Budapest–Rákosszentmihály–Rákospalota HÉV

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budapest–Rákosszentmihály–Rákospalota HÉV
A H viszonylat az 1910-es években
A H viszonylat az 1910-es években
Ország Magyarország
VárosBudapest (Rákosszentmihály, Sashalom, Rákospalota, Pestújhely)
Átadás1913. január 1.
Megszűnés1953. április 1.
TulajdonosBudapesti Helyiérdekű Vasút Rt.
ÜzemeltetőBudapesti Helyiérdekű Vasút Rt.
Állomások száma14
VégállomásokKerepesi út, Rákospalota, Széchenyi tér
Nyomtávolság1435 mm
Útvonaldiagram
Az állomások és megállók 1945. évi elnevezése szerint
[1]
Kerepesi út vá.
[2]
nincs információ
Ruggyantagyár
Százlábú híd
iparvágány
Hungária körút
[3]
Laktanya
Fehér út, Kertváros
Sarkantyú utca
Rákosfalva
Sashalom – Cinkotai Nagyicce
Sashalom, Kossuth Lajos tér
Budapesti út
Rákosi út
rákosszentmihályi HÉV
Serédi Jusztinián utca
Pálffy tér
Sashalom, Szentkorona utca
Bajcsy-Zsilinszky utca
Csömöri út
Rákóczi út
Bercsényi utca
Rákospalota, Nádastó
Thököly út
Piactér
Munkáskórház
MÁV-telep
Rákos út
Dugonics utca
Zápolya utca
Arany János utca
Károlyi utca
Szentmihályi út
Gróf Széchenyi tér vá.

A Budapest–Rákosszentmihály–Rákospalota HÉV 1913-tól[4] 1953-ig helyiérdekű vasútként, majd több villamosvonalként működő városi vasúti vonal volt. Az üzem érdekessége, hogy még helyiérdekű vasútként is közlekedtek rajta villamoskocsik, így nem csak a HÉV, de a Budapestkörnyéki villamosközlekedés része is volt.

Elnevezése[szerkesztés]

Ez a helyiérdekű vonal a főváros és környéke vonalhálózatának része volt, így többféle, különböző vonalvezetésű viszonylatot közlekedtettek rajta hol városi villamosként, hol helyiérdekű vasútként. Részben ez, részben pedig az volt az oka, hogy mind a szakirodalomban, mind a vállalat belső anyagaiban is különböző elnevezések találhatók a vonalról, hogy a viszonylatoknak a mai értelemben vett számjelzése nem volt. Nevezték villamosvonalként H-vonal-nak (igaz, ekkor a két végállomása a Keleti és Nyugati pályaudvaroknál volt, és mintegy másfél óra alatt tette meg a távolságot)[5] Cinkota-Nagyicce-Rákospalota vonalnak,[6] Rákosszentmihály-Rákospalota vonalnak,[7] rákosszentmihályi szárnyvonalnak (beleértve a Rákosszentmihályon körforgalomban közlekedő HÉV-et is).[8] Átadásakor az új HÉV-vonal vezetése egyébként Rákosszentmihályon kezdődött, előbb Rákospalotát érintette, majd Pestújhelyet, majd ismét Rákospalotát (Rákospalota mintegy körülölelte a tőle 1909-ben elszakadt Pestújhelyet), ugyanakkor maguk a szerelvények egy már korábban kiépített szakaszt igénybevéve Sashalomról indultak.

Története[szerkesztés]

A Budapesti Helyi Érdekű Vasút Rt. 1908-ban megvásárolta a Budapestvidéki Villamos Közúti Vasút Újpest és Rákospalota közti (6,8 km hosszú) vonalát, amit a rákosszentmihályi HÉV körforgalmú vasútvonalával kívánt összekötni. Az építkezés során egy 7,6 km hosszú kétvágányú vonalszakasz jött létre a két vonalrész között Sashalmon, Rákosszentmihályon és Pestújhelyen át a rákospalotai Széchenyi térig. Az új vonalat 1913. január 1-jén nyitották meg az utasforgalom számára, és 1928-ig csak a Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamosvasút Rt. (BURV) villamosjáratai közlekedtek rajta a BHÉV kezelésében.[4] Az átadással egyidőben épült ki a rákospalotai háromvágányos, felvételi épülettel kiegészített végállomás a Széchenyi téren, azonban a vonal egy deltavágánnyal kapcsolódott a BURV hálózatához.[9]

