Abonyi Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Abonyi Lajos
Abonyi Lajos (1833-1898) magyar író, földbirtokos.jpg
Abonyi Lajos Budapesten készült fényképe
Élete
Született 1833. január 9.
Kisterenye
Elhunyt 1898. április 28. (65 évesen)
Abony
Gyermekei Márton Lajos
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, novella

Abonyi Lajos, eredeti nevén Márton Ferenc (Kisterenye, 1833. január 9.Abony, 1898. április 28.) magyar író, földbirtokos.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1842-ben édesapja Abonyban földbirtokot vásárolt, s a család odaköltözött. Az alsó gimnáziumi osztályokat Kecskeméten végezte, ekkor volt Jókai Mór rajztanítványa. 1847-ben a pesti evangélikus líceumban, 1848-ban a kecskeméti református kollégiumban folytatott filozófiai tanulmányokat. Itt Baksay Sándorral együtt szerkesztette a Korány című diáklapot. A szabadságharcban – 15 éves korában – mint ún. mozgó nemzetőr vett részt. 1852-ben fejezte be jogi tanulmányait. 1853-tól Abonyban apjával, majd 1861-69 között önállóan gazdálkodott, mellette irodalommal foglalkozott. 1861-től megyei aljegyzői, 1967-72 között gyámfelügyelői tisztséget is viselt. 1867-től a Kisfaludy Társaság, 1876-tól a Petőfi Társaság tagja volt.

Eseménytelen életének, amely látszatra semmiben sem különbözött sok ezer középbirtokosétól, három fókusza volt: Abony, a népköltészet és a színház. Gyermekkori élményei a palócsághoz fűzték, de leginkább az Alföld nőtt a szívéhez, hiszen több mint félszázadon át élt a Pest megyei Abonyban, mint a nagyközség népszerű „Márton tekintetes ura”. Annyira lokálpatrióta volt, hogy felvette az Abonyi nevet, s öregkorában elkészítette lakóhelye monográfiáját (nyomtatásban még nem jelent meg) és sokszor emlékezett vissza falujának a szabadságharc alatti megpróbáltatásaira is. Patriarkális megyei hivatalnokként élt, de abból magasan kiemelkedve.

Társadalmi osztálya átlagából kiemelte vágya a parasztság megismerésére és megértésére. Rajongott a népköltészetért, gyűjtött is belőle a Kisfaludy Társaság megbízásából, neki köszönhetjük a Kodály Zoltán Háry Jánosából közismert Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik kezdetű szép dal lejegyzését. A folklór szeretete és bizonyos drámai látásmód vitte a színházhoz, amelynek számos népszínművet írt a hatvanas évek végétől kezdve egészen haláláig. Maradandó értékű alkotása az 1873-ban keletkezett A betyár kendője c. népszínműve, amelyben a kecskeméti Ónodi Kulcsár-Nagy Andrásné házát és lakóit is megjelenítette a színpadon. Évtizedeken át szívesen játszották színházaink.

A fonó krónikája

Számos elbeszélést és regényt is írt. A múlt század utolsó éveiben és a századfordulón az alföldi népélet idillikus hangú, patriarkális szemléletű ábrázolójaként az egyik legolvasottabb író volt. Irodalmi levelezését fia, Márton Lajos régész (1876-1931) 1911-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, hét levél azonban a kecskeméti városi könyvtárba került, napjainkban a Városi Levéltárban tekinthetők meg.

Irodalmi munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az irodalomba Nagy Ignác vezette be, első írása 1850-ben - még egyetemi tanulmányai alatt - jelenik meg. Ettől kezdve rendszeresen közli őket a Hölgyfutár, a Nővilág, a Budapesti Hölgy-Divatlap, az Ország Tükre, a Fővárosi Lapok, valamint a Magyarország és a Nagyvilág. Idealizált regényeiben és novelláiban az alföldi nép életét ábrázolja. Pályája elején és végén történelmi regényeket is írt. Eötvös József és Jókai Mór műveinek hatása alatt alkotott nagyregényei a kor szociális kérdéseivel (pl. a zsidók egyenjogúsítása) foglalkoztak. Kisregényei, elbeszélései gyakran népköltészeti ihletésűek, írásainak témája gyakran népballadán alapul. Népszínműveket is írt, amelyek közül többnek Blaha Lujza volt a főszereplője.

