United
Csapatadatok
Teljes csapatnévRotherham United Football Club
BecenévThe Millers (Molnárok)
SzékhelyRotherham, Anglia
Alapítva1925
Klubszínek         
StadionNew York Stadion
(12 021 férőhelyes)
VezetőedzőSkócia Steve Evans
ElnökAnglia Tony Stewart
BajnokságAnglia Championship
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
Rotherham United honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Rotherham United témájú médiaállományokat.

A Rotherham United Football Club (becenevén The Millers, azaz molnárok)[1] egy angol labdarúgócsapat, melynek székhelye Rotherham városában, South Yorkshire-ben található. Klubszínei a piros és a fehér, hazai mezén is ez a színkombináció fedezhető fel. Hazai mérkőzéseit a 2012-ben megnyitott New York Stadionban játssza. Korábban a Millmoor volt az otthona, több mint egy évszázadon keresztül. A csapat jelenleg az Championship-ben, az angol labdarúgás második legmagasabb osztályában játszik.

A klub 1925-ben alapult, amikor a Rotherham County és a Rotherham Town egyesült, fennállása nagy részében a The Football League harmadosztályában szerepelt. A 2000-es évek elején a Championshipben, azaz a másodosztályban is kipróbálhatta magát.

Klubtörténet[szerkesztés]

A klub gyökerei 1870-ig nyúlnak vissza,[2] amikor a Thornhill Football Club (később Thornhill United) megalapult.[2] Évekig a másik elődcsapat, az 1878-ban alapított Rotherham Town volt a város első számú csapata, hiszen három évet eltöltött a The Football League-ben,[2] míg a Thornhill a Sheffield & Hallamshire League-ben szerepelt. 1896-ban azonban a Town anyagi nehézségei miatt kilépni kényszerült a The Football League-ből, majd csődbe is ment, végül 1899-ben alapították újra. A reaktivált csapat a Midland League-ben szerepelt, míg a Thornhill egyre jobb eredményeket produkált és Rotherham első számú klubjává lépett elő, 1905-ben pedig felvette a Rotherham County nevet. Néhány évig mindkét klub a Midland League-ben szerepelt, az 1911/12-es idényben például az első és második helyet foglalták el a tabellán. Két profi klub üzemeltetése azonban nem volt kifizetődő a város számára, ezért 1925 februárjában megkezdődtek a tárgyalások a két csapat egyesítéséről. Ez május elején történt meg, az így létrejött klub neve pedig Rotherham United lett.

Az új klub a The Football League harmadosztályának északi csoportjában kezdte meg szereplését, borostyánsárga-fekete mezben. A ma is használatban lévő piros-fehér színösszeállítás 1928-ban került használatba, de ez sem lendítette fel a csapat szerencséjét, többször is csak szavazás útján sikerült bennmaradnia a The Football League-ben. A második világháború után alaposan feljavult a United teljesítménye, 1947 és 1949 között háromszor is a második helyen végzett, 1951-ben pedig bajnok lett a Division Three North-ban, így feljutott a másodosztályba. 1955-ben a harmadik helyen végzett, ugyanannyi pontot szerezve, mint a bajnoki Birmingham City és a második helyezett Luton Town és csak rosszabb gólkülönbsége miatt nem jutott fel az első osztályba. Mindmáig ez a csapat legjobb bajnoki helyezése. A Rotherham 1968-ig maradt a másodosztályban, majd 1973-ban a harmadosztályból is kiesett és a Division Fourba került. 1975-ben bajnokként jutott vissza a Division Three-be, 1981-ben pedig onnan is bajnokként lépett tovább a másodosztályba.

