Thallóczy Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thallóczy Lajos

Thallóczy Lajos (született: Strommer Lajos, Buda, 1856. december 8. – Herceghalom, 1916. december 1.) magyar történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Történelmi Társulat elnöke, politikus.

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

Nevét 1877-ben változtatta meg Strommerről Thallóczyra.

Tanulmányait 1857 és 1879 között a budapesti egyetemen folytatta, ahol középiskolai tanári és bölcsészdoktori címet szerzett. 1879-ben magyar gazdaságtörténetből magántanári képesítést szerzett. Rövid ideig a Magyar Nemzeti Múzeum, 1879-től a Magyar Országos Levéltár tisztviselője volt. 1874-84 közt a Századok, 1876-80 közt az Archeológiai Értesítő segédszerkesztője, majd 1877-78-ban a Magyar Gyorsíró szerkesztője.

A Herceghalmi vasútállomás várótermében levő emléktáblája.
Thallóczy Lajos sírja Budapesten. Kerepesi temető: 10/1-1-14. Horvay János 1920-ban készített szobra.

1883-tól az MTA levelező, 1895-től rendes tagja, 1913-tól a Magyar Történelmi Társulat elnöke; a magyar Balkán-kutatás megalapozója volt.

1885-től a közös Pénzügyminisztériumhoz tartozó bécsi udvari kamarai levéltár igazgatója, a Theresianumban a magyar történet és közjog, a Konzuli Akadémián a magyar közjog tanára volt. 1908-tól osztályfőnök a közös Pénzügyminisztériumban. 1912-től valóságos belső titkos tanácsos, 1916-tól a megszállt Szerbia polgári kormányzója lett. Ferenc József temetéséről hazajövet a legnagyobb magyar (71 halálos áldozatot követelő) herceghalmi vasúti szerencsétlenség áldozata lett.

Művei [szerkesztés]

  • Blagay család oklevéltára (1897, Barabás Samuval)
  • Frangepán család oklevéltára (I – II., 1910 – 1913, Barabás Samuval)
  • Tanulmányok a Blagay-család történetéből. Adalék Szlavonia történetéhez (1897)
  • Magyar-bulgár összeköttetések. - Századok, 1898, II. füz., 113-123; lefordítva bolgárra: Л. Талоци, Унгарско-български връзки (fordítás P. Peykovska) - In: Унгарски учени за България, Съст. П. Пейковска. С., 2003, с. 106-120.
  • Oklevelek a magyar-bulgár összeköttetések történetéhez. 1360-1369. - Történelmi Tár, II. füzet, 1898, N IV, p. 355-367; lefordítva bolgárra: Л. Талоци, Грамоти за историята на унгарско-българските връзки, 1360-1369 (fordítás P. Peykovska, S. Lekova). - In: Унгарски учени за България, Съст. П. Пейковска. С., 2003, с. 121-142.
  • Bosznia története (1900)
  • Nagy Lajos és a bolgár bánság (1900); lefordítva bolgárra: Л. Талоци, Лудовик Велики и българското банство (fordítás P. Peykovska, S. Lekova) - In: Унгарски учени за България, Съст. П. Пейковска. С., 2003, с. 143-202.
  • Magyarország melléktartományainak oklevéltára, című sorozat 4 kötetét:
  1. A horvát véghelyek oklevéltára (Hodinka Antallal, Bp., 1903)
  2. Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára (Áldásy Antallal, Bp., 1907)
  3. Alsó-Szlavónia okmánytára 1244-1710 (Horváth Sándorral, Bp., 1912)
  4. Jajcza története (Monum. Hung. Hist. Dipéldául XL., Bp., 1915
  • A szerb felkelés története (I – II., Bp., 1908 – 09)
  • I. Apafi Mihály udvara (1878)
  • Történelmi regényeinek és útleírásainak egynémelyike álnéven (Deli) jelent meg
  • Lucrum Camerae (A kamara haszna) (Bp., 1879)
  • Utazás Levanteban (Bp., 1882); lefordítva bolgárra: Пейковска, П., Пътепис на Лайош Талоци за България от 1881 г. - Известия на държавните архиви, Т. 64, с. 202-232.
  • A keleti kereskedelem története magyarországon (1882)
  • Vasvári Pál és a pesti egyetemi ifjúság 1844 – 1849 (Bp., 1882)
  • Oroszország és hazánk (Bp., 1884); Zay Ferenc (Bp., 1884)
  • Csömöri Zay Ferenc 1505-1570 (1885)[1]
  • Az "illyr" címergyűjtemények (1888)
  • Magyarország és Raguza (1888)
  • Horvát szokásjog (Bp., 1896); Bácsy Jakab (álnéven, Bp., 1896)
  • Regényes történet a XVII. századi hajdúvilágból (Bácsy Jakab álnéven, 1896)
  • Gyepün innen, gyepün túl (álnéven, Bp., 1898)
  • Gróf Benyovszky Móric haditengerészeti és kereskedelem-politikai tervei 1779-1801 (1901)
  • Gróf Szécsen Antal (1901)
  • Tanulmányok a bosnyák bánság kezdeteiről… (Bp., 1905)
  • III. Béla és a magyar birodalom (Bp., 1906)
  • A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések okleváltára 1198-1526 (szerk. Áldásy Antallal, 1907)
  • Bosnyák és szerb élet- és nemzedékrajzi tanulmányok (1909)
  • Kállay Benjámin emlékezete (Bp., 1909)
  • Tudákos levelek (I – II., álnéven, Bp., 1913 – 14)
  • Török-magyar oklevéltár, ford. Karácson Imre, szerk. T. L. (Krcsmárik Jánossal, Szekfű Gyulával, 1914)
  • Acta et diplomata res Albaniae mediae aetatis illustrantia, I-II. (szerk. Konstantin Jirečekkel, Milan Šufflay-jal, 1913-18)

Lásd még [szerkesztés]

Források [szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  Online hozzáférés
  • Унгарски учени за България (ХІХ - средата на ХХ в.). София, 2003. Съставител, научна редакция, превод, предговор, библиография и показалци П. Пейковска.
  • Пейковска, П., Българо-унгарски научни взаимоотношения (ХІХ - средата на ХХ век). София, 2005, с. 40-49, 79-85.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Thallóczy Lajos témájú médiaállományokat.

További irodalom [szerkesztés]

  • Szilágyi Ágnes Judit (2007): Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 49-54.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Thallóczy_Lajos&oldid=13149425”