A 19. sz. vége és a 20. sz. eleje egyik legnépszerűbb írója volt, kortársai szinte már Jókaihoz és Mikszáthhoz mérték. Halála után tíz éven belül megjelent húszkötetes életműsorozata (Abonyi Lajos munkái, szecessziós vászonkötésben, 1905–1907). Művei iránti érdeklődés a két világháború között megritkult. Részletező, dagályos stílusú regényei, elbeszélései nehéz olvasmányok, parasztábrázolása, rusztikus és népszínművi darabjai kerülik a végső drámai összecsapást. A nála fellelhető népszokások, babonák, saját gyűjtése eredményei, így írásainak többségét a folkloristák ma is haszonnal olvashatják. Abonyi kúriáján vendégül látta a magyar irodalmi és színházi élet legismertebb szereplőit (Arany János, Balázs Sándor, Szigligeti Ede, Blaha Lujza és Jászai Mari), de maga nem folyt bele a fővárosi irodalmi életbe. Jókai is gyakran időzött náluk; ő volt fiának, Márton Lajosnak a nevelője (megfestette a gyermek Márton Lajos arcképét is).

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1891-ben róla nevezték el a Budapest, Istvánmezőn az Abonyi utcát.
  • Kecskeméthez való kötődéseiről a város rendszeresen megemlékezik. Születésének 175. évfordulóján, 2008-ban a Hírös Naptár című helyi értékőrző havilap részletesen bemutatta Abonyi Lajos életét, munkásságát.
  • Abonyban 1905-ben közadakozásból szobrot (Jankovich Gyula alkotása) emeltek tiszteletére, később a helytörténeti múzeumot róla nevezték el.[1]
  • Abonyban születése centenáriumát, 1933-ban ünnepségsorozattal megünnepelték.
  • Bátonyterenyei szülőházára is ekkor került fel az emléktábla, a róla elnevezett utcában.
  • Az abonyi református temetőben sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2010-ben). Az abonyi tiszti kaszinóban arcképe volt látható (Thury Gyula festménye). Emlékét fia munkásságáéval együtt őrzi az Abonyi Lajos Múzeum (1959; kiállítóhely 2003. okt. 28-án lett)
  • Az Abonyi Lajos Alapítvány, ill. az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tára őrzi több drámájának kéziratát és súgókönyvét.
  • Mellszobra áll a kisterenyei Gyürky-Solymossy-kastély parkjában is.

Epikai művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nílus forrásai, „fordított beszély”, Hölgyfutár, 1850
  • A szenvedély vértanúja, „önálló beszély”, Korányi-féle Losonczi album, 1851 (a cenzúra lefoglalta)
  • Itt a szép Alföldön (elbeszéléskötet)
  • A sári bíró leánya (novella)
  • Szegény Szűcs Marcsa (novella)
  • Észak csillaga. Történeti regény. I–II. köt. (Pest, 1855)
  • Regék a kandalló mellett. Beszélyek. I–II. köt. (Pest, 1857)
  • Regék a pásztortűz mellett. Beszélyek. I–II. köt. (Pest, 1857)
  • Az egyetem pallosa. Regény. I–III. köt. (Pest, 1859)
  • A mi nótáink. Regény. I–IV. köt. (Pest, 1864)
  • Kenyér és becsület. Regény. I–III. köt. (Pest, 1865)
  • A fonó krónikája. Beszélyek a magyar népéletből. I–III. köt. (Kecskemét, 1872;

2. kiad. Bp., 1882; 3. kiad. 1891)

  • A betyár kendője Népszínmű, dalokkal. (A Nemzeti Színház könyvtára. 32. Bp., 1872; 2. kiad. 1900?, kalózkiadás: Cleveland, é. n.; műkedvelők sz. átd.: Rass Károly. Kolozsvár, 1924)
  • Panna asszony leánya. Népszínmű 3 felvonásban, dalokkal. (Bp., 1875)
  • Itt a szép Alföldön. Népies elbeszélések. (A Petőfi Társaság kiadványai. 6. Bp., 1878)
  • A fekete kutya. Elbeszélés. (Az Athenaeum olvasótára. Bp., 1880; 2. kiad. 1881)
  • Az özvegy tehénkéje. Elbeszélés. (Bp., 1882; 2. kiad. 1885)
  • Az elveszett nóta. Igaz történet a magyar művészvilágból. (Bp., 1882)
  • Magduska öröksége. Regény. I–II. köt. (Egyetemes regénytár. Bp., 1886; 2. kiad. 1890; 3. kiad. 1896; 4. kiad. 1903)
  • Az utolsó kuruczvilág. Regény. I–III. köt. (Bp., 1886–1887; 2. kiad. 1888)
  • A „pénzes molnár” románca. Beszély. (Egyetemes regénytár. Bp., 1889)
  • Az utolsó Radák. Radák Katalin, magyarbényei br. Rétyi Antos Jánosné emlékezete. Ádám Kálmán, Czeglédi János és Szánthó Elek gyászbeszédeivel. (Bp., 1897)

