Sashalom

Sashalom
A XVI. kerület polgármesteri hivatala Sashalmon
Egyéb elnevezés: Sasi
Közigazgatás
Település	Budapest
Kerület	XVI.
Alapítás dátuma	1882
Városhoz csatolás	1950
Korábbi rangja	nagyközség
Irányítószám	1163
Népesség
Teljes népesség	15 288 fő (2001) +/-
Elhelyezkedése
Sashalom Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 55″, k. h. 19° 10′ 12″47.5152777778, 19.17

Sashalom 1950 óta Budapesthez tartozó, egykor önálló település, ma városrész a XVI. kerületben.

Fekvése

Határai

Lőcs utca a Budapesti úttól - Sasvár utca - Futórózsa utca - Veres Péter út - Jókai Mór utca és meghosszabbított vonala - Pesti határút - Sárga rózsa utca - Veres Péter út - MÁV Körvasút - Budapesti út (páratlan oldal) a Lőcs utcáig.

Közlekedés

A 8-as, 9-es HÉV-vel érhető el a leggyorsabban és a legkényelmesebben. Az Örs vezér terétől számos buszjárattal is megközelíthető.

Története

Egyes források szerint 16. században Farkashalom néven említik népnyelven, mivel a cinkotai, kereszt­úri és pesti határok mentén a török időkben, a legenda szerint a határában egy Farkas nevű vitéz volt eltemetve. Lantos Antal helytörténész ezt a helyet két, 1325-ben keletkezett okirat és az 1701-es bejárás alapján a mai Sárgarózsa és Pesti határút találkozásához helyezi, és állítása szerint a Sashalomnak nevet adó domb ettől 3 km-re van. Ami biztos, hogy az 1880-as években készült III. katonai felmérés térképén csak a Sashalom (Határi hegy) elnevezés szerepel.

Cinkota - ahova a mai Sashalom területe is tartozott - 1259-től a Nyulak szigeti Domonkos-rendi apácák tulajdona volt. A mai Sashalom területén sem iratokban, sem térképen nem találtak^[2008-ig] semmilyen elnevezést, egészen egy 1852-es német nyelvű (Bécsben kiadott) térképig, ahol már három helyet is megneveznek ezen a területen: Határhegy (ahol a XVI. kerületi önkormányzat épülete áll) Cinkota és Szentmihály határán, Lucska tanya (később major, a mai Hősök fasorának irányában délre) a Kerepesi út déli oldalán és egy csárdát, a Wirthaus-t, mely utóbbi kettő környezetében már lakosoknak kellett lenniük. Az 1860-as schematismusban Praedio Rétesi 10 fővel, a 1892-esben Réti-puszta 17 fővel, míg a 1901-esben már Réti-puszta (alias Lúcska) szerepel 45 fővel. A Czinkotai Nagy Itzével először az 1867-es schematismusban találkozhatunk, ami 9 fő létszámú, 1900-ban 12. Ezután már a Sashalmot alkotó telepek nevei szerepelnek az 1900-as népszámlálás kimutatásában (e szerint Ehmann-telepen 226-an; Huszka-telepen 114-en; Lucska-majorban 46-an laktak). A századforduló körüli térképeken egyértelműen kitűnik, hogy addig, ezek mellett csak a Szentmihályra vezető utak mentén jöttek létre betelepült részek.

A vesztett szabadságharc és az 1867-ben megtörtént a kiegyezés után 1872-ben Buda, Óbuda és Pest egységes főváros lett, ahol központosodott az államigazgatás, és a gazdaság elindult a tőkés ipari fejlődés útján. Így hatalmas munkaerőigény keletkezett a gyárakban és a központi államigazgatásban, aminek közellátás mellett, olcsó lakhatási lehetőségeket - melyre a Pestet körülvevő területek alkalmasnak mutatkoztak - majd az ahhoz megfelelő közlekedés kialakítását kellett megteremteni. Sashalom kialakulására nagy hatással volt az ezzel egy időben történő Mátyásföldön és Rákosszentmihályon történő hasonló tulajdoni és területi változások, építkezések és az úthálózat fejlődése (hiszen a mocsaras területeken átvezető utakat a sashalmi dombon bányászott sóderrel töltötték fel). A fejlesztést a cinkotai vonalon megkönnyítette, hogy a BHÉV sínpályáihoz szükséges terület Budapest határától Cinkotáig ekkor még többségében egyetlen tulajdonos, Beniczky Gábor tulajdonában állt. Viszont könnyelmű életmódja és felelőtlen gazdálkodása következtében tőle, majd 1894-es öngyilkosságát követően 10 évvel (amikorra rendezték a vagyonmegosztást unokahúga gróf Pejácsevics Márkné Beniczky Mária és a haszonélvezeti joggal rendelkező özvegy Beniczkyné Batthyány Ilona között) utódaitól könnyen megvásárolható vált szinte az egész tulajdonukat képező terület.