A csapat gyengén kezdte az 1981/82-es szezont, de az 1982-es naptári év beköszöntével megfordult a szerencséje és csaknem harminc év elteltével ismét esélye volt arra, hogy feljusson az élvonalba. Ez volt az első olyan szezon, amikor a bajnoki győzelmekét kettő helyett három pont járt. A United végül négy ponttal maradt le a feljutásról és a hetedik helyen zárt.[3]

Az 1990-es évek már nem voltak ilyen sikeresek a klub számára, mely ebben az időszakban főként a The Football League két legalsó osztálya között ingázott. 1991-ben kiesett a negyedosztályba, mindössze két évvel azután, hogy feljutott onnan. Mindössze egy szezon után sikerült visszajutnia a harmadosztályba, miután a harmadik helyen végzett. A következő öt évben sikerült megőriznie harmadosztálybeli tagságát, de egyik idényben sem volt a feljutásra esélyes csapatok között. 1996-ban a klub fennállása során először pályára léphetett a Wembleyben, a Shrewsbury Town ellen vívott Football League Trophy-döntő keretein belül. Nigel Jemson duplájának köszönhetően a Rotherham 2-1-re győzött, körülbelül 20 ezer szurkolója előtt.

1997-ben, miután a Rotherham kiesett a negyedosztályba, Ronnie Moore vette át a csapat irányítását. Első szezonjában a középmezőnyben végzett a United, a másodikban viszont sikerült kivívnia az osztályozós szereplést, ahol azonban az elődöntőben elbukott a klub a Leyton Orient ellen. Az 1999/00-es idény már nagyobb sikert hozott és a második hellyel sikerült kiharcolni az automatikus feljutást a harmadosztályba. A 2000/01-es szezon kezdete előtt az egyik legfőbb kiesőesélyesnek tartották a csapatot a szakértők, de meglepetésre a harmadosztályban is sikerült a második helyen végeznie, így két éven belül második feljutását ünnepelhette. A feljutást bebiztosító, Brentford elleni meccsre minden jegy elkelt a Millmoorban, a találkozót végül 2-1-re megnyerte a Rotherham. Ugyanebben az idényben a csapat kiejtette az FA Kupából az élvonalbeli Southamptont.

A klub négy szezonon keresztül maradt a másodosztályban, melyek közül a 2002/03-as volt a legsikeresebb. Ekkor a csapatnak jó esélye volt rá, hogy megszerezze a rájátszást érő helyek valamelyikét, de a szezon végén visszaesett a teljesítménye és végül csak a 15. helyen ért célba. Ilyen alacsony pozícióban egyszer sem állt a teljes évad során. A United aratott pár emlékezetes győzelmet ebben az időszakban, legyőzte például a Sheffield Wednesdayt a Hillsborough Stadionban és a West Ham Unitedet is. A következő idényben a 17. helyet szerezte meg és a Ligakupában sikerült 1-1-es döntetlent elérnie az Arsenal ellen a Highburyben. A 2004/05-ös szezon nagy részét a tabella alján töltötte a klub és végül ott is végzett, így kiesett.

A csapat bajnoki eredményei 1926 és 2013 között

A 2005-ös kiesést követően Mick Harford lett a United menedzsere, de egy 17 meccsen át tartó nyeretlenségi sorozat után menesztette a vezetőség. Helyére az ificsapat addigi edzője, Alan Knill került. A 2006-os év elején bizonytalanná vált a klub jövője, mivel havonta 140 ezer fonttal növekedett az adóssága. A helyzet elkezdett egyre szorultabbá válni a csapat számára, amikor egy helyi üzletemberekből álló csoport felvásárolta, ezzel megmentve a csődtől.[4] A 2005/06-os évad utolsó fordulójában a Milton Keynes Dons ellen játszott kiesési rangadót, mely 0-0-val végződött, ami elegendőnek bizonyult a bennmaradáshoz a harmadosztályban. Az anyagi nehézségek miatt a Rotherham tíz pontos levonással vágott neki a 2006/07-es szezonnak. Hamar ledolgozta a hátrányt, de a januári átigazolási időszakban két kulcsjátékos is távozott, Lee Williamson és Wills Hoskins személyében, ami után alaposan leromlott a csapat teljesítménye és hamarosan 13 pontra találta magát a bennmaradást érő 21. helytől. Alan Knillt 2007. március 1-jén elküldték a kispadról, Mark Robins lett a megbízott menedzser, majd április 6-án végleges szerződést kapott,[5] de ő sem tudta megmenteni a Molnárokat a kieséstől.