Posztumusz kiadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A felejthetetlen barát. Regény. (Az Athenaeum olvasótára. Bp., 1899)
  • A tyukodi prókátor kliensei. (Jeles elbeszélők kincsestára. Bp., 1900)
  • Jókai Mórról. (Új Idők, 1905)
  • A. L. munkái. I–XX. köt. Sajtó alá rend. Endrődi Sándor. (Bp., 1905–1907)
  • Ágról ágra. Elbeszélések. Ill. Pogány Willy. (Révai magyar klasszikusai. Bp., 1906)
  • Kandalló mellett. Elbeszélések. Ill. Pogány Willy. (Révai magyar klasszikusai. Bp., 1906)
  • A mi nótáink. Regény. I–II. köt. Ill. Sarkadi Emil. (Révai magyar klasszikusai. Bp., 1906)
  • Apró regények. I–II. köt. Ill. Gara Richárd. (Révai magyar klasszikusai. Bp., 1906)
  • Kenyér és becsület. Elbeszélések. I–II. köt. Ill. Garay Ákos. (Révai magyar klasszikusai. Bp., 1906)
  • Tarlóvirágok. Elbeszélések. Ill. Pogány Willy. (Révai magyar klasszikusai. Bp., 1906; új kiad. 1957)
  • Pásztortűz. Regény. I–II. köt. Ill. Garay Ákos. (Révai magyar klasszikusai. Bp., 1907)
  • Emlékek. Elbeszélések, visszaemlékezések. A. L. arcképével. Ill. Sarkadi Emil. (Bp., 1907)
  • Itt a szép Alföldön. Népies elbeszélések. Ill. Garay Ákos. (Bp., 1928)
  • A fonó krónikája. I–II. köt. (Közművelődési Könyvtár. Bp., 1932)
  • Apró regények. (Közművelődési Könyvtár. Bp., 1932)
  • Aki olvasta Petőfit. (Írások Petőfiről. Szerk. Lukácsy Sándor. Bp., 1953)
  • A betyár kendője. (Magyar remekírók. Magyar drámaírók. 19. sz. II. köt. Bp., 1984)
  • Egy szegény csonka története. („Fényesebb a láncnál a kard.” Elbeszélők 1848–1849-ről. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1985)
  • A betyár kendője. A szöveget gondozta, szerk. Tarján Tamás. (A magyar dráma gyöngyszemei. Népszínművek. Bp., 2003)

Színművei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A betyár kendője. Népszínmű dalokkal, 4 felvonásban. (Bem.: Nemzeti Színház, 1873. szept. 24.)
  • Magduska öröksége. Népszínmű. (Bem.: Népszínház, 1888)
  • A siroki románc. Népszínmű. (Bem.: Népszínház, 1891. nov. 14.)
  • A lányasszony. Népszínmű. (Bem.: Népszínház, 1893. jan. 28.)
  • A férfi sorsa az asszony. Népszínmű. (Bem.: Népszínház, 1897. ápr. 30.)


Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1858);
  • Szánthó Elek–Tóth Bertalan: Alkalmi beszéd és ima Márton Ferencz felett. (Bp., 1898);
  • Ágai Adolf: A. L. (Ország-Világ, 1898);
  • Vadnay Károly: A. L. (Nemzet, 1898);
  • Vargha Gyula: A. L. emlékezete. (Bp., 1901);
  • Vadnay Károly: Irodalmi emlékek. (Bp., 1905);
  • Carton, Sydney [Rozsnyay Kálmán]: A. L. (Egyetemi Lapok, 1905. 22.);
  • Porzó [Ágai Adolf]: A. L. (Á. A.: Új hangok. A por és hamu második sorozata. Bp., 1906);
  • Györe János: Adatok A. L. életéhez. – A. L. levele Szász Károlyhoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1907);
  • Abonyi önéletírása. – Györe János: Abonyi pályája. (Máramarosszigeti Református Főgimnázium értesítője, 1913);
  • Vargha Zoltán: A Márton-család története. (Turul, 1916);
  • Schwarz Hajnalka: A. L. élete és munkássága. (Bp., 1917);
  • Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929);
  • Móricz Pál: Abonyi születésének századik évfordulójához. Beszélgetés Márton Lajos nemzeti múzeumi igazgatóval, az író fiával. (Magyarság, 1932);
  • Márton Lajos: Édesapám. (Literatura, 1933);
  • Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965);
  • Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. (Kecskemét, 1968);
  • Kerényi Ferenc: Egy népszínmű tanulságaiból. A. L. és A betyár kendője. (Irodalomtörténeti tanulmányok. Szerk. Farkas Péter, Novák László. Szentendre, 1989);
  • Kecskeméti életrajzi lexikon. (Kecskemét, 1992);
  • Magyar Színházművészeti Lexikon Főszerk. Székely György. (Bp., 1994);
  • A fonó krónikása. (Hírös Naptár, 2008).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Abonyi Lajos témájú médiaállományokat.