Az egykori HÉV vágányok helyére épített Helytörténeti Fasor Sashalmon (Budapest XVI. kerülete)

Miután Ehmann Viktor - a Cinkotai Nagyicce nevű vendéglő bérlője, majd tulajdonosa - időben felismerte, hogy a mezőgazdasági művelésre korlátozottan felhasználható, nagy részben mocsaras (ami még hosszú ideig kísértette,) terület kis telkekre parcellázva igen értékessé tehető, Beniczky Gábortól és Cinkota községtől - közel 40 év alatt - felvásárolta a Cinkotához tartozó területet, lecsapoltatta és 1880-as évek végétől kezdődően Huszka Gyula, cinkotai főjegyzővel együtt - később, gyermekeik összeházasodásával rokonokká válnak - felparcelláztatták. A mai Batsányi úttól keletre eső részt Huszka, a Pest felé esőt Ehmann. Ezeket a részeket később róluk nevezték el. Bár aztán, a könnyebbség kedvéért először csupán ezt a kettőt, majd később az egész későbbi Sashalmot Ehmann-telepnek nevezték.
A HÉV vonalai közül az elsők között építették ki a cinkotait 1888. nyarára. Megindulása után a terület gyorsan fejlődött. Megépült hozzá Rákosszentmihályról egy keskeny nyomtávolságú lóvasút a mai Nagyicce állomásig. Ez 1913.-ig működött. 1889 őszéig megépült a Körvasút is, ám ekkor még csak teherforgalom volt rajta (csak 40 évvel később, a személyforgalom megindulásával együtt kapott Sashalom megállóhelyet az akkori Cinkotai (ma Budapesti) határútnál). Mindeközben a lóvasútvonalak is megmaradtak (ill. visszaállították), és fejlődtek.
A Sashalom szó, mint településre utalás először 1907-ben egy kérvényben jelenik meg, melyet el is fogadtak, miszerint a BHÉV Almásy Pál-telep állomás nevét az azon területet jelző »Sashalom«-ra változtassák. Hasonlóképpen jártak el a ma is Nagyicce, akkor Rákosszentmihály állomás név megváltoztatásával. A fejlődés következtében még egy, harmadik HÉV-állomás megnyitására is sor kerül - melyet 1970-ben szüntetnek meg - Kossuth Lajos tér néven.

Az új gödöllői Helyi Érdekű Vasút motorkocsi (1930 előtt)

1907-1911 között lassanként az érdekek mentén (iskola, egyház, postahivatal, vízrendezés és további parcellázások, BHÉV villamosítása és kivezetése Gödöllőig, majd ezzel a telep villamosítása, iparosodása) kialakul egy igény az önállósulás felé.
Először 1919 májusában nyerte el a(z eddigre már 6000 lakossal rendelkező) telep az önállóságot a belügyi népbiztostól, Sashalom néven, mely csupán - papíron - 4 hónapig tartott Cinkota és Sashalom igen jelentős (területi, adózási kérdésekből adódó) ellentéte miatt. Előbbi mezőgazdasági tevékenysége miatt, míg utóbbi - első sorban - ipari és szellemi foglalkozású lakossága miatt más jellegű fejlesztésekben volt érdekelt. Cinkotából végül 1923. január 20-án vált ki önálló nagyközségként. (Ehmann Viktor 1928-ban hunyt el.)
Ez után többször előkerült más nagyközségekkel való egyesülés, sőt a várossá válás gondolata is. Az 1920-1950-es évek rendkívül sok politikai és társadalmi változása a nagyközségre is hatást gyakorolt. Önállósága, a nehézségek ellenére is sikeresnek mondható, kialakult segélyezési rendszerével, kulturális és civil egyesületeivel, életével, ipari és társadalmi fejlődésével.

Nagy-Budapest terve már 1903-tól fölmerült a fővárosban, több határvonal mentén, melynek - biztos pontként - az "Ehmann-telep" (vagyis Sashalom) mindig részét képezte. Megvalósítására azonban csak jóval később került sor. 1950. január 1-jétől Sashalmot (is) Budapesthez csatolták.

Telepek nevei ezen a területen 1890-1950 között:

Ehmann-telep: ebből szakad ki

a Huszka-telep és

majdnem ugyanakkor a Tuszkulánum (1911), a későbbi Újmátyásföld;

(volt katonai) Barakk-telep, később Kislakás, majd Állami lakó-telep;

Nagyitcze telep és

az Új telep neveit csak 1928-ban hagyták jóvá.

Gazdaság

• Az Orion vállalat műszerkészítő részlegéből alakult az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, amelyet a rendszerváltás után privatizáltak (Most "Kiserdő klinika", és "EMG ipari park" van a helyén).

Fontosabb közterületek

• Veres Péter út
• Sashalmi sétány

Képgaléria

• 

  Szent István szobor (Bp. XVI.) Törley Mária alkotása (részlet).

• 

  A HÉV sashalmi leágazásának maradványa/vége. Manapság is használják, évente párszor ugyanis itt fordítják meg a vonal összes szerelvényét.

• 

  Az egykori HÉV vágányok helyén ma helytörténeti fasor és park áll.

• 

  Pájer Ferenc József (Sashalom, 1931. február 18. – Magyaregregy, 1956. november 11.) és ismeretlen nevű társa emléktáblája a magyaregregyi Márévár falán.

Kapcsolódó szócikkek

• Budapest XVI. kerülete
• Ikarus

Források

• Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 387–388. o. ISBN 963-05-6411-4
• Budapest teljes utcanévlexikona
• Szentes Lajosné: A XVI. kerület története (Budapest, 1971.)
• Lantos Antal: Sashalom története a kezdetektől 1950-ig (Budapest, 2008) ISBN 978-963-88120-0-1