A 2007/08-as idény nagy részében automatikus feljutást érő helyen állt a csapat, de 2008 márciusában ismét csődeljárás alá került, ami megint tíz pont levonással járt, ezzel megakadályozva a feljutást. A következő idényben vásárolta fel a klubot a helyi üzletember, Tony Stewart, aki a hitelezőkkel kötött egyezséggel elkerülte a csődöt, viszont mindez újabb 17 pont levonást eredményezett.[6] Ugyanekkor a United kénytelen volt több mint száz év után elhagyni a Millmoort, mivel nem tudott megegyezni a bérlésről a stadion tulajdonosával. Ideiglenesen a sheffieldi Don Valley Stadionba tette át a székhelyét a klub.[7] A nehézségek ellenére a csapat a Football League Trophyban és a Ligakupában is jól teljesített, előbbiben területi döntőig, utóbbiban pedig a nyolcaddöntőig jutott. A menetelés során olyan csapatokat győzött le, mint a Wolverhampton Wanderers, a Southampton, a Sheffield Wednesday, a Leeds United és a Leicester City. Mark Robins menedzsernek sikerült egyben tartania a keret nagy részét a 2009 nyarán és olyan jó képességű játékosokat igazolt, mint Nicky Law vagy a gólerős Adam le Fondre. A piros-fehérek erősen kezdtek a 2009/10-es szezonban, szeptemberben például az élen álltak, amikor Robins a szurkolók felháborodását kiváltva a rivális Barnsleyhoz szerződött. 2009. szeptember 25-én a korábbi menedzser, Ronnie Moore visszatért a Unitedhez, munkáját Jimmy Mullen segítette. Irányítása alatt a klub végül az ötödik helyen ért célba, így elindulhatott a rájátszásban. Ott története során először sikerült a döntőbe jutnia, így először léphetett pályára az új Wembley Stadionban. A Dagenham & Redbridge elleni fináléban 3-2-es vereséget szenvedett, ezzel elszalasztva a feljutás lehetőségét.

2011. március 22-én Moore és Mullen közös megegyezés alapján távoztak,[8] miután a csapat sorozatban öt meccsen képtelen volt nyerni, ráadásul a rivális Chestersieldtől is elszenvedett egy súlyos, 5-0-s vereséget. Andy Liddell ült le a kispadra megbízott menedzserként,[9] aki egy meggyőző, 6-0-s győzelemmel kezdett a későbbi kieső Lincoln City ellen. Bár Tony Stewart korábban azt mondta, hogy Liddell legalább a szezon végéig a csapat menedzsere lett, egy sor gyenge eredmény után mégis menesztette és Andy Scottot nevezte ki helyette. 2011 nyarán Scott 13 játékos elküldött a klubtól, köztük meghatározó labdarúgókat is.[10] Helyükre neves játékosok érkeztek, akik már magasabb osztályokban is kipróbálhatták magukat, például Danny Schofield, Michael Raynes, Ben Pringle és Lewis Grabban.[11] Az újjászervezett csapat jól kezdte a 2011/12-es szezont, de visszaesett a teljesítménye és 2012. március 19-én, egy Oxford United elleni vereség után a vezetőség kirúgta Andy Scottot. A megüresedett kispadra negyvennél is több menedzser adta be a jelentkezését, köztük első- és másodosztályú tapasztalattal rendelkezők is. Stewart végül Steve Evans mellett döntött, aki április 9-én nevezett ki. Vezetése alatt a Rotherham a szezon utolsó kilenc meccséből ötöt megnyert, de így is öt ponttal lemaradt a rájátszásban való indulásról.

A 2012/13-as idényben a United beköltözött új stadionjába, a New York Stadionba. Bár a csapat formája az egész szezon során változékony volt, utolsó öt meccsét kivétel nélkül megnyerte, amivel megszerezte a második helyet és feljutott a League One-ba.

