Ipolytarnóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ipolytarnóc
Ipolytarnóc címere
Ipolytarnóc címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Nógrád
Járás Salgótarjáni
Kistérség Salgótarjáni
Jogállás község
Polgármester Szabó Tibor István (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 3138
Körzethívószám 32
Népesség
Teljes népesség 445 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 34,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 13,66 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ipolytarnóc  (Magyarország)
Ipolytarnóc
Ipolytarnóc
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 14′ 11″, k. h. 19° 37′ 35″Koordináták: é. sz. 48° 14′ 11″, k. h. 19° 37′ 35″
Ipolytarnóc  (Nógrád megye)
Ipolytarnóc
Ipolytarnóc
Pozíció Nógrád megye térképén
Ipolytarnóc weboldala

Ipolytarnóc (szlovákul: Ipeľský Trnovec) község Nógrád megyében, a Salgótarjáni járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipolytarnóc Nógrád megye legészakibb települése, az Ipoly bal partján terül el, határában kezdődik a folyó völgyének magyarországi szakasza, amely itt keresztezi a szlovák-magyar szárazföldi országhatárt. Budapesttől 140 km-re, a megyeszékhelytől, Salgótarjántól 26 km-re található. Közúton északkeleti irányból Losonc város felől, déli irányból Litke településen át Salgótarján és Szécsény a (2205-ös és 2206-os közutak ezek) felől közelíthető meg. A megyeszékhellyel naponta rendszeres autóbuszjárat köti össze.

Megközelíthetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községet első ízben - Tarnócz néven - az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említi, ami azt bizonyítja, hogy volt plébániája. A XIV-XV. században Tasnoch, Tamulch, Tarnouk és Tharnócz névalakban szerepel a régi iratokban, dokumentumokban. 1492-ig a Dicsőszentmártoni, a Kizdi és a Tarnóczi családok birtokolták. 1499-ben a Tarnóczi család tagjai osztoztak rajta. 1558-ban Berényi András, Zerdahelyi István, Pelinyi Bálint és Muraközy Mátyás nyerték adományul Ferdinánd királytól. Ekkor 11 összeírt házzal Pilinyi Ferenc szolgabíró járásához tartozott, de 4-5 év múlva már a szécsényi szandzsák területéhez sorolták, török hódoltsági faluként adózott Tarnofcse néven. A XVII. század elején 20-24 magyar család élt a faluban.

Ebben az időszakban épültek a legrégebbi kúriák, amelyek közül a legnevezetesebbek a Baán-, a Jankovich-, a Woxith-Horváth házak voltak. A Jankovich- kúriában 1970-ig működött a falu régi iskolája. A török kiűzése, Rákóczi kurucvilága után a XVIII. század 20-30-as éveiben Tarnócz már újratelepül, virágzó falu, ahol 24 magyar háztartást írtak össze. Hírneves is, mert a vármegyei közigazgatás ebben az időben különböző helyeken megtartott vármegyei közgyűlései közül egyet 1727-ben Tarnóczon tartott meg.

A XIX. század végén mintegy 1200 kh szántó, 480 hold rét, 515 hold legelő állt a tarnóci gazdálkodók rendelkezésére. Az Ipoly folyón vízimalom működött, amelynek vízelrekesztő gátjai, zúgói, áradást okozó vízterelése miatt sokszor szerepelt a vármegyéhez küldött lakossági panaszok között. 1874-ben tragikus tűzeset pusztított a községben, a falu leégett, 813-an éltek itt ebben az időben.

Az első magyarországi népszámlálás 1870-ben 118 házat és 813 fős népességet regisztrál, amelyből 408 férfi, 405 pedig női lakos. Római katolikusnak 748-an vallják magukat, 7-en reformátusok, 29-29 személy evangélikus és zsidó vallású. Olvasni és írni 151-en, olvasni 353-an tudnak, a többi 309 lakos pedig nincs birtokában egyik tudásnak sem.

1896 jelentős évszám Tarnóc életében, mert az 1892-ben Aszódtól Gyarmatig meghosszabbított vasútvonal az Ipoly völgyének mentén már Szécsényen, Tarnócon át Losoncig vitte az utasokat, teherárukat.

A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye losonci járásához tartozott, és egyben a járás egyetlen Magyarországon maradt települése is.

A falu az 1873-as községtörvénytől 1950-ig kisközség. 1951. február 1-től 1973. április 30-ig önálló községi tanácsa volt. 1973. május 1-től Litke társközsége a rendszerváltozásig. 1990-től közigazgatásilag önálló település, amelynek mindennapi életét választott polgármester és képviselő-testület irányítja.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipolytarnóc egyik legjelentősebb turisztikai célpontja, az Európa Diplomás őslénytani bemutatóhely főbejárata

2001-ben a település lakosságának 91%-a magyar, 9%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ipolytarnóc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]