Lauka Gusztáv

Lauka Gusztáv portréja a Vasárnapi Újságban

Lauka Gusztáv (Vitka, – ma: Vásárosnamény része – 1818. július 20. – Nagybecskerek, 1902. augusztus 23.) író, megyei levéltáros, a Petőfi Társaság tagja.

Pályája

Életútja az 1848-49-es szabadságharcig

Lauka János és Handly-Timvári Róza fia. Apja uradalmi főmérnök volt a Károlyi grófoknál, vele Erdődre került. Középiskoláit Kassán, Nagykárolyban és Szatmáron, a bölcseletet és jogot Pesten és Máramaroszigeten végezte. 1838-ban a Figyelmezőbe írt névtelenül kritikákat; ugyanabban az évben az árvíztől elöntött Pestről apjához Erdődre menekült. Apja kívánságára a gazdatiszti pályára lépett és 1838. július 1-jétől írnok lett az erdődi uradalomnál. 1840-ben otthagyta állását és Pestre ment, ahol Kovacsóczy Mihály, a Közlemények szerkesztője magához vette segédszerkesztőnek. Összeköttetései révén 1841-ben akadémiai írnok lett. Ekkor már több lapnak is dolgozott. 1847-ben Pozsonyban az országgyűlési ellenzék egyik jegyzője, 1848-ban a honvédelmi bizottmány jegyzője, 1849-ben Debrecenben a belügyminisztérium titkára volt.

Élete a szabadságharc bukása után

Lauka Gusztáv arcképe
Muhi Sándor grafikája

A szabadságharc bukása után egy ideig bujdosott, majd rokona, Kende Zsigmond szatmári megyefőnök maga mellé vette titkárnak. 1851-ben feleségül vette Stockinger Antóniát és szaniszlói magányába vonult. Három évig csak családjának és az irodalomnak élt, azután kénytelen volt újra hivatalt vállalni: 1854-ben Szatmáron, 1855-től 1860-ig Nagyváradon dolgozott, utána Sennyey Pál báró meghívására ismét Pestre költözött és a helytartótanácsnál nyert alkalmazást. 1882-ben Torontál vármegye levéltárnoki állását foglalta el, attól kezdve Nagybecskereken élt.

Írói munkásságának 40 éves jubileumát 1879-ben Budapesten az írókör megünnepelte, a király pedig a Ferenc József-rendet adományozta neki irodalmi érdemeiért. 1889. november 24-én Torontál vármegye ünnepelte meg 50 éves írói jubileumát, ugyanekkor Torontál- és Bereg vármegyék tiszteletbeli főjegyzővé választották. 1893 tavaszán elvesztette nejét; ebben az évben Rómát is meglátogatta. A Petőfi Társaságnak megalakulása (1876) óta tiszteletbeli tagja volt. Versei és versfordításai novellái, humoreszkjei, visszaemlékezései, cikkei a legkülönbözőbb lapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg.

1899. december 12-én Nagybecskereken megünnepelték írói munkásságának hatvanadik évfordulóját. Irodalmi viszonyainkhoz érdekes adalék, hogy Lauka 1839-től 1895-ig, mialatt ingyen soha nem dolgozott, munkadíjban 89 000 forintot kapott.

Munkáiból

• Versek. Nagykároly, 1846.
• Karrikatúrák. Pest, 1847. (Humoros életképek, tréfás históriák.)
• Martialiák. Pozsony, 1848. (Hasonló gyüjtemény.)
• A vidék. Két kötet. Nagyvárad, 1856. (Társaséleti rajzok.)
• A régi jó világ. Pest, 1863. (Novellagyüjtemény.)
• Költemények. Két kötet. Pest, 1864. (Érzelmes és humoros versei közül ismertebbek: Meghalt az ifjú lány virágvasárnapon, Butter Flórián.)
• Újabb novellák. Budapest, 1874. (Vidám elbeszélései sikerültebbek, mint a komoly novellák, de azok sem igen állták ki az idők próbáját. Ötlet és humor van bennük.)
• A multról a jelennek. Budapest, 1879. (Visszaemlékezések kortársaira.)
• A gondtalanok. Budapest, 1882. (Víg elbeszélések.)

Források

• Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 6. kötet. ( A novella és regény fejlődése c. fejezet.) (1930–1941.) 
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.  Online hozzáférés