P. Mobil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
P. Mobil
Információk
Eredet Budapest
 Magyarország
Aktív évek 1969-től 1973-ig Gesarol néven
19731985
1994
Műfaj Hard rock
Kiadó MHV
Hungaroton
Tagok
Schuster Lóránt
Sárvári Vilmos
Baranyi László
Tarnai Dániel
Szebelédi Zsolt
Szabó Péter
Korábbi tagok
Lásd: Tagok

A P. Mobil együttes weboldala

A P. Mobil magyar hard rock együttes.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schuster Lóránt – aki mindvégig megtestesítette a P. Mobil szellemiségét – 1968-ban csatlakozott első zenekarához, a Hausbyrdshöz, aminek utódjaként 1969-ben létrehozta a Gesarol együttest, s – ahogy magukat nevezték – „a rovarhalál zenészei” már nevükkel is kisebbfajta botrányt kavartak.

A 70-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A névváltozás sajtóközleménye

1973 áprilisában rövid közlemény tudatta az Esti Hírlapban, hogy a Gesarol együttes május 1-től P. Mobil (Perpetuum Mobile) néven lép fel. Az új zenekar ezen a napon tartotta bemutatkozó koncertjét a Budai Ifjúsági Parkban. A P. Mobil – Póta András (dob), Schuster Lóránt, Bencsik Sándor (gitár), Huszár Györgyi (ének), Losó László (basszusgitár, ének), Serényi Miklós (ének) – igazi debütálására azonban a miskolci popfesztiválon került sor, ahol a slágervonal és a progresszív rock képviselői között egyedüliként játszottak hard rockot.

A P. Mobil-koncertek voltak az elsők Magyarországon, ahol „csápolt” a közönség. Ennek a visszaemlékezések szerint gyakorlati oka volt: felemelt kézzel jobban elfértek. A későbbi koncerteknek pedig szinte kötelező elemévé vált a rajongók követelő buzdítása: „A Hajsza, a Gálya, a Főnix éjszakája...”

A zenekar a hetvenes évek közepétől – a sikertelenség miatt gyakran változó felállásban – hat koncertprogrammal (A kintornás szerencséje, 1975; P. Mobil az alagútban, 1976; Honfoglalás, 1978; Segítség, jaj, 1980; Mobilizmo, 1981; Heavy medál, 1983) lépett a közönség elé. Hat komplett, nagylemezre kívánkozó zeneanyaggal, de a „külvárosinak”, „barbárnak” elkönyvelt zenekar sokáig hiába kopogtatott a hivatalos intézmények ajtaján, dalaikat a Sanzonbizottság, a Rádió és az MHV is visszautasította. Csak egyre növekvő népszerűségüknek, illetve a kemény rock terjedő divatjának köszönhették, hogy a hetvenes évek második felében három kislemezük (Kétforintos dal, Menj tovább, 1978; Forma 1, Utolsó cigaretta, 1979; Miskolc, Csizma az asztalon, 1980) megjelenhetett. A zenekar ezekkel a dalokkal, illetve műsorai betétszámaivai (Pokolba tartó vonat, Rocktóber, Bíborlepke stb.) állandóan a sikerlistákon szerepelt, de mivel nem voltak hajlandóak kompromisszumokra, például egyes dalok szövegének átírására, megváltoztatására, a zenekar elsőként sorolt be a „fekete bárányok” csapatába.

Sárvári Vilmos 2012-ben egy budapesti (Deák téri) koncerten

A zenekar a hetvenes években végig a „föld alá szorítva”, a margón dolgozott. Konok fejjel öntörvényű, divatoktól független útjukat járták. Hattételes Honfoglalás című szvitjük a magyar rockzene egyik jelentős teljesítménye (szerző: Bencsik Sándor, Cserháti István, Földes László), amelyet először 1978. április 30-án az Ifjúsági Park nyitókoncertjén mutattak be óriási sikerrel. A jó zenészekből – Vikidál Gyula (ének), Cserháti István (billentyűs hangszerek), Pálmai Zoltán (dob), Bencsik Sándor (gitár), Kékesi László (basszusgitár), Schuster Lóránt – álló csoport ekkor már kidolgozott koncertprogramokkal, karakteres vezéregyéniségekkel rendelkezett. A P.Mobil 10 éven át őrizte fogcsikorgató elszántsággal azt a lázadó szellemet, amely a zenekart elindította a pályán. A közönség rajongott értük. A divatot követő, kompromisszumokra hajló zenekarok sorra elhúztak mellettük, s zenei–színpadi munkásságuk is olyan forrássá vált, amelyben több új zenekar is megmerítette korsóját (Csizma az asztalon). Dalaik, szövegmotívumaik, színpadi ötleteik jó néhány más együttes koncertjein visszaköszöntek. 1980 őszén ez a felismerés bomlasztotta fel a zenekart.

A 80-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980 augusztusában az Örökmozgó c. dalt mutatták be a Made in Hungary fesztiválon. Schuster Lóránt újjászervezte a csapatát, az időközben a P. Boxot megalapító Bencsik és Cserháti helyére Sárvári Vilmos és Zeffer András került. 1981 őszén megjelent a P.Mobil első, „válogatott” felvételeknek is beillő nagylemeze, a Mobilizmo. Az 1980-as években két további nagylemezük jelent meg, az új szerzeményeket tartalmazó Heavy Medal és a Honfoglalás (Rocklegendák 3.), amelyre addig csak kislemezen megjelent vagy koncerteken játszott dalokat vettek fel. Az évtized közepén az együttes elhallgatott.

