Sennyey Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sennyey Pál (Buda, 1824. április 24. – Battyán, 1888. január 3.) báró, a főrendiház elnöke.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Sennyey Károly császári és királyi kamarás, anyja Nádasdy Erzsébet grófnő volt. A jogi tanulmányokat Kassán végezte, ezután 1841-ben Zemplén vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, egy év múlva vármegyei tiszteletbeli főjegyző, majd a Magyar Királyi Helytartótanács titkára lett. 1846-ban a Magyar Királyi Udvari Kancellária tiszteletbeli elnöki titkára, közben elnyerte a királyi kamarási méltóságot is. 1847-48-as országgyűlésen mint Zemplén vármegye első követe konzervatív programmal vett részt. 1848 októberében lemondott, szabadságharc ideje alatt visszavonultan élt. 1853. március 16-án a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagjává választották. 1860-ban az októberi diploma kibocsátása után a Magyar Királyi Helytartótanács alelnöke volt. A provizórium alatt ismét visszavonulva élt 1865 júliusáig, amikor magyar királyi főtárnokmesterré neveztett ki, és a nádori szék üresedése következtében a Magyar Királyi Helytartótanács elnöki tisztét is viselte. 1867. február 17-én lemondotta tárnokmesteri címről, ekkor a Lipót-rend nagykeresztjével tüntették ki. Ezután is tevékenyen részt vett az országgyűlés munkájában és 1877. februárjában, Tisza Kálmán lemondása után kormányalakításra is felkérték, de sikertelenül. 1885-ben a főrendiház elnökévé és országbíróvá nevezték ki.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vasárnapi Újság 35. évf. (1888) 2. sz. 1. p.