Stadion[szerkesztés]

A New York Stadion belülről

A csapat első stadionja az 1907-ben épült Millmoor volt, melyet már az elődcsapatok is használtak. Egészen 2008-ig maradt itt a csapat. A pálya egyik hosszanti oldalán található a Main Stand, a főlelátó, mely jelenleg is félkész állapotban van. A tervek szerint a lelátó felújítása a 2006/07-es szezonban fejeződött volna be és 4500 férőhelyes lett volna, de erre nem került sor, a munkálatok végül teljesen félbeszakadtak a 2008-as kiköltözéssel. A főlelátóval szemben áll a Millmoor Lane Stand, melyen kizárólag ülőhelyek találhatóak és a középső része fedett. A kapuk mögötti lelátók korábban kizárólag állóhelyeket kínáltak a szurkolóknak, de azóta ezek is ülőhelyesekké váltak. A kettő közül szemmel láthatóan a Tivoli End a nagyobb, mely a hazai drukkerek számára volt fenntartva. A pályához tartozó reflektorok oszlopai Anglia legmagasabbjai közé tartoznak, körülbelül 38 méteres magasságukkal. Miután a United vezetői és a stadion tulajdonosai nem tudtak megegyezni a bérleti díjról, a klub 2008-ban kénytelen volt a sheffieldi Don Valley Stadionba költözni.[12]

A csapat négy szezonon keresztül, a 2008/09-estől a 2011/12-es szezon végéig maradt Sheffieldben, amíg Rotherhamben fel nem épült az új stadionja.

2010 januárjában jelentette be a klub, hogy új stadion építésébe kezd a korábbi Guest and Chrimes Foundry nevű öntöde helyén, Rotherham városközpontjában.[13] Az előkészületek és a használaton kívüli öntöde lebontása februárban kezdődött meg, az építkezés pedig 2011 júniusában vette kezdetét. Az első mérkőzésre 2012. július 21-én került sor, a Barnsley ellen.[14] A találkozót a hazaiak nyerték 2-1-re, de a stadion első gólját a vendégek játékosa, Jacob Mellis szerezte. David Noble volt az első Rotherham-játékos, aki betalált az új létesítményben[14] The New York Stadium made its league debut on 18 August 2012, in which Rotherham beat Burton Albion 3–0.[15] A New York Stadion első tétmeccsére 2012. augusztus 18-án, a Burton Albion ellen került sor, melyet a United 3-0-ra megnyert. A stadion első, tétmeccsen esett gólja Daniel Nardiello nevéhez fűződik.[15]

A Chukle Brothers[szerkesztés]

A Chuckle Brothers humortársulat két tagját 2007-ben tiszteletbeli elnökké nevezte ki a Rotherham United vezetősége, a klubnak adott adományaik és egyéb áldozataik elismeréseképp.[16]

Játékosok[szerkesztés]

Jelenlegi keret[szerkesztés]

2013. június 29. szerint[17]

# Poszt Név
1 SCO K Scott Shearer
3 JAM V Claude Davis
4 ISL KP Kári Árnason
5 ENG V Ian Sharps
6 ENG V Johnny Mullins (csk)
7 ENG KP Lionel Ainsworth
9 ENG CS Alex Revell
10 NIR KP Michael O'Connor
14 WAL KP Mark Bradley
15 ENG KP Ben Pringle
16 NGR CS Kayode Odejayi
17 WAL CS Daniel Nardiello
19 SCO KP David Noble
# Poszt Név
20 WAL V Craig Morgan
22 ENG CS Kieran Agard
24 ENG KP Mitch Rose
26 ENG KP Danny Schofield
27 IRL KP Lee Frecklington
30 ENG K Tony Thompson
32 ENG KP Nicky Walker
37 ENG V Joe Skarz
– ENG V Richard Brindley
– ENG K Adam Collin
– ENG CS Danny Hylton
– ENG KP David Worrall

Szakmai stáb[szerkesztés]

Edzők[szerkesztés]

Vezetőség[szerkesztés]

  • Elnök: Tony Stewart[18]
  • Alelnök: Richard Stewart
  • Vezérigazgató: Paul Douglas
  • Műveleti igazgató: Julie Hunt
  • Kereskedelmi igazgató: Mark Hitchens
  • Pénzügyi igazgató: Karen Thomas

Korábbi menedzserek[szerkesztés]

