Domitius Ulpianus

Domitius Ulpianus (meghalt 223-ban), föníciai származású római jogász, az öt római remekjogász, azaz a későbbi korok által legtöbbre becsült (római) jogtudósok egyike.

Élete

Születési dátuma nem ismert, művei jobbára 211 és 222 datálódnak. Aemilius Papinianus tanítványaként mellette működött mint császári tisztviselő. Septimius Severus államtanácsának tagja. Caracalla alatt magister libellorum. Elagabalus száműzi Rómából, de Alexander Severus beiktatásával visszatér, a császár tanácsadója, és praefectus praetorióként működött. A preatorinus gárdának Elagabalus által adott jogosítványok megnyirbálásával ellenségévé tette a császári testőrséget. 228-ban praetoriánusok végeztek vele Alexander Severus szeme láttára. Jelentősek a polgárjoghoz és edictumokhoz írt kommentárjai. Papinianusénál sokkal világosabb stílusának és összefoglaló jellegű műveinek köszönhetően a iustinianusi kodifikáció az ő műveit használta fel a legnagyobb mértékben.

Főbb művei

• Ad Sabinum libri LI
• Ad Edictum libri LXXXV
• De officio proconsulis libri X.

Idézetek

• Jus est ars boni et aequi - A jog a jó és igazságos művészete.
• Princeps legibus solutus est - A császár fel van oldozva a törvények alól.
• Quod principi placuit legis habet vigorem - Ami a császárnak tetszett, az törvény erejével bír.

Lásd még

• Gaius
• Papinianus
• Julius Paulus
• Modestinus

Forrás

Földi András és Hamza Gábor: A római jog története és institúciói (Nemzeti Tankönyvkiadó) ISBN 963-18-8349-3