Apponyi György (főkancellár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Apponyi György
Apponyi György.JPG
Született
1808. december 29.
Elhunyt
1899. február 28. (90 évesen)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Apponyi György témájú médiaállományokat.

Apponyi György, gróf (Pozsony, 1808. december 29.Éberhárd, 1899. február 28.) 1848-ban Magyarország főkancellárja, konzervatív politikus, udvari kancellár, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1858). Az „ókonzervatív” arisztokratákkal együtt az 1848 előtti alkotmány helyreállítását szorgalmazta. Ebben az értelemben vett részt a kiegyezés előkészítésében, majd a főrendiház tagja lett

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Apponyi György, (*Pozsony, 1780. július 3., +1849. augusztus 3.; édesanyja Zichy Anna grófnő (*1780. január 24. +1866. november 28.), testvérei:

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apponyi György fiatalkorában

Jogi tanulmányait elvégezve a bécsi kancellárián lett először fogalmazó, majd titkár. A magyar közéletben először az 1839–40-i országgyűlésen tűnt fel a főrendiház konzervatív tagjaként, majd hamarosan a konzervatív párt egyik vezére lett. Az 1839/40-es országgyűlés után alkancellárrá és belső titkos tanácsossá nevezték ki. Mint a polgári reformtörekvések ellensége kiépítette az adminisztrátori rendszert, és a vármegyékben igyekezett félreállítani a szabadelvű tábor embereit, oly módon, hogy a megyék élére, adminisztrátorokat kezdett állítani a főispánok helyett. 1846. április 5-én főkancellári tisztséget kapott. Az elégedetlenség lecsillapítása érdekében tervbe vette néhány ellenzéki követelés teljesítését. Az 1848-i forradalom kirobbanása után, március 13-án lemondott udvari kancellári állásáról. 1849. február 12-én elvállalta a Bécsben, főurakból alakított ellenforradalmi csoport elnökségét.

1861-ben királyi biztosként megnyitotta az országgyűlést, 1861. április 2-án. Ez pedig nem kis feladat volt; ugyanis Bécsben azt kívánták, hogy az országgyűlés Budán, a helytartótanácsi épület nagytermében tartsa üléseit: az országgyűlés tagjai pedig az 1848. IV. törvénycikkre hivatkozva, Pesten akartak ülésezni. Apponyi tanácskozott Deák Ferenccel és abban állapodtak meg, hogy emlékiratot terjesztenek Ferenc József elé, melyben azt kérik, hogy az országgyűlést Budán nyissák meg, de az üléseket Pesten tartsák. Az emlékiratot visszaküldték, ekkor Apponyi arra határozta el magát, hogy a bécsi utasítás ellenére intézkedik és ki is jelentette, hogy az országgyűlés a Budán való megnyitás után Pesten tarthatja üléseit. Április 6-án felolvasta a trónbeszédet, ezután pedig a képviselőház a Múzeum dísztermében, a főrendiház pedig a Lloyd-épület nagytermében kezdte meg üléseit. Ezután felmentését várva Bécsbe ment, de Ferenc József szót sem ejtett az utasítás elleni intézkedésről.

1862 végén az uralkodó ismét felszólította Apponyit, hogy készítse el a kiegyezésnek és az országok összeszervezésének tervét. Apponyi elfogadta a megbízatást azzal a kikötéssel, hogy Mailáth György tárnokmester, báró Sennyey Pál és Ürményi József is vegyenek részt a munkában. A tervezetben kifejtette, hogy Magyarországot nem lehet Ausztriába beolvasztani, valamint hangsúlyozta a jogfolytonosság elvét és azt, a törvényesen egybehívott országgyűlés hozzájárulásával való külön magyar minisztérium kinevezését. Mikor azonban látta, hogy ezek az elképzelések nem megvalósíthatók így nyilatkozott: "Az én javaslataimnak mindig az a szerencsétlenségük, hogy vagy idő előtt utasíttatnak el, vagy idő után fogadtatnak el."
Országbírói tisztségét 1863-ig vihette. Apponyi később tagja lett az 1865/68 évi országgyűlésnek, melynek több fontos bizottságában működött. Ezután már csak a főrendiházban jelent meg melynek örökös tagja volt. Élete végét a Pozsony megyei, eberhardi kastélyában töltötte.

Felsége, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apponyi

Feleségét, nagymihályi Sztáray Júlia (1820 - 1871) grófnőt 1840. április 23-án vette nőül Pozsonyban, akitől két gyermeke született:

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]