A 90-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1993-ban megkezdődtek a visszatérés előkészületei. A dobos posztra visszatért Mareczky István; billentyűst eredetileg nem akart Schuster, majd több név is felmerült, de végül maradt Zeffer András. 1994-ben nagyszabású koncertet tartottak a Fradi-pályán, valamint újabb albumot vettek fel (Ez az élet, Babolcsai néni!). 1995-ben a Petőfi Csarnokban tartott Bencsik Sándor-emlékkoncerten vendégszerepelt Vikidál Gyula, Varga Miklós és Deák Bill Gyula. Ekkor hangzott el először a Zöld, a bíbor és a fekete című P. Box-dal a „négy tenor” énekével és egy Bencsikre emlékező plusz versszakkal. 1995-1996-ban a millecentenárium tiszteletére újra felvették a Honfoglalást két változatban: szimfonikus zenekari kísérettel, valamint modernebb rockhangszereléssel.

1997-ben jelentősen változott a felállás: részben a párhuzamosan működő, ugyancsak P. Mobil-dalokat játszó Tunyogi Band miatt, részben alkoholproblémák és anyagi viták miatt Tunyoginak, Kékesinek és Zeffernek távoznia kellett, helyükre Rudán Joe énekes és Póka Egon basszusgitáros érkeztek. Velük készült az 1998-ban megjelent Kutyából szalonna album. Eredetileg a Kopaszkutya című film folytatásához készítették, amiben Schuster, Rudán, Póka és Deák Bill játszották volna a főbb szerepeket, a film azonban nem készült el. Közben Schuster Lóránt politikai szerepvállalása vitákat eredményezett, Póka Egon és Németh Gábor ki is léptek emiatt az együttesből (bár később mindketten visszatértek). 1999-ben az Omega előzenekaraként az együttes a Népstadionban játszhatott.

Zeffer András távozása után vitakérdés volt, hogy használjanak-e billentyűs hangszereket. Két ízben játszott ezután rövid ideig billentyűs az együttesben (Papp Gyula, Fogarasi János), de végül Schuster a tisztán gitáralapú zene mellett döntött.

A 2000-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baranyi László egy 2012-es budapesti (Deák téri) koncerten

2001-ben Németh Gábor visszatérésével (Póka Egon már két évvel korábban visszament) és ifj. Tornóczky Ferenc csatlakozásával stabilizálódott a felállás, de új stúdióalbum nem készült, bár időnként beharangozták (például 2002-ben a Petőfi Csarnokba lemezbemutató koncertet hirdettek, azonban csak egy új dal hangzott el, lemezfelvétel pedig nem követte a koncertet). 2007 őszén P. Mobil – Tunyogi Évek turné néven néhány koncertre összeállt Schuster–Tunyogi–Sárvári–Kékesi–Zeffer–Mareczky felállás. Azonban a turné második állomásán Tunyogi Péter rosszul lett, a további koncerteket lemondták. Időközben az is kiderült, hogy változik az aktuális felállás is: Rudán Joe távozott a zenekarból, helyére a következő év elején a fiatal Baranyi László érkezett. Az új énekes érkezése ösztönzően hatott az együttesre, új dalok is műsorra kerültek a koncerteken. 2009. február 27-én Németh Gábor elfoglaltságai miatt kilépett a zenekarból, helyére Szakadáti Mátyás (Póka Egon Experience) került a dobok mögé. Júliusban megjelent az együttes régóta várt új stúdióalbuma, amelyet a Rockinform magazin mellékleteként lehetett megvásárolni. Az album a Mobileum címet kapta, amely arra utal, hogy az együttes a Gesarolt is beleszámítva negyvenéves fennállását ünnepelte. Augusztusban a Bozsik Stadionban ingyenes koncertet tartottak a jubileum alkalmából. Szeptember 27-én Póka Egon, ifj. Tornóczky Ferenc és Szakadáti Mátyás távoztak az együttesből. December közepére ismét kiegészült a P. Mobil: csatlakozott Szebelédi Zsolt dobos és Tarnai Dániel basszusgitáros, valamint Papp Gyula visszatérésével ismét lett billentyűs.

Jelképek, jelmondatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A P. Mobil jele egy kerék, melynek küllőit és abroncsát bakancsok alkotják. Ez jelképezi az „örökmozgót”. A színpadi kellékek közül az egyik legismertebb a „legnagyobb kétforintos”, utalva a Kétforintos dal című slágerre. Az óriási érmén az 1973-as évszám olvasható, amikor a Gesarolból P. Mobil lett.

Schuster Lóránttól származik a magyar rockrajongók körében elterjedt szállóige: „A rock örök és elpusztíthatatlan!”. Bizonyos mondásaival a szocialista szlogeneket figurázta ki, ilyen például az „Éljen a közönség és a zenekar megbonthatatlan barátsága!” vagy amikor együttesét úgy konferálja, mint „a munkások, a parasztok és az értelmiségiek kedvenc zenekara”.

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi felállás:

Klasszikus felállás: (1977–79)

Az első stúdióalbumok felállása: (1980–83)

  • Schuster Lóránt – zenekarvezető
  • Tunyogi Péter – ének
  • Sárvári Vilmos – gitár
  • Kékesi „Bajnok” László – basszusgitár, ének
  • Zeffer András – billentyűs hangszerek
  • Mareczky István – dob, ütőhangszerek

A legtartósabb felállás: (2001–2007)

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt egy egyszerűsített diszkográfia olvasható, a teljes listát és a részletes információkat lásd: P. Mobil-diszkográfia.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A P. Mobilhoz kapcsolódó együttesek

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz P. Mobil témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]