Kisbágyon
| Kisbágyon | |||
 |
|||
| A római katolikus templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Nógrád | ||
| Kistérség 2012-ig | Pásztói | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Nagy Attiláné[1] | ||
| Irányítószám | 3046 | ||
| Körzethívószám | 32 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 451 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 44,04 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 10,24 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Kisbágyon
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Kisbágyon
Pozíció Nógrád megye térképén
|
|||
| é. sz. 47,82248°, k. h. 19,58493° | |||
Kisbágyon község Nógrád megyében, a Pásztói kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A Cserhát délkeleti szélén fekszik. A legközelebbi városok: Pásztó, Hatvan.
Története [szerkesztés]
Árpád-kori település, a Szolnok nemzetség ősi birtoka volt.
Nevét az oklevelek 1260-ban említették először, amikor e nemzetség tagjai megosztoztak birtokaikon, de e birtokok a 13. század végén lassanként más kezekbe kerültek.
1309-ben Guthai Pál vett itt birtokrészeket. A 15. században pedig az Alagi család birtoka volt, amely 1472-ben itteni birtokrészeit Mikófalvi Bekény Dénesnek zálogosította el.
1391-ben nevét(Bagyon)-ként írták az oklevelekben, feltehetően a Bágyon személynévből származik.
1488]-ban az Uzsai családé lett, amely ugyanekkor Uzsán és Daróczon (mára mindkettő puszta) is birtokos volt.
1514-ben Kerékgedei Temmel László itteni birtokait, amelyeket özvegyi jogon bírt, Werbőczy Istvánnak engedte át.
1598-ban Balogh Mihály volt a település földesura. 1391-ből való (Bagyon), neve feltehetően a Bágyon személynévből származik.
Az 1715 évi összeírásban a nemes községek között szerepelt, 10 magyar háztartással.
Az 1720 évi összeírásban adóköteles háztartások nélkül fordul elő.
1770-ben Egry József, Komjáthy Abrahám és a Meskó család bírt itt földesúri joggal. Később pedig Ondrejovich Károly, Géczy Dénes és báró Wodianer Albert voltak itt birtokosok, a 20. század elején pedig báró Harkányi Jánosnak, Géczy Dezső dr.-nak és Ondrejovich Lászlónak van itt nagyobb birtoka.
Az itteni úrilak közül az egyiket 1831-ben Ondrejovich Károly építtette, a másikat Géczy Dénes építtette 1852-ben.
A 15. században az Uzsay család birtokában volt a falu, majd a 16. század elején Werbőczy István tulajdonába került. 1552-től a török hódoltság része volt. A falunak a 15. század elején már önálló temploma volt. A 18. században nemesi község volt.
A 20. század elején Nógrád vármegye Sziráki járásához tartozott.
1910-ben 423 magyar lakosa volt, melyből 307 római katolikus, 93 evangélikus, 13 izraelita volt.
2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Nevezetességek [szerkesztés]
- Római katolikus temploma - 1422-ben épült, csúcsíves ízlésben.
- Fa harangláb: 1730-ből
- Ondrejovich-kúria: 19. sz. vége
- Balogh-kúria: 19. sz. eleje
Források [szerkesztés]
- Borovszky Samu: Nógrád vármegye
- ↑ Kisbágyon települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