1923-tól napi 20 BHÉV-vonatpár közlekedett a vonalon. 1928-ban a MÁV a bal parti körvasúton elindította a személyszállítást, aminek elszívó hatása érezhető volt Rákosszentmihályon és Sashalmon is, így a szárnyvonal évi 80–85 ezer pengőnyi veszteséget termelt.[10] A második világháborút követően a kétvágányú szakaszon elbontották az egyik vágányt, hogy az így nyert sínszálakat másutt beépítve folytassák a világháború utáni helyreállítási munkálatokat, helyettük kitérőket létesítettek.[11] Bár nem közvetlenül ezt a vonalat érintette, de az itt közlekedő szerelvények számára is fontos változás volt, hogy 1941 nyarán a Kerepesi út és a Budapest–Cegléd–Szolnok-vasútvonal szintbeli kereszteződését felszámolták a nagyvasút töltésre helyezésével.[12]

1949. október 1-jével megalakult a Fővárosi Helyi Érdekű Vasúti Községi Vállalat, melybe összevonták Kis- és a néhány hónappal később létrehozott Nagy-Budapest valamennyi helyiérdekű vasútvonalát, így ezen a vonalszakaszon is a FHÉV szerelvényei közlekedtek. Három évvel később, 1952. első napjától az egész vállalatot a MÁV kezelésébe adták.[13] A vasúttársaság azonban 1953. április 1-jétől a Sashalom-Pestújhely-rákospalotai HÉV külső szakaszát a Fővárosi Villamosvasút – vagyis a budapesti villamosok üzemeltetőjének kezelésébe került. Ekkortól már névleg sem helyiérdekű vasútként működött, hanem 69-es jelzéssel villamosjáratot indítottak a vonalon.[14]

Hatása, jelentősége[szerkesztés]

A vonalvezetésből is látható, hogy ennek a relációnak a feladata nem a főváros és a környéki települések összekötése, hanem az akkor még agglomerációs falvak és városok összekapcsolása volt. Az 1909-ben önállósult Pestújhelynek például nem volt kapcsolata a közösségi közlekedéssel, a legközelebbi villamosvonalhoz Budapestre kellett begyalogolniuk az itt élőknek. Az 1913-ban megnyitott helyiérdekűvel azonban mind Rákospalota, mind Rákosszentmihály felé közvetlen kapcsolat létesült, igaz, a fő utazási iránynak számítható Budapest ekkor még csak jelentős kerülővel volt elérhető. A körvasúton 1928-ban elindult személyszállítás, majd Rákospalota és Pestújhely 1929-ben Budapest irányába szervezett autóbuszjáratai (a mai 25-ös és 124-es) mind csökkentették a HÉV-vonal jelentőségét.[15]

Felszámolása[szerkesztés]

A második világháború után felszedett második vágány megpecsételte a vonal sorsát, hiszen a kitérőkön a szembe közlekedő szerelvényeknek be kellett várniuk egymást, ami a menetidőt jelentősen megnövelte. A helyiérdekű jelleg felszámolása után itt közlekedő 65-ös és 69-es villamosok megszüntetését követően a síneket évtizedek alatt bontották el. Megmaradt a nagyiccei deltavágány,[16] és a volt Sashalom, Kossuth Lajos tér nevű megálló épülete.[17] Csak 2014-ben bontották le a Rákospalota-Nádastó állomás akkor már rendkívül elhanyagolt, omladozó épületét.[18]

Megállóhelyei[szerkesztés]