Név Időszak Név Időszak
Billy Heald 1925–29 Norman Hunter 1985–87
Stan Davies 1929–30 Dave Cusack 1987–88
Billy Heald 1930–33 Billy McEwan 1988–91
Reg Freeman 1934–52 Phil Henson 1991–94
Andy Smailes 1952–58 Archie Gemmill & John McGovern 1994–96
Tom Johnston 1958–62 Danny Bergara 1996–97
Danny Williams 1962–65 Ronnie Moore 1997–2005
Jack Mansell 1965–67 Mick Harford 2005
Tommy Docherty 1967–68 Alan Knill 2005–07
Jim McAnearney 1968–73 Mark Robins 2007–09
Jimmy McGuigan 1973–79 Ronnie Moore 2009–11
Ian Porterfield 1979–81 Andy Scott 2011–12
Emlyn Hughes 1981–83
George Kerr 1983–85

Statisztikák[szerkesztés]

Sikerek[szerkesztés]

Rekordok[szerkesztés]

Híres szurkolók[szerkesztés]

Szponzorok[szerkesztés]

A csapat mezeit a Puma gyártja és a hazai, valamint az idegenbeli szereléseken is más-más szponzori feliratok találhatók. A hazai mez főszponzora a helyi bevásárlóközpont, a Parkgate Shopping, az idegenbelié pedig a Rotherham One Town One Community. A hazai mez hátulján Perrys Motor Sales autókereskedés logója látható, a második számúén pedig a Sports Identityé.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A Rotherham történelme a Talfootball-on. Talkfootball.co.uk.
  2. ↑ a b c Twydell, Dave. Football League Grounds for a Change, 290–298. o. (1991). ISBN 0-9513321-4-7 
  3. ↑ Rotherham United Archiválva 2013. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben. 360Football (2007. április 6.).
  4. ↑ Millers survival likely as new group takeover Archiválva 2012. augusztus 5-i dátummal az Archive.is-en Rotherham United FC
  5. ↑ Millers name Robins as new boss BBC Sport, 2007. április 6.
  6. ↑ Rotherham accept points penalty BBC Sport, 2008. augusztus 7.
  7. ↑ Troubled League Two clubs on the brink The Guardian, 2008. augusztus 6.
  8. ↑ Ronnie Moore parts company with Rotherham. [2011. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 29.)
  9. ↑ „Club Statement – Rotherham and Moore part company”, Rotherham United official website, 2011. március 22.. [2011. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. június 29.) 
  10. ↑ „Fenton Shock Exit”, Rotherham United website, 2011. július 1.. [2012. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. június 29.) 
  11. ↑ „New signings are quality”, Rotherham United website, 2011. július 1. (Hozzáférés: 2013. június 29.) 
  12. ↑ "End of an era: Millmoor farewell for Rotherham" Archiválva 2012. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben. Yorkshire Post.
  13. ↑ "Guest And Chrimes Confirmed". Rotherham United FC – MillersMAD.
  14. ↑ a b New Rotherham United stadium hosts first football match. BBC News Online. BBC, 2012. július 22. (Hozzáférés: 2013. június 29.)
  15. ↑ a b Rotherham 3–0 Burton Albion. BBC News Online. BBC, 2012. augusztus 18. (Hozzáférés: 2013. június 29.)
  16. ↑ „Chuckle Brothers on tour”, Rotherham United F.C., 2009. február 20.. [2012. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. június 29.) 
  17. ↑ Squad numbers announced. Rotherham United F.C.. (Hozzáférés: 2013. június 29.)[halott link]
  18. ↑ The Board Archiválva 2008. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Rotherham United FC
  19. ↑ [1] Archiválva 2012. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben Rotherham United FC
  20. ↑ Chris Wolstenholme – A Millers 'MUSE'ings – Rotherham United FC – MillersMAD. Rotherhamunited-mad.co.uk (2010. január 4.).
  21. ↑ Dean Andrews – Life on Mars and Ashes to Ashes Wiki – episodes, characters and more. Life-on-mars.wikia.com.
  22. ↑ Channel 4 Food – Food shows, recipes, tips and top chefs – Channel4 – 4Food. Channel4 (2012. szeptember 4.).

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Rotherham United F.C.
A Wikimédia Commons tartalmaz Rotherham United FC témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rotherham_United_FC&oldid=26450500”