Közjog
A közjog a jogrendszer azon jogterülete, amely a közérdekű életviszonyokat szabályozza,[1] azaz a közjog az állami-önkormányzati, közhatalmi funkciók ellátására hivatott.[2]
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A közjog (ius publicum) és a magánjog megkülönböztetése a római jogban Ulpianustól származik.[1] Ez a megkülönböztetés a feudalizmusban azután okafogyottá vált, mert a közérdekű és magánérdekű életviszonyok nem váltak el így egymástól. A polgárosodás eredményeképpen azután a közjog és magánjog újra szétvált egymástól, majd a szocialista jogtudomány újra tagadta ezen szétválasztás létjogosultságát.[3]
A modern jogtudomány a közjog és a magánjog jogterületén túlmenően megkülönböztet egy komplex jogterületet is, amelyre a közjogi és magánjogi szabályozás együttes alkalmazása jellemző.[4]
Jellemzői [szerkesztés]
- A közjog funkciója a közhatalom kiépítése, fenntartása, szabályozása.[5]
- A közjogi életviszonyok alá-fölérendeltségi viszonyok.[5]
- A közjogban a közhatalmat gyakorló szervet az alárendelttel szemben többletjogok illetik meg.[6]
- A közjogban a kötelezettségek általában a kötelezettek akaratára tekintet nélkül beállnak, azaz nem érvényesül akaratautonómia.[6]
- A közjogban elvileg fennáll a közérdekbeli érdekazonosság.[6]
- A közjogban gyakori a közvetlen kényszer lehetősége is.[6]
- A közjogot a szervezettség jellemzi.[6]
- Alaki szempontból a közjogi jogszabályok imperatív, azaz kötelező vagy tiltó jogszabályok.[6]
Részterületei [szerkesztés]
Hivatkozások [szerkesztés]
- Jogi lexikon. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 1999 (formailag hibás) ISBN 963-224-420-2
- Bíró György, Lenkovics Barnabás: Általános tanok, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, 2010, Miskolc
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Pozsárkó Csaba: Ius Publicum - A római közjog történetének vázlata a köztársaságkorban és a principatus első két évszázadában (szakdolgozat)
- Csányi-Nagy Katalin: Jog, közjog, alkotmányjog (szakdolgozat)
