Abonyi Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Abonyi Lajos
Abonyi Lajos (1833-1898) magyar író, földbirtokos.jpg
Abonyi Lajos Budapesten készült fényképe
Élete
Született 1833. január 9.
Kisterenye
Elhunyt 1898. április 28. (65 évesen)
Abony
Pályafutása
Jellemző műfajok regény, novella

Abonyi Lajos, eredeti nevén Márton Ferenc (Kisterenye, 1833. január 9.Abony, 1898. április 28.) magyar író, földbirtokos.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alsó gimnáziumi osztályokat Kecskeméten végezte, ekkor volt Jókai Mór rajztanítványa. 1847-ben a pesti egyetemen, 1848-ban a kecskeméti református kollégiumban folytatott bölcseleti tanulmányokat. Itt Baksay Sándorral együtt szerkesztette a Korány című diáklapot. A szabadságharcban – 15 éves korában – mint nemzetőr vett részt. 1852-ben fejezte be jogi tanulmányait. 1853-tól Abonyban gazdálkodott, mellette irodalommal foglalkozott. 1861-től megyei tisztségeket is viselt. 1867-től a Kisfaludy Társaság, 1876-tól a Petőfi Társaság tagja volt.

Eseménytelen életének, mely látszatra miben sem különbözött sok ezer középbirtokosétól, három fókusza volt: Abony, a népköltészet és a színház. Gyermekkori élményei a palócsághoz fűzték, de legjobban az Alföld nőtt a szívéhez, hiszen több mint félszázadon át élt a Pest megyei Abonyban, mint a nagyközség népszerű „Márton tekintetes ura” (valódi neve: Márton Ferenc). Annyira lokálpatrióta volt, hogy öregkorában elkészítette lakóhelye monográfiáját és sokszor emlékezett vissza falujának a szabadságharc alatti megpróbáltatásaira is. Patriarkális megyei kisúrként élt – és mégis másként.

Osztálya átlagán túlemelte vágya a parasztság megismerésére és megértésére. Rajongott a népköltészetért, gyűjtött is belőle a Kisfaludy Társaság megbízásából, neki köszönhetjük a Kodály Zoltán Háry Jánosától elhíresített Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik kezdetű szép dal lejegyzését. A folklór szeretete és bizonyos drámai látásmód vitte a színházhoz, amelynek számos népszínművet írt a hatvanas évek végétől kezdve egészen haláláig. Maradandó értékű alkotása az 1872-ben írt A betyár kendője, amelyben a kecskeméti Ónodi Kulcsár-Nagy Andrásné házát és lakóit is megjelenítette a színpadon.

A fonó krónikája

Számos elbeszélést és regényt is írt. A múlt század utolsó éveiben és a századfordulón az alföldi népélet idillikus hangú, patriarkális szemléletű ábrázolójaként az egyik legolvasottabb író volt. Irodalmi levelezését fia, Márton Lajos 1911-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, 7 db azonban a kecskeméti városi könyvtárba került, napjainkban a Városi Levéltárban tekinthetők meg.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kecskeméthez való kötődéseiről a város rendszeresen megemlékezik. Születésének 175. évfordulóján, 2008-ban a Hírös Naptár című helyi értékőrző havilap részletesen bemutatta Abonyi Lajos életét, munkásságát.
  • Abonyban 1905-ben közadakozásból szobrot (Jankovich Gyula alkotása) emeltek tiszteletére, később a helytörténeti múzeumot róla nevezték el.[1]
  • Mellszobra a kisterenyei Gyürky-Solymossy-kastély parkjában.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A fonó krónikája (háromkötetes elbeszélésgyűjtemény)
  • Itt a szép Alföldön (elbeszéléskötet)
  • A betyár kendője (népszínmű)
  • A sári bíró leánya (novella)
  • Kenyér és becsület (társadalmi regény)
  • Az utolsó kuruczvilág (történelmi regény)
  • Észak csillaga (történelmi regény)
  • A mi nótáink (regény)
  • Emlékek (novelláskötet)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Abonyi Lajos témájú médiaállományokat.