Budapest – Rákosszentmihály – Rákospalota HÉV
Sz. Megállóhely (1945) Sz. Átszállási kapcsolatok a járat megszűnésekor Mai megállónév
0 Kerepesi út
végállomás
25 Gödöllői és csömöri HÉV
21, 23, 23A, 24, 25, 44, 45, 67
73
7, 14, 20, 33
Baross tér, Keleti pályaudvar
1 Ruggyantagyár 24 Gödöllői és csömöri HÉV
14
Gumigyár
2 Hungária körút 23 Gödöllői és csömöri HÉV
38
14, 55
Puskás Ferenc Stadion
3 Laktanya 22 Gödöllői és csömöri HÉV
14
Őrnagy utca
4 Fehér út, Kertváros 21 Gödöllői és csömöri HÉV
14, 32
Örs vezér tere
5 Sarkantyú utca 20 Gödöllői és csömöri HÉV
14
Sarkantyú utca
6 Rákosfalva 19 Gödöllői és csömöri HÉV
14
Rákosfalva
Sashalom
7 Sashalom – Cinkotai Nagyicce 18 Gödöllői és csömöri HÉV
14, 31
Nagyicce
8 Sashalom, Kossuth Lajos tér 17 Sashalmi piac
Rákosszentmihály
9 Budapesti út 16 Budapesti út
10 Rákosi út 15 31 Rákosi út
11 Sashalom, Szentkorona utca 14 31 Szentkorona utca
12 Rákóczi út 13 31 Rákóczi út
13 Bercsényi utca 12 Bercsényi utca
Rákospalota
14 Rákospalota, Nádastó 11 Késmárk utca 11.
Pestújhely
15 Thököly út 10 Thököly út
16 Piactér 9 24 Sztáray Mihály tér
17 Munkáskórház 8 Őrjárat utca
Palotaújfalu
18 MÁV-telep 7 67 Rákospalota, MÁV-telep
19 Rákos út 6 25 Rákos út
Rákospalota
20 Dugonics utca 5 Dugonics utca
21 Zápolya utca 4 Szerencs utca
22 Arany János utca 3 25 Arany János utca
23 Károlyi utca 2 25 Rädda Barnen utca
24 Szentmihályi út 1 25 Szentmihályi út
25 Gróf Széchenyi tér
végállomás
0 10, 55
25, 47
Széchenyi tér

Források[szerkesztés]

  1. http://egykor.hu/images/2010/original/budapest-viii-kerulet-hev-vegallomas-a-keletinel-_3.jpg
  2. http://hampage.hu/trams/godolloihev/keleti.jpg
  3. http://www.fentrol.hu/hu/legifoto/45983
  4. a b Várnagy Zoltán: A budapesti helyiérdekű vasutak története. Budapest: BKV. 1987. 21. o.  
  5. Varga Ákos Endre: A rákosszentmihályi HÉV és a 69-es villamos. Elveszett sínek
  6. Koroknai Ákos, Sudár Kornélia: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada. II Budapest: BKV. 1987. 90. o.  
  7. Kemsei Zoltán: HÉV a város peremén. Indóház Online (2013. január 1.)
  8. dr. Nagy Ervin-dr. Szabó Dezső: Budapest közlekedése tegnap, ma, holnap. (hely nélkül): Műszaki Könyvkiadó. 1977.  
  9. Koroknai Ákos, Sudár Kornélia: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada. I Budapest: BKV. 1987. 258. o.  
  10. Várnagy Zoltán: A budapesti helyiérdekű vasutak története. Budapest: BKV. 1987. 36. o.  
  11. Várnagy Zoltán: A budapesti helyiérdekű vasutak története. Budapest: BKV. 1987. 343. o.  
  12. Koroknai Ákos, Sudár Kornélia: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada. II Budapest: BKV. 1987. 179. o.  
  13. Várnagy Zoltán: A budapesti helyiérdekű vasutak története. Budapest: BKV. 1987. 48. o.  
  14. Legát Tibor – Nagy Zsolt Levente – Zsigmond Gábor: Számos villamos. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó. 2010. 277. o. ISBN 9786155009150  
  15. Rátonyi Gábor Tamás: Pestújhely és Rákospalota HÉV-vonala. XV. kerületi blog (2014. április 18.) (Hozzáférés: 2018. október 27.)
  16. Varga Ákos Endre (Hamster): Kocsifordítás a nagyiccei deltában. Hamster blog (2013. április 9.) (Hozzáférés: 2018. október 27.)
  17. Zubreczki Dávid: Nem bontják le a HÉV-állomást. Sőt, hamarosan új funkciót kap az épület. Urbanista blog (2009. március 4.) (Hozzáférés: 2018. október 27.)
  18. Rátonyi Gábor Tamás: Búcsú a kerület utolsó HÉV-állomásépületétől. XV. kerületi blog (2014. május 21.) (Hozzáférés: 2018. október 27.)