Bercel
| Bercel | |
 |
|
| Bercel madártávlatból | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Észak-Magyarország |
| Megye | Nógrád |
| Járás 2013-tól | Balassagyarmati |
| Kistérség 2012-ig | Balassagyarmati |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Jánvári Andrásné[1] |
| Irányítószám | 2687 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2022 fő (2010. jan 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség | 56,35 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 35,88 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Bercel
Pozíció Magyarország térképén
|
|
Bercel
Pozíció Nógrád megye térképén
|
|
| é. sz. 47° 52′ 2″, k. h. 19° 24′ 22″ | |
| Bercel weboldala | |
Bercel község Nógrád megyében, a Balassagyarmati járásban. A község önkormányzatához tartozik még Ordaspuszta.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A megye déli felén, a Cserhát középső részén található, a 476 m magas Berceli-hegy lábánál. A településhez legközelebb lévő város Balassagyarmat 27 km, Vác 32 km-re, Budapest 60 km, Salgótarján 80 km-re fekszik.
A név eredete [szerkesztés]
- A Bercel helynév egy a 6. – 7. században élt Kaukázus-vidéki török nép nevéből, a berszilből eredeztethető.
- A törzsnévből képzett elnevezése egy katonáskodó középréteg betelepedésére enged következtetni.
Története [szerkesztés]
Bercel nevével az írott forrásokban először 1271-ben találkozunk egy a váci káptalan által kiállított okiratban. Az ősi Szolnok nemzetség birtoka a 12. század elején az idegen eredetű Kökényes-Radnót nemzetségé lett, amelynek nógrádi ága 14. század eleji kihaltával a Hevesből idekerült Aba nemzetségbeli Rédeiek kezére került. A 14. század első felében vehette fel a birtokosok egyike a településről előnevét, hiszen a nemzetség egyik sarja 1340-ben Berceli László néven szerepel.
1406 márciusában Berceli András, János és Miklós a váci káptalan közreműködésével osztozott meg az összesen 20 népes és lakatlan jobbágytelekből álló berceli birtokon. A birtok felosztása, illetve egy részbirtokért folytatott per eredményeképpen, amely 1410-ben Berczely Ugrin Miklós és Bercely István fia Miklós között zajlott le, válhatott szét a falu Alsó- és Felsőbercelre. Legalábbis 1441-ben "Alsó Berczely" és "Felső Berczely", másképpen "Nagy Berczely" néven fordult elő. A 15. század végén Szobi Mihály birtokában találjuk Felsőbercelt. A váci káptalan levéltárában lévő 1529-es összeírása szerint pedig már a váci püspökség javait gyarapította a volt Szobi-birtok, itt Nagybercel néven. Az 1542. évi rendkívüli hadisegély kivetési összeírás szerint Felsőbercel a váci püspökségnek adózott. A feltehetően Alsóbercellel azonos Kisbercel településrész az 1570-es években lakatlanná vált, és csak a 18. század végén népesült be. Szanda várának török kézre jutásával török hűbérjegyzékben Rusztem pasa, a budai villajet szandzsákbégjének birtokaként Nagy- és Kis-Berczel néven szerepel. Nógrád várának a tizenöt éves háború elején, 1594-ben történt visszafoglalása után ismét a vármegye hatósága alá tartozott. Az 1598. évi adóösszeírás szerint a váci püspök volt a földesura, majd ismét török hódoltsági terület.
Az 1633-1634. évi török összeírás szerint a váci nahije (kerület) községei között találjuk, 3 adóköteles házzal. 1651-ben Egry István és Márton adományul kapta Kis-Bercelt. A váci püspök 1675. évi jelentése lakott templomos falunak írta le, amely a római katolikus vallást követte. Az 1697. évi és a későbbi egyházlátogatási jegyzőkönyvek templomát rossz állapotban találták és pusztulásáról szólnak. Új templomát, népe és Migazzi bíborospüspök adományaiból, 1767-ben szentelték fel. Bercel 1699-ben egyike volt a jobbágyság fegyveres önvédelmi szervezete, a közbiztonság fenntartására alakult parasztvármegye 34 hadnagyságának.
A 18. század elején a településen ismét fellendült a szőlőtermelés. 1720-ra Bercel is bekerült a vezető bortermelő falvak közé, Szőllős, Ecseg, Buják, Kosd és Verőce mellé. 1730-ban a még mindig pusztaként szereplő Alsó vagy Kisbercel beolvadt az egykori Nagybercelbe. Az 1740-es évekig a Berczely és Egry családok voltak Bercel földesurai, és a váci káptalannak is volt itt birtoka. A 19. század első felében pedig a Baloghy család szerzett itt birtokot. Az 1784-87. évi első magyarországi népszámlálás idején Bercel lakossága 1100 főt tett ki. A lakosság 237 családban oszlott meg és 165 házat birtokolt. 1828-ban már 1463-an lakták. A helységben ekkor már 4 iparos is folytatta mesterségét (csizmadia, mészáros, szabó, üveges), 2 berceli lakos pedig kiskereskedésből élt. A földművelők leginkább árpát, rozst és zabot termesztettek. A szőlőtermelés a nép fő megélhetési forrását biztosította az 1880-as években pusztító filoxéra járványig. A berceli szőlők hírnevét báró Marschall Gyula öregbítette, aki 1880 és 1884 között pezsgőgyártással kísérletezett Bercelen és pezsgőjét "Carte Blanche" néven hozta forgalomba.
1910-re Bercel lakossága meghaladta a 2000 főt. 1991-ban 2270-en lakták.
Népesség [szerkesztés]
2001-ben a település lakosságának 94%-a magyar, 6%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Nevezetességei [szerkesztés]
- Bene-Teichmann kastély
- Balog–Schönaigner-kastély
- Kállay-kastély
- Erdei iskola (Ordaspuszta)
- Gyógynövény bemutatókert (Ordaspuszta, készülőben)
Ismert emberek [szerkesztés]
- Itt nyugszik Kállay Béni a családi kriptában.
- Itt született Marabu karikaturista.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Bercel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Bercel Önkormányzatának honlapja
- Képek a Bene-Teichmann kastélyról
- Légifotók Bercerről
- Bercel a www.utikonyvem.hu oldalán
- Bercel az Ipoly-menti Palócok honlapján
