Kállay Béni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kállay Béni
Kallay Benjamin.jpg
Született 1839. december 22.
Pest
Elhunyt 1903. július 13. (63 évesen)
Bécs
Foglalkozása politikus, diplomata, történész, miniszter, kormányzó
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kállay Béni témájú médiaállományokat.

Nagykállói Kállay Béni (Kállay Benjámin, Pest, 1839. december 22.Bécs, 1903. július 13.) politikus, diplomata, történész. A Magyar és az Osztrák Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Tudományegyetem tiszteletbeli doktora, a Szent István Rend közép-, majd nagykeresztjének birtokosa, az Osztrák–Magyar Monarchia belgrádi főkonzulja, az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, majd ebbéli minőségében haláláig Bosznia kormányzója.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kállay István közigazgatási-pénzügyi főtisztviselő és Blaskovich Amália házasságából született.

Tanulmányait javarészt magánúton végezte Pesten, gyerekkorában egy ideig Táncsics Mihály volt a nevelője. Vámbéry Ármintól tanult meg törökül, de a szerb és orosz nyelvet is elsajátította. Megkülönböztetett érdeklődést tanúsított a Balkán és a Közel-Kelet politikai, gazdasági és kulturális élete iránt. 1865-től lehetősége adódott hosszabb balkáni tanulmányút folytatására, s ez mélyítette el benne a délszláv viszonyok rendszerezett ismeretét.

Az 1867. évi kiegyezést követően gróf Andrássy Gyula miniszterelnök javaslatára került a közös külügyminisztériumba. 1868 és 1875 között az Osztrák–Magyar Monarchia belgrádi főkonzuljaként és diplomáciai ügyvivőjeként teljesített szolgálatot. 1875 és 1878 között országgyűlési képviselő a Szabadelvű Párt színeiben, ahol a bel- és gazdaságpolitikában Sennyey Pál, míg a külpolitikában Andrássy Gyula irányvonalát támogatta. A Kelet Népe politikai napilap felelős szerkesztője 1876-ban. Az 1877-1878. évi orosz-török háború kirobbanása kapcsán elfoglalt álláspontja a konzervatív pártfeleitől való végleges eltávolodáshoz vezetett. 1879-ben, visszatérve a közös külügyminisztériumba, osztályfőnök, majd rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel felruházott képviselő volt az európai kelet-ruméliai bizottságnál. 1881-ben a minisztérium tényleges vezetését látta el, így ő írta alá az első osztrák–magyar–olasz szövetségi szerződést.

1882-ben vette át a közös pénzügyminisztérium irányítását, s e minőségében egyúttal az 1878 folyamán okkupált Bosznia-Hercegovina kormányzói tisztségét is, amit haláláig ellátott. Huszonegy évig tartó minisztersége példa nélkül áll, minek során pénzügyi területen elmélyült szakértelemmel és bölcs előrelátással járult hozzá az Osztrák–Magyar Monarchia, s azon belül is különösen Magyarország egyedülálló gazdasági fejlődésének előmozdításához. Bosznia-Hercegovina kormányzását illetően nevéhez fűződik a modern közigazgatás, valamint a rend és vagyonbiztonság megteremtése. Szarajevóban a Nada (magyarul „Remény”) című lap legfőbb mecénása volt. 1890-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta.

Utóda, Burián István báró szakított Kállay boszniai politikájával, és a muzulmán kisebbség felkarolása helyett a szerbek dominanciáját támogatta.

Sírhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kállay Béni Ellinger Ede fényképén

Kállay Bénit Budapesten, a Fiumei úti temetőben lévő családi kriptában temették el. Özvegye, Bethlen Vilma, férje halála után a Nógrád megyei Bercel községben telepedett le, s itt új családi kriptát építtetett. Az 1928-ban elkészült kriptába helyezték át a Fiumei úti temetőben nyugvó családtagokat, majd ezt követően a később elhunytak is ide temetkeztek. A kripta a második világháború folyamán súlyos károsodást szenvedett, s állagát tovább súlyosbította elhagyatottsága és az enyészet romboló ereje. A kriptában nyugvó családtagokat 2001-ben ismét exhumálták, majd Bercelen, a római katolikus temető által felajánlott díszsírhelyen - melyet Győrfi Sándor szobrászművész készített - helyezték végső nyugalomra.

Írásai és fordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • John Stuart Mill művének fordítása a Szabadságról (Budapest 1878) Ennek előszava: Bp., Holnap kiadó, 1993 ISBN 963 346 0042
  • A szerbek története 1780-től 1815-ig (Bp., MTA kiadásában 1877)
  • Oroszország keleti törekvései (Bp., 1878)
  • Galathea, Vasiliades új-görög drámájának fordítása (Bp., 1879)
  • Olcsó vidéki vasutak Magyarországon (Bp., 1881)
  • Magyarország a Kelet és Nyugat határán (Bp., 1883)
  • Andrássy Gy. emlékezete (Bp., 1891)
  • A mohamedánság helyzete Boszniában (Bp., 1900)
  • A szerb felkelés története I–II. (Bp., 1909)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dán Károly: Kállay Béni és a magyar imperializmus (Aetas, 2000. 1-2. sz.)
  • Halász Imre: Egy letűnt nemzedék - Sennyey és Kállay (Nyugat, 1912. 2. sz.)
  • Kövér György: A magánélet titkai és a napló. Nők, szerelem, házasság Kállay Béni életében (Aetas, 2008. 3. sz.)
  • Lukács István: Párhuzamos életrajzok a Monarchiából - Kállay Béni és Silvije Strahimir Kranjcevic: a magyar–osztrák mecénás és a horvát szerkesztő (Európai Utas, 1999. 35. sz.)
  • Mikszáth Kálmán: Az alkirály ötletkéi (Az én kortársaim, 1. kötet, Budapest, Révai, 1908, 224-230. o.)
  • Palotás Zoltán: Bosznia Kállay alatt (Magyarság és Európa, 1994. 4. sz.)
  • Radenić, Andrija: Dnevnik Benjamina Kalaja 1868-1875. (Beograd-Novi Sad, 1976)
  • Ress Imre: Kállay Béni belgrádi diplomáciai működése 1868—1871 (Budapest, MTA könyvtára, kandidátusi értekezés kézirata, 1993)
  • Ress Imre: Kállay Béni bosnyák nemzetteremtési kísérlete (Limes, 2000. 41-42/2.)
  • Vasas Géza: A bosnyák kérdéstől a magyar hivatásgondolatig. Kállay Béni politikusi pályaíve 1875 és 1883 között (Valóság, 1998. 41. sz.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Szlávy József
Az Osztrák-Magyar Monarchia pénzügyminisztere
1882. június 4. – 1903. július 13.
Utódja:
Burián István